A fitness modellből hajléktalanná vált Loni Willison miért nem kér mások segítségéből?
Aki nem hallott róla, a történet a következő:
Aki a Baywatch-ban Mitch fiát játszotta, Jeremy Jackson vette feleségül Loni Willison bikini és fitnessz modellt.
De Jeremy Jacksonnak alkohol és drogproblémái voltak, verte a feleségét, fojtogatta.
Elváltak, két munkáját Loni, elvesztette, utcára került.
Alig lehet rá ismerni.
Ilyen tipikus szőke szolizott fitnessz cica baba volt (sok pasinak bejön, főleg Amerikában), most meg mint egy lepusztult csöves.
Képek
előtte:
Utána
Előtte-utána
Hajléktalanként él, kukákból szerez magának ételt, nem fürdik, ápolatlan, a fogai kihullottak.
Az egyik régi barátnője próbált neki segíteni, hotelba vitte, ételt vett neki, tiszta ruhákat, le tudott fürdeni (előtte egy éve nem), fizetni akarta a rehabilitációját, de megszökött.
Már idegenek is felajánlották neki a segítségüket, de azt mondta köszöni nem kér belőle és jó itt neki. Állítása szerint megvan mindene, ruha és kaja a kukákból.
És ez az amit nem értek, pszichológusnak kellene lennem ehhez.
Miért nem akar ebből kitörni? Miért akar benne maradni?
Nem az lenne neki jó, hogy normális életet éljen, mint azelőtt?
Miért utasítja el a segítséget?
Mielőtt valaki azt mondaná, hogy ez kamu, és nem ugyanaz a nő van a képeken, el kell keserítsem, hogy sajnos de.
Cikkek:
Szóval valaki, aki jobban ért ehhez (és van ilyen irányú végzettsége), vagy jobb emberismerő, miért van ez?
Miért akar továbbra is hajléktalanként élni?
1. Megkattant és nem látja tisztán a valóságot.
2. Fél elfogadni mások segítségét.
3. Szégyelli elfogadni mások segítségét.
4. Egyéb.
Több híres zenésznek volt haláhíre, aztán egy két kósza hír, hogy igazából csak elmenekült a világ elől.
Az emberek változnak, és sokszor ki akarnak többi az addigi életből: a zenész csendre vágyik, a gazdag ember van hogy elosztogatja a pénzét, van hogy olyan telket vesz, ahol minden hobbijáit ki- és megélheti.
Nos volt egy lusta korszak az életemben, amikor nem voltam igényes magamra. Ez kialakult. A segítséget nem fogadtam el, mert akkor nekem is tenném kellett volna érte, ezért inkább megmaradtam a kupis szobában, házban, fürdés kedv kérdése volt, boltba akkor mentem, mikor elfogyott ami volt (nem penészes kenyér, és nem kukából, tehát nem annyira!!) És így éltem egy ideig. Összeszedtem magam, és rendet raktam, kitakarítottam, bevásároltam, de aztán újra a régebbi lustaság....
Talán ilyen, vagy hasonló oka is lehet, csak mélyebben....
Minden fejben dől el, legalábbis nagyrészt: ha akarsz valamit teszel érte! Ha nem teszel érte, akkor nem fontos, nem sürgős, nem számít! Bármit akarsz tenni és küzdeni kell érte. A 200Ft-os csokiért is valaki tett (szülők, az ajándékozó, vagy te magad) ezért értéket képvisel, van benne munka. Még ha pénzt lop valaki is tett érte, tehát van benne munka! Csak persze más munkájának a hátrányára....
Az igény hiánya, vagy alacsony léte inkább megunt életet, depressziót, vagy esetleg valami "fontosabb" dolog léte az én esetemben telefon volt, de bármi függőség is lehet....
Ilyentájt ennyi jutott eszembe, remélem segítettem😁
Egy fiatal srác, hatalmas empátiával, így a nagyon jó megérzésen túl a megtapasztalt dolgok is sokat segítettek, ilyenirányú végzettségem nincs 😁😁
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!