Az normál8s, hogy harmincaskent is a kamaszkorom platoi szinesz szerelmeert rajongok?

Volt rovidebb-hosszabb-egy ejszakas kapcsolatom/egyuttletem, es eletem soran eddig 4szer voltam nagyon szerelmrs. Ebbol 3 mas karakteru volt, mint az emlitett szinesz, egy pedig (kesobb derult ki) meleg. Szoval volt eletem az elmult 20 evben is. Most par eve ki vagyok uresedve, gondolom ez is kozrejatszik abban, hogy nosztalgiazik az agyam, es hogy a bensomben meg mindig egy kamaszlany el. Csak az zavar, hogy normalis-e forró fantaziakat elkepzelni ekkora eletkori kulonbseggel, meg egyaltalan szabad-e valakire igy gondolni, aki mar nem el. Rohogjetek ki, de felek kicsit, hogy ha van calami igazsagszolgaltatas az elet vegen, akkor ezert kapni fogok, es az verciki lenne, ha barki barmit latna a gondolataimbol, akar egy felsobb hatalom is.

Egyebkent nem vagyok konkretan vallasos, sem pedig prűd, kiprobaltam sok dolgot az emlitett kapcsolataimban, de az mindig is egy benso felelmem volt, hogy valahol megvannak ezek a fantazialasok, es egyszer a fejemre olvassak. (Most ezt nem csak erre az esetre ertem, hanem ugy altalaban).

Van ezzel meg igy valaki?