Milyen magyarázatokat ismertek a mágia, a varázslatok forrására, a fantasy irodalomban?

Ebből írtam a szakdolgozatom (az egyiket) mármint a sword & sorcery-ből.

Itt van belőle pár minimális részlet, ami szerintem eligazít:

A mitológia és a tündérmesék világa mindig is része volt a mindennapoknak. Az évszázadok folyamán csupán szerepük változott meg. A valósnak hitt, sokszor elrettentő, nevelési célzattal, vagy a hiedelemvilággal való összefonódás helyét átvette a könnyed szórakoztatás. Alapvető emberi igény/vágy a képzeletben élni, az elvágyódást megélni, a valós életből kitörni, hőssé, különlegessé válni. Ennek egyik csúcspontja maga a Romantika, mint önálló korszak, ahol az elvágyódás, az egyediség keresése, a valóságból kiszakadás jellemezte a művészetek számos ágát. A múlt felé fordulás, a hősi eszmék újrateremtése, újrafogalmazása, átültetése az adott korra új utat nyitott a narratív történetvezetés előtt. Megjelent a több szálon futó cselekmény, a kalandelemek és különleges helyszínek. Ezek közül persze eddig is megtalálhatóak voltak sablonok az irodalom előző évszázadaiban, vagy akár a görög és római eposzokban, a különbség annyi, hogy itt - az oktatás és az írni-olvasni tudás arányának növekedésével - a tömegelérés sokkal jelentősebb volt és egyfajta szépirodalmi ponyva irányzat alakult ki, mintegy ellenkultúraként az aktuális - általában konzervatív - berendezkedéssel szemben, már ha élhetünk ezzel a többes képzavarral. Megjelenik a "csoda", a rejtély, misztikum, a sötét komédia. Új szerepet kapnak a misztikus teremtmények - főleg az angolszász irodalomban, valamint a történelmi csatolások és a kidolgozott környezetábrázolás. A romantikus irodalom olyan nagyjai lépnek a korai fantasy, kaland, horror és misztikum megteremtésének útjára és teszik ezeket a korabeli "popkultúra" részévé, mint Poe, Shelley, Byron, Dumas, vagy Blake, akinek munkái nagyon sok modern sci-fihez és fantasy-hoz adtak inspirációt.

A fantasy műfaj alapjai lényegében adottak nemcsak a mitológiában, de a helyi folklórban is. Kell egy hős, egy ellenfél, valamint valamilyen szupernaturális képesség, vagy eszköz mindkét oldalon. A hős útja stációkból áll, melyek során felkészül a végső összecsapásra nemezisével. Az ehhez szükséges tudás általában valamilyen különleges helyen van, ahol a hős próbára tétetik lélekben, testben, vagy mindkettőben, nem beszélve az odáig vezető út próbatételeiről. Maga az alapmotiváció és a klasszikus értékrendek nem sokat változtak az évszázadok során, csupán a szereplők és szituációk váltak naturálisabb kulturális sablonokká, vagy éppen öncélúan erőszakossá. Előtérbe kerültek az érdekek a hűséggel és lojalitással szemben. A lovagiasság átalakult, a 80-as évekre a maszkulin macsóság vette át a vezető szerepet a műfajban. Ezzel együtt járt a női karakterek háttérbe szorítása és lényegében vizuális eszközzé degradálása. Ez a folyamat annak ellenére zajlott le, hogy a 70-es évek elejétől megjelentek a vásznon az erős női karakterek, valamint a "final girl" a horrorban és az exploitation filmekben is egyre több női karakter dominált (igaz megőrizve a női szerepek sztereotípiáit).

A Sword & Sorcery zsáner alapjait a XX. század elejének ponyvairodalmában kell keresnünk. Ebben az időszakban nagy népszerűségnek örvendtek a különböző furcsa, érdekes, meghökkentő, vagy éppen sokkoló történetet bemutató füzetecskék. A századelő Amerikájában Edgar Rice Burroughs teremtette meg a Science Fantasy, azon belül a Sword and Planet rétegműfajt "A Princess of Mars" c. művében. (Ez a mű az űropera első jelentősebb alkotása is). Itt még nem válik külön a fantasy a sci-fi-től, a technológia és a barbár világ megfér egymás mellett. Burroughs műveiben ugyanakkor már fellelhetőek a későbbi Sword & Sorcery műfaj alapjai. A modernitást sem nélkülöző világban megjelennek a kardok, a karakterek és helyszínek valós alapjai a későbbi Sword & Sorcery műveknek. Sikerét látva hamar követői akadtak. Otis Adalbert Kline még Burroughs aktív évei alatt írta a Grandon trilógiát, mely írások sok hasonlóságot mutattak Burroughs egyes műveivel. Később Kline kezdő és már ismertebb ponyvaírók ügynöke lett, köztük jó barátja, Robert E. Howard-é is. Howard, a fiatal ambiciózus író a 20-as évek legvégén alkotta meg máig ismert és a popkultúra részévé vált karakterét, Kull-t. Fiatal korában élénken érdeklődött a testépítés és az ökölvívás iránt, emellett kellően intellektuális, valamint jó képzelőerővel rendelkező tinédzser volt, így nem okozott számára vegyíteni a már megismert fantasy alapokat, miközben új karaktereket alkotott. Írásaiban a Sword and Planet zsánerből kiemelte a technikai és tudományos részeket, tisztán fantasy-t írt. Lényegében lefektette a Sword & Sorcery műfaj máig érvényes alapjait. Remekül keverte a fantasy és horror műfajt a valós és kitalált mitológiával, mindezt távoli, mégis valósnak tűnő világba helyezte. A siker természetesen nem marad el, az újdonság nagyon sok olvasót vonzott, ezért Howard új karaktert alkotott Solomon Kane személyében. Kane egy sötétebb karakter, a valós középkorban, sokkal összetettebb, mint Kull, vagy Howard későbbi szereplői. A 30-as évek elején született meg Conan, aki Kull-hoz hasonlóan egy barbár fantasy világ szülötte. Ezekben a történetekben már a ma is ismert Sword & Sorcery alapokat olvashatjuk. Lényegében Howard egymaga fektette le a későbbi zsáner alapjait, melyek aztán a hatvanas évektől kezdve fokozatosan beépültek a popkultúrába, kilépve a szubkulturális zsáner keretei közül.