Ki hogyan dolgozza ki a karaktereit? Használ valamilyen programot, vagy csak jegyzetet ír?

Hali!

Amiket a 2-es írt, az nagyon jó, de annyit hozzátennék, hogy nagyban függ az egész attól, hogy mi a szándékod a művel. Cselekmény-, vagy karakterközpontú? Ugyanis nem mindegy. Én például elég ritkán gondolok olyanra, hogy kinek mi a kedvenc színe, ha csak valahol nem számít ez a történetben, de én az alap tulajdonságok felsorolása mellett egy általában kb. 1000 szavas szöveget írok a karaktereim lélektanáról és annak a cselekményre is ható következményeiről.

Sok pszichológiát olvasok (mert érdekel, ettől függetlenül), ez rengeteget segít.

Példa:

Borzasztóan önérzetes volt mindig is. Mintha csak ez táplálta volna az életösztönét, mintha ez lett volna minden mozdulatának és gondolatának alapja. Valahol talán így is volt, és nem volt ez más, mint egy önvédelmi mechanizmus. Már gyerek korától kezdve kézről kézre adták, majd egészen fiatal felnőtt koráig azt érezte, hogy neki csak elvárásoknak kell megfelelnie. Sosem lehetett igazán önmaga. A szeretet valami olyasmi volt számára, amit ki kellett érdemelnie, amiért kőkeményen meg kellett dolgoznia, így az, hogy bízzon és higgyen magában nem erény, hanem létszükséglet tárgya volt. Ő volt az egyetlen, aki hihetett önmagában – míg mások ezt hosszas életút után megtanulják, addig ő ezzel az elvvel cseperedett fel, gyakorlatilag nem volt választása. Persze a felszín alatt sosem olyan egyszerűek a dolgok, mint az elsőre látszik: hiába próbálta a magabiztosság látszatát kelteni minden egyes pillanatban, a bizonytalanság benne is megvolt, ahogy akárki másban is meg lett volna. Azonban ő, külső támasz nélkül védtelenebb volt az efféle érzelmek ellen. Az álarc, amivel oroszlánszerű megjelenést kölcsönzött magának, aki senkitől se fél, aki bármibe belevág, aki mindig hisz önnön igazában és erejében, nem a külvilágnak szólt elsősorban, hanem saját magának. Olyan ez, mint mikor valaki önmagának énekel altatódalt, magát nyugtatgatja. Ám amikor a tűréshatárhoz ér, és a lelkében jobban dúl a bizonytalanság, az álarcot magasra tartó lelki támaszai megrogyadoznak és hamar összeszakadnak. Ilyenkor a reakciói szélsőségessé válnak, ideges és agresszív lesz. A kívülállók úgy gondolhatják, hogy kifordult önmagából, de csak azért, mert nem értik, hogy igazából ez csak a túlzott nyomásra való egyértelmű reakció. Ilyenkor azonban sok hibát követ el, nem hoz megfelelő döntéseket. A szabályrendszere logikus, de képlékeny. Nehezen lép túl a sérelmeken, nem tűri a megaláztatást. Önként nem adja meg magát, a vesztes csatákat is végig harcolja, azon elv alapján, hogy ha egyszer valamit elkezd, akkor fejezze is be.

Gyerekkorában, mikor közösségben élt a faluban, mindig egy alá-fölé rendelt viszonyban volt a csapat többi tagjával, ugyanis ő volt az egyetlen gyerek, így ő mindig a tanítvány szerepét töltötte be. Így nem tanult meg megfelelően csapatban dolgozni. Feladatok teljesítését és a tiszteletet fontosnak tartotta, de később is mindig magányos harcosként gondolt magára, ellenérzése volt a másokkal való közös munkáktól. Egyszerre munkálkodott benne ilyenkor a megfelelési ösztön, hogy elfogadják őt (ezért nem érezte magát mindig a csapathoz méltó tagnak) illetve egyszersmind a nárcisztikus személyiségjegyei (amik miatt többnek/jobbnak érezte magát valamiben a csapat többi tagjától, nem feltétlenül megalapozottan). Ez a kettősség is bizonytalansághoz vezetett, ami meg agresszióhoz, ezért ismét csak a külső szemlélők számára egy csapatmunkára képtelen, elviselhetetlen alak képe rajzolódott ki, aki már a megbeszélés fázisában dühösnek és agresszívnak tűnt a többiek véleményével szemben, ezzel gátolva a közös tervezési folyamatokat.

U.i: Ez így csak magamnak íródott, mankóként. Mikor egy-egy fontos esemény ér egy szereplőt, ezeket át szoktam futni, ha elbizonytalanodnék, így a szereplők kb. írják a saját sztorijukat. Ja és egyébként ez kb. a negyede annak, amit egy főszereplőről írni szoktam egy karakterközpontúbb regényben.

Remélem segített.

Vannak jó kérdőívek, amiket tudsz használni, mert adnak egyfajta mankót. Viszont azért annyira nem megyek bele., hogy az érzelmi reakcióit egyenként leírom, de az előtörténetek kidolgozására, megjelenés hobbi stb kifejtésére kiváló.

[link]

[link] (én ezt szeretem használni.