Nektek mi a kedvenc drámátok? Miért?

Edmond Rostand: Cyrano de Bergerac

Egyszerre szellemes, humoros és fájdalmas, őszinte, ironikus... Annyira emberi. Gimiben olvastam először, hogy jobban tudjam élvezni a színházi előadást (sikerült).

Reginald Rose: Tizenkét dühös ember

Maga a cselekmény nagyon kevés – az esküdtszéket, vagyis 12 átlagos, és egymás számára ismeretlen embert néhány órára összezárnak egy szobába, hogy egy gyilkossági ügyben ítéletet hozzon. Vszont nagyon is elgondolkodtató a folyamat, ahogy végül döntésre jutnak.

Mindkettőből készült film is, szóval olvasásra és megnézésre is tudom ajánlani őket.

Kicsit fura, de én élek-halok a klasszikusokért. A legnagyobb kedvencem az Antigoné, Szophoklésztől. Elgondolkodtató, van benne szerelmi szál, de elhanyagolható mértékben, egyáltalán nem nyálas, nem is azon van a hangsúly. Tetszik a téma is amit feldolgoz, nekem bejött.

A másik, az örök klasszikus, a Rómeó és Júlia. Szerintem ezt nem kell ragozni miért, aranyos kis történet, kevésbé aranyos befejezéssel és ez teszi annyira valóságossá.

A Rómeó és Júlia mellett,a Ványa bácsi és a Három nővér.

Színházban a Ványa bácsi Kulka Jánossal.