„Miért kellene egy egész korcsoportnak ugyanazt a kötelező olvasmányt feladni? ”

Egyetértek veled, kérdező.

Egyébként ezt a "kortárs szerzőtől kell olvasni" szöveget teljes mértékben ostobaságnak tartom.

Egy évtizeddel ezelőtt, amikor elolvastam általános iskolában a Kincskeresőt, Árvácskát, A Pál utcai fiúkat, jelentősen megváltozott a világnézetem. Miután egy átlag 21. századi családban nőttem fel, soha nem kellett megtapasztalnom a nyomort, az éhezést, a halálos betegségeket stb. De ezeknek a könyveknek a segítségével bepillantást nyertem egy teljesen különböző életmódba, és megtanultam, hogy milyen hálásnak kell lennem, hogy nekem ilyen jó sors jutott, anélkül, hogy bárki is előadott volna nekem egy "bezzegazénidőmben" szöveget. Na EZ az, ami a mai 10 év körüleikre nagyon is ráférne, akik már 5 évesen százezer forintos okostelefonnal a kezükben mászkálnak és rájuk se lehet szólni semmiért, mert az gyerekbántalmazás (a gyerekbántalmazást én is elítélem, de ami most megy, az már a ló túloldala).

A gyerekek mégis mit tanulnának a kortárs irodalomból? Most vegyük például Leiner Laurát, napjaink legnépszerűbb magyar íróját a fiatalok körében. Ha valaki 10 évesen olvassa el mondjuk a Szent Johanna Gimit, aki még nem ismeri fel, hogy a könyv tele van irreális dolgokkal, azt fogja leszűrni belőle, amit a könyv egész végig erőltet: ha könyvmoly vagy, pláne ha klasszikusokat olvasol, az ciki és unalmas, plusz minél nagyobb parasztként viselkedsz és minél több tantárgyból buksz meg, annál menőbb leszel. Tényleg ez kéne a 14 év alattiaknak? Mutassunk be egy irreális álomvilágot, amit idealizálhatnak, ahelyett hogy megmutatnánk nekik egy olyan életstílust, amiben már nem volt részük, de mindenképpen jó, ha tudnak róla?

Nem értek egyet. Szerintem nagyon is jó dolog a digitális tábla, én már ilyenen tanultam felső tagozattól kezdve, sokkal szívesebben, nagyobb élvezettel csináltuk rajta a feladatokat. Rengeteg filmet, ismeretterjesztő videót néztünk rajta, sok interaktív dolgot lehetett vele csinálni. Élveztük, és sokkal jobban megmaradtak ezek a dolgok.

A kötelező olvasmányokkal meg az a baj, hogy csodásan felsoroltad itt az írókat, közülük egy, ismétlem egyetlen egy ember könyvét olvastuk kötelező olvasmányként. Tudod mit olvastunk valójában? Egri csillagokat meg Légy jó mindhaláligot. Tizenegy évesen. Tényleg azt hiszed, hogy ezek majd megszólítanak egy gyereket? Hogy majd ettől megszeret olvasni? Meg gimi első kötelező olvasmánya az Odüsszeia. Szerinted mennyit fogtam fel belőle? Nem a kötelező olvasmányokon múlt, hogy megszerettem olvasni, a legtöbb annyira távol állt tőlem, mint veréb a főnixtől. Meg se próbálnak néha olyan könyveket találni, ami esetleg megszólítaná a gyereket. Csak azért mert klasszikus, nem feltétlenül kell a gyerek kezébe adni, hogy nesze, kulturálódj. Engem pici koromtól hordtak a szüleim könyvtárba, minden este olvasás volt, mikor nagyobb lettem, én olvastam anyumnak, de én választhattam, mit akarok olvasni. És tessék, itt vagyok felnőtt fejjel, és falom a könyveket. Na, már most egy olyan gyerek, akinek a családjában ilyen nincs, az iskolában találkozik először a könyvek világával, és az első könyv, amit a kezébe adnak, az a depresszív Légy jó mindhalálig, szerinted mennyire fog szeretni olvasni. Utálni fogja, eszébe sem jut, hogy esetleg nem minden könyv ilyen, olvasni jó is lehet.

Haladni kell a korral, mert a mai gyerekek teljesen máshogy nőnek fel, mint akár én, aki a kilencvenes években születtem, nemhogy az idősebb generációk, mégis ugyanazzal az elavult módszerrel próbáljuk őket felkészíteni az életre, ami számukra szintén teljesen más lesz, mint a mienk. Nekem ez a véleményem, lehet nekem esni.