Tudnátok véleményt mondani?

Nagyon rosszul állsz hozzá az íráshoz, ahogy amúgy a legtöbb első próbálkozó tini (mert gondolom tini vagy) írópalánta. Mindig ugyanaz a kérdés: megéri folytatni? Erre csak te tudod a választ. Tényleg író akarsz lenni, vagy csak most épp ez a menő, és rögtön az első próbálkozásnál bestsellert akarsz alkotni? Segítek, ha a második, akkor nem éri meg, mert úgysem fog sikerülni. Pláne, ha apró részenként már rögtön meg is osztogatod. A történetek egyben működnek, ha nem hagysz magadnak esélyt, hogy az írás folyamán később visszamenj, és átalakíts, kijavíts dolgokat, akkor nagy valószínűséggel vagy nagyon bekorlátozod magad, és fájdalmasan erőltetett lesz a sztorid, vagy tele lesz lyukakkal a történeted. Persze, tudom, az interneten így szokás, de ha tényleg jót akarsz alkotni, akkor addig semmit ne ossz meg, amíg legalább vázlatként nincs meg a teljes sztori. Ezt csak így nagy általánosságban, de most akkor térjünk rá a sztoridra. Első próbálkozásnak nem rossz, persze megvannak az általános hibák, amik ilyenkor mindig előfordulnak. A kelleténél több tőmondatot használsz (bár lehetne rosszabb is helyzet), és idegesítően sok a... pont, pont, pont. Egyszer-egyszer elmegy, de ne legyen minden bekezdésben! Tényleg baromi idegesítő tud lenni. A történet maga nagyon elkapkodott, rögtön beleugrasz a közepébe. Ha megnézed, akkor a legtöbb ilyen "egyik világból a másikba csöppenünk" fantasy könyvben az első néhány fejezetben nem történik semmi kifejezetten izgalmas, esetleg néhány utalás esik a későbbi eseményekre, mondjuk egy bokorban bujkáló manó vagy egy véletlenül elkövetett varázslat, de maga a történet nem indul be a 3-4-5. fejezetig. Ez nem véletlen, az első pár fejezet arra jó, hogy bevond az olvasót, hogy igazán bele tudja élni magát a történetbe. Olyan, mint edzésnél a bemelegítés, csak itt nem nyújtasz meg karkörzöl, hanem bemutatod a karaktereket (főleg a főszereplőt) és bevezeted a cselekményt. A te főszereplődről nem tudok semmit, ami nagyon nagy baj. Miért olvasnék el egy történetet, aminek a főszereplője teljesen közömbös számomra? Nem tudok semmit az előző életéről. Konkrétan kijelentetted, hogy ezt te nem csinálod. Persze, oké, van in medias res is, de akkor legyen tényleg az, ne csinálj úgy, mint aki bevezeti a sztorit, aztán mégsem. Nagyon zavaró. Akkor inkább ne mondj semmit a régi életéről, és később viszont szentelj neki legalább egy fejezetet, hogy a karakter hátteréről írsz. Igenis nagyon sokat számít a backstory, az egyik legfontosabb jellemzője egy jó karakternek a jól megírt, hihető backstory. A másik ezzel kapcsolatban, hogy egy-két dologra túl gyorsan rájön a főszereplő. Mármint ahhoz képest, hogy állítólag semmit sem ért. Honnan tudja, hogy a páncél beszél hozzá? Honnan tudja, hogy az előlépő idegen egy elf? Pláne honnan tudja a nevét?

Nagyon kevés a leírás, pedig anélkül nehéz jó történetet írni. Egyszerűen nem tudja magát beleképzelni az olvasó a helyzetbe, ha nem mondod meg neki, mibe képzelje bele magát. Persze, túlzásba se szabad esni, valamennyit azért hagyjunk az olvasó fantáziájának is, de ettől neked még nem kell tartanod. Fogalmam sincs, hogy hogy néz ki a helyszíned. Oké, tisztás, de ez ezerféle dolgot is jelenthet. Mesélj róla többet! Mekkora ez a tisztás? Milyen színek, illatok, fény, hangok jellemzik? Milyen fák veszik körül? Adj valami támpontot!

A gondolatokat, megszólalásokat nem különíted el a narrációtól, amitől az egész zavaros lesz, és egyáltalán nem jó értelemben. Oké, hogy a páncél megszólalásai nagybetűvel vannak írva (ami szintén zavaró), de formailag ettől még nincsenek elkülönítve. A gondolatokat idézőjelek közé, esetleg dőlt betűvel szokták jelezni, a párbeszédeket, megszólalásokat pedig szigorúan új bekezdésbe, gondolatjellel írjuk. Ezt jegyezd meg és használd!

Most jutott eszembe, hogy a Merengőn van egy nagyon király kis technikai összefoglaló kezdő íróknak. Van egy-két része, ami tényleg csak a Merengőre vonatkozik (kritika, formázás, stb.), de a legtöbb dolog benne általánosságban is nagyon jól alkalmazható. A válaszom végén belinkelem. :) Bogarászd át, életmentő is lehet.

Összességében első szárnypróbálgatásnak nem rossz ez, csak azokat általában érdemes a fióknak írni, évekkel később elővenni, nevetni magunkon, hogy milyen kis kezdők voltunk. Ne vedd sértésnek, de hidd el, ha rendesen folytatod az írást, és évek múlva visszanézel erre a sztoridra, nevetni fogsz magadon. Tapasztalat.

Amúgy van benned potenciál, mert végül is, amit írtál nem rossz, egész jó dolgokat is ki lehet belőle hozni. A stílusod egész kellemes, egyáltalán nem a tipik tini fanfiction stílus, amit ennél jobban nem is tudok röviden jellemezni. :D A mozgásokat, történéseket jól le tudod írni, némi finomítással (leírások, karakterek bemutatása, stb.) kifejezetten jó is lehet. Gyakorolj sokat, olvass sokat, figyeld a nagy írók technikáit, és ne add fel! Márpedig, ha eljutottál eddig a hozzászólásomban, akkor elég kitartó vagy. :D

Elfelejtettem a linket, bocsánat, késő van... :D

[link]