Nem vagyok sorozatgyilkos, MBTI?

Szerintem John INTJ, és nem csak abból a sztereotípiából kiindulva, hogy a legtöbb szociopata és pszichopata INTJ. John sokkal célorientáltabb, mint egy INTP, amikor felbukkant a sorozatgyilkos a városban, meg akarta tudni ki az és el akarta kapni, aktívan foglalkozott a célja elérésével, a legjobb haverját is a "célja elérésére" használta fel, vagyis arra, hogy elég normális lehessen, hiszen az őrülteknek nincsenek barátaik. Emellett rendezettebb is, folyamatosan tervezett a nyomozása során, gyakran sejtésekre alapozva is elindult, hogy kiderítsen valamit, míg egy INTP nem lépett volna, ameddig nincs 1000%-os bizonyossága. John meg követve a Hannibal Lecter módszert... gyakran csak "kíváncsi volt, hogy mi fog történni, hergelte az ellenfelét".

John családjának a tagjai, illetve a szomszédok szerintem nincsenek annyira kidolgozva, hogy rendesen típusolni lehessen őket, viszont John anyja szerintem... nem ESFJ. Az ESFJ legelső funkciója a Fe, amivel magába szívja mások érzéseit, beleképzeli magát mások helyzetébe, nem saját magából indul ki, hanem a MÁSIK valakiből. John anyja pedig az első kötetben látszólag egyáltalán nem tudott mit kezdeni a fiának az állapotával, vagy úgy kezelte, mint egy Marslakót, vagy pedig, mintha nem lenne semmi gáz. Több következetlen döntést hozott vele kapcsolatban, az ő megközelítésével kapcsolatban, így valószínűbbnek látom, hogy magas Fi-je van.

Ami Forman-t illeti... itt jobban rezeg a léc, mint az előzőeknél, de szerintem nem INTJ. Amikor olvastam a Szörnyeteg urat, akkor beismerem, nem keltette fel, mint személyiség túlságosan a figyelmemet, de van egy tipikus kisugárzása az INTJ-knek, ami rajta nem volt észrevehető. Inkább mondanám ISTJ/ESTJ karakternek.

Igen, eltaláltad, INTJ vagyok. Nem tudom, hogy ismered-e a moly.hu nevű oldalt, azon belül van egy kifejezetten MBTI-vel foglalkozó csoport részletes leírásokkal, érdekes anyagokkal és karakter típusolással is.

Ez a gond a pszichés betegekkel... sokat bekavar a kórképük azokba a pontokba, amiket alapul lehet a típusok felállításakor venni ':D Nem egy olyan megrögzött rendszerező-tervező alkat, mint teszem azt Hannibal Lecter, de az iskolai teljesítményét semmiképpen se lehet alapul venni, mert a pszichopatáknál/szociopatáknál két tanulmányi véglet van, vagy rémesen rossz tanulók, vagy olyan kiemelkedőek, hogy a tanár is hülyének érzi magát mellettük. John esetében se a feladattal nem foglalkozás jelenti a fő problémát... hanem, hogy például már nem tudom melyik gyilkosról írt beadandót, ami nem éppen egy olyan választás, amitől el lehetne ragadtatva egy tanár. Nekem például ez a hozzáállás is inkább INTJ-s, "már csak azért is megmutatom" alapon, az INTP inkább kerülné az ebből fakadó konfliktuslehetőséget, és igazodna, hiszen hozzánk képest simulékonyabbak.

Volt szerencsém megfigyelni sérült ESFJ-t és ők... nem így viselkednek. Egyébként egy érdekes helyzet volt, mert minden kis sunyi manipulációs támadást már előre kianalizáltam, mielőtt egyáltalán ő észrevette volna, hogy csinálja, a szembesítésnél meg nagyban meglepődött, hogy jé, ő ezzel tényleg szúrni akart legbelül. Lényeg, a lényeg, a kattant ESFJ-nek zavarosabb a Fe-je, azaz nem éli bele magát olyan jól mások helyzetébe, mint egy normális Fe, de ehhez az is járul, hogy túlságosan el van foglalva a saját kis világával, mindent magára vesz, ha egy teljesen korrekt, személyeskedés nélküli kritikát kap, attól is a plafonon van. John anyján meg én inkább azt észleltem, hogy egyszerűen... nem tud mit kezdeni a helyzettel. Az ebből származó ide-oda kapkodás, egyszer mehet a hullák közé, aztán nem, az az egész hullám-vasút ábra, ahogyan a történetben forgott, nekem inkább Se-re utalt. Ami meg az egészséges ESFJ főnökösködési kényszerét jelenti... ők afféle perfekcionisták, mindig mindent tökéletesre akarnak, és ennek a következtében olyan adottságokat is belelátnak egyesekbe "hozd ki magadból a legjobbat" alapon, ami nincs is. Ezt persze meg lehet közelíteni úgy is, hogy számára ez John erőszakosan normálisnak láttatásában nyilvánult meg, de csak magamat ismételve, nekem inkább az jött le, hogy egyszerűen... partra vetett hallá tette ez a helyzet, és azért viselkedett következetlenül, ezt is próbáljuk meg, ezt is próbáljuk meg... na, talán jó lehet ez is alapon. Mindig a jelen helyzet függvényében formálódott ez, mielőtt belerázódott John kezelésébe.

Ezen a Death Note-os hasonlaton most rendesen felszaladt a szemöldököm, tekintve, hogy az INTJ Light a pokolba kívánta konkrétan az ESFP Misát, minden másodpercben idegesítette - ha már itt tartunk, nagyon meglepődtem, hogy miért nem írta fel a listába, én nem bírtam volna tolerálni a csajt - , míg John érdeklődést mutatott Brooke irányába, őszintén. Követte és megfigyelte, ha kicsit esetlenül is, de a vele töltött időt élvezte. Míg egy átlag INTJ inkább vetné ki magát egy ablakon, minthogy össze legyen zárva egy átlag ESFP-vel, aki megtestesít mindent, amit ki nem állhatunk, és amiben felmegy bennünk a pumpa.

Neblinnel egyetértek, INFJ-k terén én is tapasztalom, hogy sokkal jobban tudják kezelni a magas Te-t, mint a legtöbb F jegyű, ha némileg félelmetesnek is tartják titokban.

Nekem is ez a mániám, úgyhogy megértem, viszont kevés információval annyira nem szeretek típusolni. Vannak persze olyan típusok, amiket már hamar ki szoktam szúrni az xNTJ-ket a megmagyarázhatatlan rokonszenv... az ESFP-ket meg a mélyről jövő, zsigeri ellenszenv miatt többek között. SJ-kből van a legtöbb a statisztikák alapján, így a pár tulajdonságos sablonnak megfelelő, de nem annyira közelről ismert fiktív személyeket jogos és logikus, hogy SJ-nek szokták titulálni, ha nem tudok számomra elegendően részletesen rálátni a gondolkozásukra, ettől függetlenül inkább mellőzöm a dolgot. Ott van pl. a Harry Potterben Lily, kvázi annyit tudunk róla, hogy kedves volt és ő Az Anya, ergo beírják ISFJ-nek... de ezek csak feltételezések, nem annyira összetett még a villanásokban sem, mint Piton - csak, hogy megint INTJ-vel példálozzak.

Akkor talán a későbbiekben nem árt finomítanom? :D

Valószínű, a legtöbb ESFP, akiket ismerek, csak akkor mutatják meg a Te-funkciójukat, amikor kitör rajtuk a hisztis kedv és nem hagyják leállítani magukat.

Viszont az nem mindegy, hogy azért akarja megölni, mert a felfogása szerint csak úgy tudja kimutatni az irányába a kötődésféleséget, ami benne kavarog (John), vagy mert egy idegesítő hülyeségbombának tartja, ami mentálisan fizikai fájdalmat okoz neki minden lélegzetvételével (Light) :'D Meg kering egy olyan ship, hogy az INTJ és az ENFP az álompár, és hogy egy INTJ-nek akkor lesz párja, ha egy elszánt ENFP addig nem követi, ameddig elfogadja, hogy járnak. Bár Misa ESFP, úgyhogy ő nem illik ide.

A funkcióink azonosak, de pont ellentétes sorrendben, ami garantálja, hogy az ember a falra másszon tőlük. Ők az agyuknak azt a részét használják a leggyakrabban, amit mi a leghaszontalanabbnak tartunk, és azt használják a legritkábban, amit mi a leggyakrabban. Plusz azok az adottságaik a leggyengébbek, amiket mi a legnagyobbra tartunk, azok a leggyengébbek, amiket meg a legjobban megvetünk/amitől legjobban a falat kaparjuk. Általában. Van olyan ESFP is, akitől nem akadunk annyira ki... de ahhoz nagyon fejlett Te-funkió kell a részéről... ':D Nekünk egy ilyen ember olyasmi, mint egy nagybetűs, két lábon járó káosz, amit ráadásul meg sem tudunk javítani xD

Az xSTJ-ket én se kedvelem annyira, a sztereotipikusak. Náluk meg az a benyomás, hogy működhetnének akár rendesen is... de olyan, mintha egy sötétített üvegű akváriumot hordanának a fejükön, amin nem képesek kilátni. INTJ-szempontból az a zavaró egy teszem az ISTJ-ben, hogy sokkal többre is képes lenne... sokkal jobban elérhetné, amit akar... de gúzsba köti magát a Si-funkciója diktált "tisztességes játékszabályokkal", a ragaszkodással a megszokotthoz. Unalmasak és kiszámíthatóak nekünk. Az xSTP-ket viszont bírom.

Van egy ENTJ, aki csak az MBTI miatt regisztrált, neki megérte.