HARRY POTTER! Szerintetek milyen lenne Draco tökéletes napja? Na, és Hermionénak?

Megihlettél, szóval tessék:

Draco Malfoy tökéletes napja

1996. június 5.

Kedves Naplóm!

Reggel, mikor felébredtem, már rögtön tudtam, hogy ez a nap, ha szabad ilyet mondanom, tökéletes lesz. Minden jel erre utalt. A mágikus ablakokon beáramló álnapsugarak lágyan cirógatták az arcomat, a levegőt a frissen mosott ágynemű és a házimanók véres verejtékének illata lengte be, és még Crak vagy Monstro sem horkolt. De ami még ennél is csodálatosabb volt, a hab a tortán: a hab a tortán, amit az ágyam mellett álló Pansy tartott a kezében.

– Boldog szülinapot, Draco! – kiáltották kórusban az ágyamat körülálló alattval… akarom mondani barátaim. Crak, Monstro, Pansy, Blaise, Nott, még Millicent Bulstrode is mind ott vigyorogtak, mint a tejbetök.

MERT MA VAN A SZÜLINAPOM!

Ez az év legjobb napja, mert mindenki rám figyel. Nem Harry ”Mindenkiimádja” Potterre. Nem Weasley patkányra. Nem a mocskos kis sárvérű Grangerre. Még csak nem is a vén dinka igazgatóra. Hanem RÁM. Draco Lucius Malfoyra. Ezt a tényt még az sem ronthatja el, hogy Pansy a világ legnyálasabb puszijával kezdte a napomat, sőt még az sem, hogy Crak úgy érezte, ezt meg kell döntenie, és ha lehet még nyálasabb csókot cuppantott az arcomra. Na jó, lehet, hogy egy kicsit ordítottam vele miatta, de még az is jól esett.

A torta egyszerűen isteni volt, egyáltalán nem csoda, hogy Crak még a normálisnál is jobban nyáladzott. Ez persze nem mentség arra, hogy engem is összenyálazzon. Hiába vinnyogta, hogy „de ő csak követte az utasításomat, hogy legyen olyan, mint Pansy”. Hát, nem tud szöveget értelmezni? Azt úgy értettem, nyalja jobban az aranyvérű popómat. Idióta!

Miközben a puha párnákra dőlve élveztem a tortámat, a többiek az ágyam lábához halmozták az ajándékaimat, Pansy pedig – természetesen szigorúan az engedélyemmel – a hajammal játszadozott. Meg kell mondjam, élvezem a társaságát, úgy rajong értem. Talán előléptetem a hivatalos barátnőmmé. Talán. Mondjuk, ha süttet még nekem ilyen tortát. Majd megemlítem neki.

Visszatérve az ajándékaimhoz, harminckilenc a zöld és ezüst valamilyen kombinációjába csomagolt dobozt számláltam, ami azt hiszem kielégítő, tekintve, hogy a szüleim ajándékai csak a nap folyamán érkeztek meg. Az alatva… barátaimtól többek között különleges könyveket, egyedi varázslósakk készleteket és egy fura plüss… valamit kaptam. Ez utóbbit Millicent Bulstrode nyújtotta át félénken, és halkan megjegyezte, hogy ő maga készítette.

– Azt látom – húztam el a számat, mire Pansy felvihogott. Millicent azonban nem érezte vagy nem értette a gúnyt a hangomban, így vöröslő fejjel vigyorogva ült le Monstro ágyára, és a nap további részében csak futó pillantásokat vetett rám. Máskor idegesített volna az állandó pirulása, de ma még ezt is élveztem. Még több figyelem NEKEM.

Miután elfogyasztottam a tortámat és kibontogattam az összes ajándékomat, kimásztam az ágyból, és hívattam az öltöztető házimanókat. Valaki egyszer azt mondta, hogy a roxforti házimanók főzésre és takarításra vannak, nem arra, hogy engem szolgáljanak. Egyszer. A napom egyetlen tökéletlensége, hogy nem választhattam ki a tökéletes öltözéket, lévén, hétköznap egyentalárban kell lennünk. De mivel nekem még ez is jól áll, nem bántam nagyon.

Az órák nagyszerűen teltek, minden tanárnál megúsztam a felelést és a házi leadást egy elejtett „Ma van a szülinapommal”, és egyetlen közös órám sem volt a nyomi griffendinkákkal. Ezt a becenevet is ma találtam ki, és osztatlan sikert aratott az alattval… barátaim között. A szünetekben olyan kedvenc időtöltéseimnek hódoltam, mint a hugrabugos gólyák terrorizálása és Pansy rólam való áradozásának hallgatása.

Ebédnél még többen kívántak boldog születésnapot, szinte alig tudtam enni a rengeteg gratulációtól. Szerencsére eszembe jutott egy nagyszerű megoldás, és befogtam Crakot és Monstrót, hogy rendezzék sorokba a rajongóimat, és egyszerre csak egyet küldjenek oda. Lehet, hogy végül azokat is beállították a sorba, akik nem terveztek gratulálni, mert többen ijedtnek tűntek, és valaki megkérdezte, hogy most kinek is van szülinapja. Annyi baj legyen, több figyelem NEKEM.

A délután nagy részét odakint töltöttem az alatval… barátaim társaságában a tó partján. Lustán elnyúltam a fűben, és megengedtem Pansynek, hogy a lába a párnám legyen. Ennek nagyon örült. Úgy imádom, ahogy imád. Ráadásul nagyszerű hallgatóságnak bizonyult, mikor a kedvenc témáimról beszéltem: órákon át hallgatta, ahogy Pottert és a sleppjét szidom, és mindenben egyetértett velem.

Csak vacsora előtt tértünk vissza a klubhelyiségbe, ahol már várt rám a szüleim ajándéka: egy vadiúj házimanó. Sajnos nem maradhatott, mert a hülye házirend nem engedélyezi a saját házimanó tartását, de legalább az iskolaszünetekben ugráltathatom. Éljen!

A vacsora viszonylag eseménytelenül telt, utána pedig még üldögéltem egy kicsit a klubhelyiségben az alatval… barátaimmal, és együtt dicsértünk ENGEM. Végül feljöttem, átöltöztettem magam a manókkal, és bemásztam a pihepuha ágyacskámba. Most pedig alszom.

Ez egy igazán tökéletes nap volt.

Hermione Granger tökéletes napja

Kedves Naplóm!

Reggel, mikor felébredtem, már rögtön tudtam, hogy ez a nap, ha szabad ilyet mondanom, tökéletes lesz. Már csak négy nap van az RBF-ig, így tudtam, hogy az egész napot tanulással töltjük.

A délelőtt csodásan telt, minden órán ismételtünk, és mindenhol megcsillogtathattam a tudásomat. Hála az égnek, egy közös óránk sem volt a mardekárosokkal, és Bájitaltan sem volt, így nyugodtan a tanulásnak szentelhettem magam, anélkül, hogy tartanom kellett volna a megjegyzésektől.

Ebédnél volt egy kis kavarodás a Mardekár asztalánál, Crak és Monstro mindenkit sorba állított, és Malfoy elé lökdösött. Nem egészen értettem, mi történik, és csak reménykedtem, hogy nem valami rosszban sántikálnak már megint, de nem maradt időm ezen gondolkozni, mert lefoglalt, hogy meggyőzzem a fiúkat, a délutánt töltsük a könyvtárban, hiszen már alig maradt idő tanulni. Végül persze sikerült őket rábeszélni, és a fura tumultus is eltűnt a mardekárosoknál.

Délután egészen vacsoráig a könyvtárban tanultunk, és Harry és Ron becsületére legyen szólva, ők is lelkiismeretesen készültek. Vacsora után a klubhelyiségben beszélgettünk, és még maradt időm befejezni a bűbájtan leckét is. Most pedig mennem kell asztronómia órára. Sietek.

Ez egy igazán tökéletes nap volt.