Mi a véleményetek a Sarah J. Maas: Üvegtrón c. könyvről?

Ha szereted a tinikönyveket, a szépfiúk tömegét, stb. sablonokat, akkor olvasd.

Én konkrétan utálom. De ez az én ízlésem.

Én nem igazán mondanám tini sablon sorozatnak, mivel ya high fantasyról van szó...(ergo nem a mi világunkban játszódik)

Az orgyilkos pengéje (az előzmény novellás kötet), meg az Üvegtrón nekem nagy kedvencem. A második rész is jó, ez a kettő rész összetartozik. A harmadik könyv is tetszett nekem, abban Sarah kibővítette a világot és elvitte egy teljesen olyan irányban a sztorit, hogy az első részt olvasva én nekem eszembe se jutott, hogy a történet olyan folytatást kapjon amerre most tart. Mert Sarah nem fél szembegordulni a klisékkel mint a szerelmi háromszög, meg karaktereket szenvedtetni és egyeseket meg is ölni.

Szerintem egy próbát mindenképpen megérdemel.

Én nemrég kezdtem el olvasni az első kötetet, valahol a könyv 1/4-énél járok. Figyelembe véve, hogy milyen magas a százalékos értékelése molyon, egyáltalán nem nyűgözött le eddig.

A borító is úgy hírdeti a főszereplőt, hogy "jégszív" meg "acélakarat", úgyhogy egy olyan karakterre számítottam, aki rideg, távolságtartó, szűkszavú, esetleg éles nyelvű. De nem. Itt van a csaj, Celeana vagy hogy a fenébe írja a nevét, akiről az írónő megállás nélkül hangoztatja, hogy micsoda jó meg kegyetlen orgyilkos, meg hogy ő a legjobb a szakmában meg mittudomén, de addig, amíg jutottam a könyvben, erre nem volt bizonyíték, sőt. Úgy ismerjük meg, hogy egy éven dolgoztatták egy sóbányában, megtudjuk, hogy szinte naponta ostorozták, és beledörzsölték a sót a sebeibe, amit kibányászott, de az írónő el akarja velem hitetni, hogy ez a velem egyidős csitri egy ceppeckét sem tört meg? Legyél akármilyen jégszívű meg acélakaratú, nincs az a jóisten, hogy ez a lány lelkileg elég jól lenne ahhoz, hogy nevetgélve bekeringőzzön a könyvtárba.

Na, igen, meg aztán maga az esemény, ami elindítja a történetet, életében nem látott még logikát. (Elképzelhető, hogy ebben meg leszek cáfolva a könyv hátralevő részében, de nem hiszem.) A királyi udvar bajnokságot tart, és a nemesek bajnokokat választanak maguknak. Nos, javítsatok ki, ha tévedek, de az ilyen bajnokságok fizikai erőpróbák voltak. Ökölharcok. Hadd kérdezzem meg drága Dorian hercegecskémet: édes bogaram, mégis milyen logikával esett Celeanára a választásod? Jó, tegyük fel, hogy hiszek az írónőnek, és beveszem, hogy C tényleg egy állati jó orvgyilkos. Hadd soroljam fel a problémáimat Dorian logikájával kapcsolatban még ennek tudatában is.

1. C egy évig volt kényszermunkán, alig kapott enni, többször is említi a narratíva, hogy mennyire csont és bőr lett. Aka, bármilyen jó orvgyilkos is volt, most le van gyengülve, és hónapokra lenne szüksége a felépüléshez.

2. A csaj *orvgyilkos*. Vagyis az erőssége az kellene hogy legyen, hogy beoson egy helyre, csendben kinyírja a célpontját, majd kioson. Az ilyen lényege az észrevetlenség, szóval logikai alapon a lánynak nem a fizikai erő a legfontosabb, hanem a gyorsaság, a mozgékonyság. Mégis miért választanál egy csendes gyilkost egy olyan ökölvívó bajnokságra bajnokodként, amire a többi nemes valószínűleg 3 méter magas izomtornyokat bérelt? Nem az volt, hogy nyerni akarsz, Dorian?

Meg aztán előre látom, hogy C a herceggel fog összejönni. Most találtak közös hangot, mert mindketten szeretnek olvasni, és valami csoda folytán ugyanazokat az értekezéseket imádják, de őszintén? Unalom. Dorian mint karakter egyáltalán nem izgat, mert annyiból áll a gyerek, hogy nemes meg rejtélyes. Ha legalább azzal az őrségvezér sráccal jönne össze C, vele legalább érdekes párbeszédei voltak.

A fordítás maga is hagy néhány kívánni valót maga után, de abba most nem mennék bele, az átlag olvasónak ez nem úgysem faktor.

Szóval ja. Szerintem ne költs rá pénzt, inkább vedd ki a könyvtárból vagy keress pdf-et, ha bele akarsz kezdeni. Én személyesen bánom, hogy pénzt költöttem rá, de azért végigolvasom, hátha összeszedi magát a történet annyira, hogy érdekeljen is.

A high fantasy is ugyanúgy lehet a tinisablon szerves része.

Mai divathullám.