Nem igaz? -> A hősnő: szelíd (többnyire) A Hős (vagy a szerelme) : vagány, menő, stb. A többi lent.

Most megfogtál. Épp kutatok az agyamban egy olyan történet után, ahol ez nem teljesül, és beletelt egy időbe, amíg találtam. De találtam!

John Green: Teknősök végtelen sora. Itt mondjuk az állítólagos szépfiú meglehetősen gazdag, de inkább tartozik külsőleg-belsőleg a nerd kategóriába, szóval inkább néz ki okostojásnak mint szépfiúnak.

Jennifer Niven: Veled minden hely ragyogó.

Abszolút romantikus kis történet rengeteg sírással, és a lány élete szerelme mániákus depressziós, és szintén nem a szépfiú kategória, bár nem éppen az a "csendes és visszahúzódó" fajta, inkább pimasz, de sem macsó, sem pedig vagány.

Rainbow Rowell: Eleanor és Park. A srác ázsiai, kicsi, vékony, csendes típus, aki halálosan szerelmes, a lány meg... fura.

David Levithan: Nap nap után. Az első és a második rész full ugyanazokat az eseményeket írja le csak először a "fiú", másodszor meg a szerelme szemszögéből, érdemes elolvasni mindkettőt. Itt képtelenség nemekről vagy kinézetről beszélni, mert a lány szerelme minden nap más testben ébred, és minden nap megkeresi a lányt, de szerintem a tipikus szépfiúk személyiségének az ellentétével büszkélkedik.

Maggie Stiefvater: Hollófiúk sorozat

A srác itt meg megszállott és mániákus arisztokrata, és szerintem csak első látszatra szépfiú. Valamint sokkal árnyaltabb a személyisége, és hiába vagány, mert egyáltalán nem tartozik a szépfiúk csoportjába, a lány meg... ő inkább az a bizonyos "szarok mindenre" típus.

Ennyit sikerült így pár perc alatt gyűjtenem. Amúgy nagyon igazad van, a legtöbb hímnemű szereplő, akivel a főhősnő összejön, egy istenség, és gyakran még bunkó is mellé. Talán mert a legtöbb romantikus regény írója és olvasója nő, és valahol ki kell élje a szépfiúk utáni vágyát. És a legtöbb nő egy oltárira bunkó, és istenítésre méltóan jóképű srácra vágyik. Persze tisztelet a kivételnek.