Szerintetek mennyire helytálló kritika az, hogy a fiktív világban játszódó művek olvasása 'eszképizmus' azaz, menekülés a valódi világ elől, és éppen ezért mindenképpen alsóbb rendű mint a szépirodalom?

Szerintem ez nem állja meg a helyét. Olyan, mintha azt mondanánk, hogy az absztrakt festmények kevesebb értéket hordoznak, mint a fotorealisztikus, figuratív művek. Miért is?

Ha valaki tényleg azt meri állítani, hogy az 1984, a Majmok bolygója vagy akár a Gyűrük ura rosszabb a Szent Johanna Giminél, az egyértelműen ostoba.

Nyilván vannak értéktelen fantasyk, amikben megmagyarázhatatlanok a fantasztikumok és teljesen indokolatlanok, de ugyanúgy vannak rossz - valós világban - játszódó művek.

Másrészt attól még, hogy egy párhuzamos világban játszódik egy könyv, még lehet, és legtöbbször van is kapcsolata a valósággal, csak átértelmezi, globalizálja, stilizálja azt. Ez a kapcsolat megjelenthet tipikus jellemek/események/társadalmi/történelmi problémák bemutatása által. Vagy az említett kritikusok úgy vélik, hogy egy könyv akkor reflektál érdemi módon a valóságra, ha szolgamód lemásolja azt?

Ezzel az erővel az Odüsszeia sem szépirodalom, mert az meg ugye "csak" eposz tele istenekkel és nem létező lényekkel :D Ahhoz képest mégis kötelező olvasmány és a világirodalom remeke.

De akkor kizárhatjuk mondjuk Shakespeare Szentivánéji álmát is mert az meg "csak" vígjáték és valahogy nem volt mindennapos, hogy tündérek szamárrá változtatnak embereket... szóval az is fiktív. :D

Vagy Orwell 1984 című disztópiája is kukára való szemét ezzel az erővel...

Az ilyen emberek roppant fontosnak érzik magukat, ha ilyen kijelentéseket tehetnek, amivel máris feljebb emelték magukat a többi ember fölé. Legalábbis így érzik :D

Az ilyenektől mindig röhög a vakbelem. :D