Ötletelnétek légyszi'? #Könyvcím

Ötletelnétek légyszi'? #Könyvcím

Nem kész megoldásokat kérek, csupán arra gondoltam, hátha tudtok olyasmiket mondani amiből esetleg ihletet meríthetek, ugyanis semmi frappáns nem jut az eszembe a trilógiám a harmadik részéhez. (Egyszerre fogom benyújtani, szóval még egy sincs kiadva, mondjuk az is igaz, hogy eredetileg két részes lett volna, de hát ki hallott már két részes trilógiáról?!)

MŰFAJ:

#Ifjúsági (nem gyerekkönyv!) #időutazós (schi-fi?) #kaland (ifjúsági-kaland) #trilógia (2+1) #történelmi

JEGYZET:

#humoros #megrázó #izgalmas #pörgős #fiatalos #fordulatos #szerethető*karakterek #hiteles*történelmi*háttér #kalandos #összefüggő #meglepő

Eszkimó a mocsárban

–

Az I. világháború idején

ELSŐ RÉSZ LEÍRÁS:

Olyan szörnyű az életed! Hát nem? El kell mosogatnod, fel kell söpörnöd, iskolába járnod, leckét írnod, boltba menned, beágyaznod, szót fogadnod, nem mehetsz buliba... szörnyű! A könyvünk egy majd 100 évvel ez előtt kezdődik, egy I. világháború idején élt, 12,2 éves lánnyal, akinek apja épp a Háború moziban szereplő, ő pedig saját (meg még 7 gyerek) szobájából kikelve, Anyja (nem öröm-) könnyes arcát látva rohan kenyérjegyért a boltba, ahol már pont nem jut egy asszonynak kenyér és ezért neki adja. Majd az az idős hölgy... nem lövöm le a poént – bárhogy is világháború – csak annyit mondok, a lány egy mai kortársával cserél helyet és... Amíg a 21. századi csaj és a 19. századi hölgy a kora problémáival küszködik, rá kell jönnie/ük, hogy az élet nem habos torta, de persze ez mind nézőpont kérdése. Mi vajon a nehezebb; lebeszélni az osztálytársaid, hogy zombi apokalipszist adjatok elő farsangon, vagy tartani a lelket egy éhező, fázó, 10-12 tagú családban? Mind, mind csupa, remek kérdések! De vajon a válasz is ilyen jó?

RÉSZLET:

„Drága Családom!

Az orosz frontról írok nektek. Pár napja ugyan is bevetettek az orosz hadsereg ellen. Most is itt fekszem porosan, koszosan a lövész árokban és várom a parancsot. Több órás, sőt napos harc után, ki jelentették a rövid fegyver szünetet. Nem mondták meg meddig tart, de ha megmondták volna, akkor sincsen óránk. Mit értünk volna vele. A hadi öltözetem szoros, nehéz. A felszerelés nyomja a hátamat. Puska, pisztoly, robbanóanyag. 2 hónap és itt a karácsony. Azt beszélik a tapasztaltabb katonák, hogy majd megajándékozzuk egymást az ellenséggel. Arra kíváncsi leszek! Küldjük a bombázó repülőt és mindenkinek a markába lő egy csomagot? Aztán félve nyitják ki; csak óvatosan! Talán bomba! Amikor pedig kinyitják, könnybe lábad a szemük, mert eszükbe jut a családjuk… Ha most itt lenne Anyátok, egészen biztosan lenne mit mosnia a ruhámon! Sár, kosz, por, csalán, puska por és vér. Tényleg is! Mennyi vér tapad a kezünkhöz! Bár, mi még csak parancsot teljesítünk… de aki nem…

Drága Ilonám!

Nagyon hiányzol! Ha csak egy-egy szünetben meglátom a fényképeteket, elfacsarodik a szívem… Hogy vagytok? Nem éheztek? A gyerekek nem hiányolnak? Hát a kis Éva megszületett már? De, hát persze! Miért is kérdezek ennyit, úgy sem tudsz ide válaszolni… Igyekeznék némi pakkot küldeni, de hát az a harci-helyzet, hogy mi talán kevesebb élelmet kapunk, mint ti oda haza! Ne aggódj értem, fáj a szívem, ha elképzelem a szomorú arcodat, kisírt gyöngyvirág szemeid, és gesztenyeszínű, csillogó hajkoronád! Ne sírj! Hiányzol! A magyarok Istenére esküszöm, vagy inkább nem, mert esküdni tilos, de ígérem, hogy épségben haza érek. Minél hamarabb!

Csillagom, Marikám!

Biztosan nem lepődsz meg, ha azt mondom, ismerem Györgyöt. Tudod te ki az. Azért, kérlek, barátkozáson kívül segíts Anyádnak is. György is itt van, velem, az orosz fronton. Ő is épp levelet ír. Talán neked. Talán is. Ajánlom várj még egy kicsit az esküvővel, szeretnék oda érni! Nagy lány vagy már! Vigyázz magadra és segíts Anyádnak. Nehéz most a szíve. Mindig te leszel az én nagy lányom.

Kis lovag, Ferkó!

Remélem sokat játszol, a játék-karddal, amit ott hagytam neked, mielőtt elmentem. Mindig emlékeztessen rám! Egy napon talán te is leszel katona. Ne legyen így. Sokat csúszunk, mászunk a koszban, porba, sárban, bokrok közt. Azt mondanám, hogy tarts katona kiképzést a kis barátaidnak és u. Ferinek. Nem mondom. Nem szeretném, ha Anyátoknak a gyár és a szántóföld mellett még mosni is kéne tonna számra. Vigyázz magadra! Légy te a férfi a háznál! Férfi: becsületes, jó szívű, segítőkész, erős, bátor, megfontolt és tettre kész. Ilyen légy! Kis katonám!

Sokszor csókol: Apátok

Kárpátalja, Orosz-Magyar határ, 1914. Október 23.

Ui.: Ne izgulj Katikám! Rólad sem feledkeztem ám meg! Sőt! Írtam neked egy versikét. Szomorú vagyok, hogy ezt most nem együtt írtuk. Következőben küldöm. Jól vagyok! Légy te is jól! Ígérem nektek, vissza jövök, tökéletesen épen. Hiányzol. Tartsd a lelket a családban. Te mindig is vidám gyermek voltál. Tartsd őket is vidáman! Soha ne félj, nincs kudarc, a rossz ellen, most kell a harc! Írj sok verset! Puszi: Apa”

NÉHÁNY CÍMSZÓ:

– A levél – De hát csak egy idő(s) asszony! – Furcsa álom – Tiltott kirándulás – Tükörkép – A beszélő láda és ládák sokasága! – Apokalipszis – Tiszta luxus – Ilyen nincs – A nagymama főztje – Gyerekek, ma történelmet írunk! – Levél a fronton – Időzavar – Ferik akcióban! – Egy új esély – Seb – Húsz perc; egy élet – Zeng a lánymosdó – A tizenkettedik karika – Feladat örökre – Sminkkészlet – Csak egy olló – Hamis mesék – Majd…

…………………………………………………………………………………………………………

Eszkimó a mocsárban

–

Papírhajó

…………………………………………………………………………………………………………

MÁSODIK RÉSZ LEÍRÁS:

Elvan a gyerek ha játszik! – mondta Hitler, miután letagadta és eldobta törvényen-kívüli fiát. Egy olajos, pisze orr. Egy sötét gombszem. Foghíjas gombóc fejecske. Kételyek és harag. Ki érezne mást, mikor az ócskavastelep árnyékában ócskaságként csak annyit lát, hogy a apját hol dicsőítik, magasztalják, éljenzik és tapsolnak neki, hol pedig kigúnyolják, és egyszer csak megölik. Ez azért már még is csak szemtelenség! Képmutató népség! Nem is csoda, hogy Anhalt Alber Rodolf amint eléri a kritikus kort (lásd 16), színre lép és a leplek alatt, bábként irányítva az országot, megbosszulva apját és kegyelemdöfésként beindítva a harmadik világháborút, ügyeskedik. ……………………………………………………………………………………………………….. A második nagy-háború szele csillapodik, de nincs jó dolga a népnek. Míg Budapest rekonstruálás alatt áll, a kis Ádámot csapzott szülei elküldik vidékre, a nagyszülei tanyájára, bár itt sem sokkal jobb az élet… De vajon érdemes? Érdemes annak a bizonyos Levél Ádámnak, (aki még abban sem biztos, hogy mit jelent a vezetékneve) ekkora feladatot adni? Érdemes a kis Mánuelnek, aki zsidó származása miatt már csak a kapaszkodót keresi és Sára húgát védelmezi ilyen terhet ruházni a vállára? Megéri? Megéri hagyni Muguelnek, hogy valóra váltsa az álmát és hős legyen? Érdemes az elesett Sali múltját kutatni és azokban a szavakban bízni amiket nem is biztos, hogy kimondott? Érdemes esélyt adni annak a kölyöknek akit a hulladék és a homály nevelt? Érdemes jelentőséget tulajdonítani egy jövőnek, ami már megtörtént? Érdemes? Érdemes egy világ sorsát helyezni néhány kócos kisfiú kezébe? Érdemes? – Mondj igent…

RÉSZLET:

„De ez sem érdekelte! Feltápászkodott és futásnak eredt; szinte hallani lehetett talpa alatt recsegtek a sáros, véres kavicsok. Megállt. Ő Leveles Ádám csak úgy megállt. Minden különösebb ok nélkül. Megállt és nézett a semmibe. Illetve valamit azért nézett. Nézett, de nem látott. Szokásos bamba kábaságából egy fagyos kéz ébresztette fel. A hátára a mellső végtaggal együtt olyan nyomás került, hogy azt hitte összecsuklik. A kéz megragadta a vállánál és megperdítette. Szeme egy szovjet katona jeges tekintetébe ütközött.

– Mi van nálad kisfiú? – dübörögtek a szavak a feje fölött. Lefagyott. Riadt tekintettel pásztázta az egyenruhás alakot és cseppenként érezte a forró testén végigfolyó jéghideg verejték cseppeket. A politikai rendszer hű harcosa erőteljesen megrázta.

– Azt kérdeztem mi van nálad?! – süvöltötte tört magyarsággal.

– Csak… – hangja elcsuklott – egy kis innivaló. – A szovjet hátrahőkölt és csak ráncolta a homlokát.

– Miféle innivaló?

– Molotov-koktél! – ordította be hátulról Rezovics, majd fejébe húzta a vörös egyen-sapkát és fütyörészve elsomfordált. A már majdnem tizenegy éves Ádám körül elsötétült a világ. Azt hitte, most rögtön elájul. Tüdeje szinte szűkölt és érezte ahogy a pillanatnyilag még a testében tartózkodó vér erőteljesen lüktet, mint ha csak ki akarna szabadulni. Újra rájött a fulladás. Fránya tüdőbaj! Az egész teste égett. Az idő lelassult. Látta maga előtt ahogy a rendész újra és újra formálja a szavakat, homlokára ráncok ülnek és dermesztő keze mindjárt a falhoz vágja.

– Nem vagy te egy kicsit fiatal a koktélhoz?

– De… Az apukámnak viszem… – A nagy hazafi gondolkodott; összeszűkült a szeme. A fiúban megállt az ütő, érezte, hogy a vér felszökik a fejébe, de folytatta. Bizalmasan közelebb hajolt mintha csak valami nagy titkot akarna megosztani a vadidegen emberrel, aki ki tudja hány ártatlan lakos életét ontotta már ki. Mert titok. Titok az van bőven.

– Tudja… – suttogta – a szüleim nagy Szovjet-pártiak! Apám kérte, hogy hozzak ilyet, mert összeül a rokonság…ééés... – megakadt. Nagy levegőt vett – Mert ugye aki nem szereti a pártot az már nem is rokon… éééhhsss… izé… szóval… összejön a társaság és előre megünnepeli a forradalom… vagy… hát… mi… ellenforradalom... bukását, és Orosz ország győzelmét. – Óvatosan oldalra sandított.

– Nah azért! Jól van kölyök! De aztán majd engem is híjjatok meg! – intett a katona és megemelte a sitykáját. A fojtogató kéz súlya is lekerült a vézna, puha gyerekvállról. Ádám amint tehette futásnak eredt. Futott, szaladt ameddig a lába ki nem csuklott alóla. Egy romhalmaz tövében állt meg, hogy egy cseppet kifújja magát. Az izzadt kis tenyerében markolászott, mancsos, csőszerű üvegcsére nézett. De jó lenne! Igazán jó lennem most futni. Örökké! Haza! Be a puha meleg ágyba, vagy csak egy hűvös erdő tövébe. Meghúznia magát. És a barátait! Na meg persze a családját…! Ha ezt… Ezt az… izét! Vackot! Csak úgy átadná másnak; rohangáljon ő! Mint a váltó futásban a gallyat; lepasszolná! Szép is lenne. Azonban sajnos nem lehet. Futni kell. Futni életért. Halálért. Hazáért. Barátért.

– Kaviiiiiics!!! – hangzott fel egy ordítás, hogy még a madarak is elmenekültek, bár alapból nem sokan voltak.

– Miguel?! Na de… – morcosan nézett maga elé – Kavics?! Nem lehet! – Mánuel jelent meg mellette.

– Kavics van! Nem hallottad?! Kavics!!! – pattogott a sebesült kis srác, hogy még gesztenyeszínű haja is csak úgy lobogott. Ádám és Mánuel rohantak, mint ha csak nem futottak volna le eddig is kilométereket. De ha kavics van! Az más! Az bizony kavics.”

…………………………………………………………………………………………………………

Eszkimó a mocsárban

–

???

…………………………………………………………………………………………………………

HARMADIK RÉSZ LEÍRÁS:

Tudnál úgy élni, hogy tudod 2010 Április 4-én meg fogsz halni? Közben pedig 2024 van?! Vendolin(a), az első könyv főszereplőinek húga és nyolcadik generációs leszármazotja is egyben, és a második rész fő-főszereplőjének csupán dédunokája, a Z+ generációs, sok fura dologba botlik. Miután Kitty Kati példáján okulva kikönyörögte a kistestvért, Vendi aki csak 12 évvel fiatalabb nála, úgy tűnik örök útitársa lesz, pedig nem is megy sehova. Vagy még is?

2010: Vendi időzavarban meghal vagy elveszik.

2015: Vendi megszületik

2017: Paradoxon naplója

2019: A francia gróf lánya visszatér – Második esküvő

2021: Pálból Pali, Pálfordulás?

2022: Apa örök

2023: Hagyj egy Zsófiát az utókornak

2024: Kitty és Vendi meglelik a naplót

2025: Időzavar, és fejen-álló család-fa, avagy én vagyok a gyökér

2026: Paradoxon vs Mátrixi, a negyedik holdkő, fölfogyatkozás, dimenziókarcoló

2027: Michael Falco Murphy + egy hártyás lábú emlős? = a totális káosz

2028: Újra eltűnni. Feltünni.

2029: Most újra 2018 van.

2030: Error. … 404.

Kutakodni a múltadban néha felemelő, de van amikor veszélyes lehet! Régről (hajaj, de még milyen régről) ismert Kittynknek (illetve újabban Kittinknek) és a vadonatúj kiadású Vendinek csak annyi dolga volt, hogy egy régi poros dobozban megtalálja az a Kati-féle családfát és Paradoxon naplóját. Vagy Paradox? Nehéz elolvasni, kopottak a betűk. Régi naplót találni a jövőből, úgy, hogy nem is létezik időutazás, egy kissé lehetetlen, de amikor a jövő becsapódik a múltba, az íratlan határokat lép át, akkor nincs mit tenni, ki kell olvasni azt a naplót és meglelni benne a nagy család titkait. De tudni. Tudni, hogy az egészet egy vacak házi feladat okozta… Hát nem is tudom. Szerintem Újév néni, kérem ne adja ki ezt a feladatot újra és újra, amíg csak világ a… vi404~ˇ°`´˙˛°ˇ/”/=”(=<>#&@}{Łł$ߤ][Đđ§÷פ¨¸!?

Noss: Cím ötletek, vagy bármi amit esetleg hasznosítani tudnék? Előre is köszi! ;)