Vaják a megvetés ideje, Ciri, Emhyr?

Szia! Én tavaly tavasz végén kezdtem el olvasni a sorozatot, és mivel szerencsére időközben megjelent az utolsó két kötet is, az utolsó ősszel, mondhatni, egyben olvastam el az egészet. (Bár mást is olvastam közben.) Ezért nekem már egybefolyik főleg a közepe táján, hogy melyik kötetben mi történt. De várjunk csak, néhány oldalszámot felírtam magamnak, ahol fontos információ hangzott el, mert néha tényleg nehéz volt követni az eseményeket. Ééés meg is van! Szóval Fenn és Codringher beszélgettek arról mit tudnak, vagy vélnek tudni – ezt másoltad ide. Ééés, igen, a Tűzkeresztségben, vagyis az 5. könyvben alaposan kitárgyalják Ciri családfáját, és hogy miért is olyan fontos sokak számára a lány. Szóval végül minden a helyére fog kerülni, ne aggódj. De még az utolsó könyvben is ér majd meglepetés ezzel kapcsolatban. Én, amikor eljutottam ehhez a bizonyos részhez, csak letettem magam mellé a könyvet, és meredtem magam elé, majd újra felemeltem, gyönyörködtem a sorokban, és elkezdtem visongva nevetni, hogy ezt neeeem hiszem eeeel, ez mekkora! Utólag visszagondolva, az író szépen felvezette a dolgot, nem a semmiből jött az új információ.

Na, azért mégiscsak leírok néhány dolgot, de csak óvatosan, mert nem akarok nagyon spoilerezni. Meg ugye attól, hogy most megtaláltam ezt a részt, nem tudom hirtelen, hogy milyen információ hangzott mér el, és mi nem.

Lara Dorren aep Shiadhal, mint az a nevéből is látszik, tünde volt. Hozzá vezethető vissza az, ami Cirivel történik a könyvek során, miatta olyan fontos a lány sokak számára. Ciri az ő leszármazottja. Laráról egy legenda is szól. Érdekesség, hogy kétféle verziója is létezik, egy a tündék és egy az emberek számára. Lara és egy királynő összetűzéséről szól. Míg a tündék meséjében Lara volt a pozitív karakter, addig az emberek verziójában épp fordítva, egy gonosz boszorkány volt, aki megátkozta a királynőt, Beatrixet.

Larával kezdődött minden, de fontos szerep jutott a történetben a Redaniai uralkodóháznak is. A királynak, Vridanknak már volt egy felesége, Beatrix, és tőle egy lánya, Falka, amikor is elvált az asszonytól, hogy elvehesse a szép Cerrót, akitől aztán több gyermeke is született. Falka aztán, amikor felnőtt, a magáénak akarta tudni a trónt, mert a jogos örökségének vélte, ezért véres lázadást szított. Ezért is nevezi itt Codringher emberbőrbe bújt szörnyetegnek. Vridank és Cerro három gyermeket nevelgettek, két fiút és egy lányt, Riannot. Riannon idővel feleségül ment egy másik uralkodóhoz. Nem sokkal ezután tört ki Falka lázadása, amiben gondoskodott a két mostohafivéréről is, majd elrabolta a már állapotos Riannont.

Na és itt jön az, amit Codringher homályosan fogalmazott meg. Falkának állítólag nem volt gyermeke. És mit kezdett el még mondani? Hogy Fiona a törvényes lánya volt… valakinek. Szóval. Riannon megszülte a gyermekeit a fogságban. Ikreket. Ám az a pletyka kezdte járni, hogy az egyik gyerek nem is az övé, hanem Falka lánya, aki, hogy a gyermekét biztonságban tudhassa, a mostohanővére mellé tette a csecsemőt. Riannon férje végül leverte a lázadást, kiszabadította a feleségét… és őrjöngött azon, hogy nem tudja, vajon melyik gyermek nem az övé az időközben híressé vált hármas ikrekből.

Még az utolsó kérdésedre válaszolva. Emhyr van Emreis császár a maga számára keresi Cirit, hogy elvegye.

Ennyit mondanék csak el, a folytatásra nem térek ki. Remélem segítettem, és sikerült elkerülnöm a nagyobb spoilereket. Esetleg ha elérsz a Tűzkeresztségben ehhez a részhez, jelezheted a megnyugtatásomra, hogy nem lőttem le a poénokat. És ha majd az ottani fejtegetéseket olvasod, jobban látod majd, mit hallgattam el a történet kedvéért, és mit fogalmaztam meg úgy, hogy ne lógjon ki rögtön a lóláb. :)

Szia! Én vagyok az első válaszoló, visszanéztem ide, és látom, hogy megint egy korábbi kérdésre fogok reagálni, de hát ez van.

Korábban írtam, hogy volt egy rész, amin hitetlenkedve röhögtem fel, hogy neee, ilyen nincs! Mert eszembe sem jutott volna, hogy Emhyr Ciri apja! Oké, most SPOILEREZNI fogok.

***

Már nem emlékszem minden részletre, de kb. megvan még mi történt. A lényeg, hogy Emhyr volt ugye a nilfgaardi trón örököse, de egy lázadás során az apját megölték, neki pedig menekülnie kellett. De előtte még meg is átkozták: napközben emberi felépítésű, de sünszerű lényként élt, és csak éjjel változott vissza azzá, aki. Egészen Cintráig menekült, ahol is elcsábította az épp eladósorba kerülő hercegnőt, Pavettát. Volt itt mindenféle kalamajka, amibe persze belekeverték Geraltot is, de a lényeg, hogy „Duny” végül sikeresen elvehette feleségül Pavettát. Ekkor ez még egy szép, romantikus történetnek tűnt, mert az olvasó persze, hogy szurkolt a titokzatos Dunynak, akiről semmit nem lehetett tudni, csak azt, hogy összeszűrte a levet a hercegnővel, és húúú, biztos nagy a love. Mondjuk már ekkor említette, hogy egy távoli ország hercege, de senki nem ismert semmilyen Dunyt, aki uralkodói vér lenne.

Ez még egy novellában volt elmesélve, a könyvsorozat elején. (Amúgy Geralt sorsa itt fonódott össze az akkor már az anyja hasában növekvő Ciriével.)

Nem sokkal később egy másik novellából megtudtuk, hogy Duny és Pavetta egy hajószerencsétlenségben életét vesztette... Csak az utolsó kötetben derült ki, hogy több minden húzódott meg a háttérben, mint addig gondoltuk.

Emhyr találkozott Geralttal, aki meglepő módon maga is kikövetkeztette, hogy a császár maga Duny, bár a külsejét nem ismerte volna fel. (Amúgy ha jól emlékszem, a „duny” sünt jelent nilfgaardiul.) Emhyr ekkor elmondta, hogy voltaképp sose volt szerelmes Pavettába, csak kellett neki valaki, aki a szerelmével megtöri a sündisznós átkot. Aztán a történet valamely pontján, amire már nem emlékszem mikor volt pontosan, valakitől kapott egy fülest egy jóslatszerű dologról, hogy Pavetta fontos vérvonalba tartozik, és habár maga Ciri is hatalmas erők birtokosa, de majd csak az ő gyermeke lesz igazán erőteljes. Azt hiszem Ciri már megszületett, amikor ezt megtudta. Emhyrben ekkor fogant meg a terv. Habár titokban már addig is gyűjtötte a hazájában a szövetségeseket, hogy visszaszerezze a trónját. Előkészített egy megrendezett hajóbalesetet, aminek köszönhetően ő, a felesége, és a kicsi lánya mindenki számára kikerült volna a képből. Pavettát elrejtette volna valahova az isten háta mögé, mert már nem volt rá szüksége, és állítása szerint ténylegesen megölni nem akarta volna. Cirit magával vitte volna Nilfgaardba, és ott úgy nevelte volna fel, hogy nem árulja el neki, hogy ő az apja, majd idővel feleségül vette volna. Nilfgaardban persze szintén nem akarta elárulni, hogy Dunyként élt Cintrában. Pavetta viszont időközben valamit megneszelt, és úgy intézte, hogy Ciri ne legyen rajta a hajón. Aztán a dolgok rosszul sültek el, Pavetta tényleg meghalt, Emhyr viszont meglépett, és véglegesen hátrahagyta Duny személyazonosságát. Visszatért Nilfgaardba, és átvette a hatalmat. Az addig kis ország pedig elkezdett terjeszkedni. Közben az évek során próbálta megszerezni Cirit, de ez sem Cintra ostrománál nem sikerült neki, sem később, amikor ügynököket küldött ki.

Ekkor persze nyíltan kerestette Cirilla hercegnőt, azzal magyarázva, hogy az érdekházassággal megszilárdíthatná a Cintra felett szerzett hatalmát. Amúgy érdekes adalék, hogy amikor Ciri olyan tizenakárhány éves volt, Emhyr elé vittek egy Cirire nagyon hasonlító parasztlányt. A simlis fickók jutalom reményében próbáltak trükközni, de Emhyr rögtön átlátott rajtuk. De mégsem küldte el a lányt, kitaníttatta, és mindenkinek Cirillaként mutatta be, közben persze titokban tovább kerestette az embereivel a valódi Cirit.

Aztán az utolsó kötetben Emhyrnek végül sikerült sarokba szorítania Geraltékat. Ciri persze nem ismerte fel benne a „rég halott” apját. Cirit a katonáira bízta miközben elmeneteltek a helyszínről, ahol Geraltot és Yennefert kb. meghalni hagyta ott. De Ciri, aki addig próbálta erősnek mutatni magét, végük felzokogott, és akkor valami megváltozott Emhyrben, és elengedte a lányt, aki azonnal visszarohant Geraltékhoz.

Lehet, hogy Emhyrben végül a grandiózus terveket félresöpörte a tény, hogy végre ott áll mellette az évek óta nem látott lánya, egy erős, de mégis törékeny teremtés. Egyszerűen gonoszság lett volna, ha megteszi, amit eltervezett. :/ Végül Emhyr hazatért, és kb. rájött, hogy az időközben kikupált parasztlány, az ál Cirilla belészeretett. Tulajdonképpen Emhyren is látszódott a közös jeleneteiken, hogy vonzódik a lányhoz. Így végül feleségül vette.

***

Huh, tudom, tudom, megint elragadtattam magam, és jobban kifejtettem a témát, mint kellett volna. :D De mentségemre szóljon, az elmúlt hetekben a Witcher 2. és 3. részével játszottam. (Az 1-t még vitte a régi gépem, és most, hogy újat vettem, rögtön rávetettem magam a folytatásra. Már csak a Wine and Blood dlc van hátra.)

Azt amúgy nagyon sajnáltam, hogy a játékokban nem mutatják, nem is igen említik Emhyr feleségét. Talán csak egy talált levél végén említi a feladó, hogy reméli, a császár felesége jó egészségnek örvend.

Sőt, a fentiek ismeretében nekem kissé tét nélküli volt az, hogy a 3. játékban Emhyr csak azért keresi Cirit, hogy ő lehessen az örököse. Vagy hogy is fogalmazzak… Nem volt olyan megalapozott a kutatása, kevésbé éreztem át a fontosságát a regények ismeretében. Mondjuk örültem, hogy már nem akarja összeadni magát a saját lányával, de na. Ráadásul azt is vegyük figyelembe, hogy a könyvben senki, de SENKI nem tudta, hogy ő egyszer Dunyként beházasodott a cintriai uralkodócsaládba, és ő nemzette Cirillát. Szóval nekem az is fura volt, hogy itt sokan tényként kezelték, hogy márpedig ő Ciri apja. Maga Ciri is tisztában volt a játékban ezzel a ténnyel, holott az utolsó könyvben Geralt direkt nem árulta el neki a szörnyű igazságot. Vagy akkor legalább mutatták volna meg ezt a beszélgetést Geralt és közte, hogy lássuk, igen, most tudja meg az igazat. De nem…

Na de ettől függetlenül szerettem a játékot. :)