Mi az, amit szerettek és mi az, amit utáltok egy könyvben?

Szeretem, ha új dimenziókat nyit meg, úgy formálja az agytekervényeimet, hogy az "élet nagy igazságainak" káoszában keletkezett csomók közül legalább egyet kiold. Nem akarja számba rágni a tutit, szinte azt érzem, nem tudom eldönteni, hogy (az író szemében) ki a protagonista és ki az antagonista, annyira árnyalt mindkét pólus, mégis feloldhatatlan a köztük lévő ellentét. Az egyik kör, a másik háromszög, és egyik se (szélsőségesen) jó vagy rossz, mindkettő megérthető, mindkettővel együtt lehet érezni, és ha fel is oldódik a feszültség, akkor is a kör kör marad a háromszög meg háromszög, legfeljebb én mint olvasó döbbenek rá, hogy végig egy kúpot néztem két irányból.

Utálom, hogy a legjobbakat nem jut eszébe senkinek megfilmesíteni.