A SzJG-ben mi volt Cortez valasza Reni levelere amiben kibukott? Sehol se talaloom.

"– Igen? – kérdeztem furán. Cortez mélyen a szemembe nézett, és megrázta a fejét.

– Ez mi? – húzott ki a zsebéből valamit, mire a pulzusom az egekbe szökött, és megfordult velem a

világ. Ahogy ránéztem a borítékra, azonnal tudtam, hogy mi az. A hirtelen felindulásból leírt

tizennyolc oldalas szerelmi vallomásom, aminek a tükrömön kellett volna lennie!!!

– Hogy… – sütöttem le a szemem. – Miért van nálad? – hebegtem halk, erőtlen hangon.

– Te adtad – mondta idegesen.

– Én? Én ugyan nem – temettem a tenyerembe az arcom. Úristen, vajon elolvasta? Biztos, hogy

elolvasta. Elsüllyedek.

– Benne volt az ajándékban – közölte, afféle „nagyon is jól tudod, hiszen te adtad oda” stílusban.

Az agyam erőtlenül kattogni kezdett. A fenébe! Virág szaladt fel az ajándékért, biztosan meglátta a

tükrön lévő borítékot Cortez nevével, és azt hitte, az is hozzá tartozik. Nem, nem, nem! Egyáltalán

nem!

– Elolvastad? – suttogtam, és a szélben alig hallottam a saját hangom. Cortez csak bólintott, és

idegesen az órájára nézett. Idő volt.

– Oké. Felejtsd el. Csak felejtsd el – kezdtem zakatoló szívvel.

– Jó. Az lesz a legjobb – értett egyet. Kínosan ácsorogtam, és a szám szélét harapdáltam, amikor

hirtelen megráztam a fejem.

Túl régóta vártam már, hogy megtudja a dolgokat. Betelt a pohár. Ha már úgyis tudja, minek

tagadjam?

– Tudod, mit? – emeltem fel az állam. – Ne felejtsd el! Mert minden szava igaz! – tártam szét a

karom. Cortez a szemembe nézett és felvonta a szemöldökét. – Amit leírtam, azt úgy is gondolom.

Mindig is úgy gondoltam. És lehet, hogy ezután soha, de soha nem beszélünk többet, de akkor is

tudnod kell! Nem érdekel – förmedtem rá dühösen, minden mindegy alapon. – Azt hiszed, hogy ez a

tanév nehezen alakult, mert haragszol rám? Gondold át a többit! Gondold át az én szemszögemből!

Én bocsánatot kértem, többször is, mert az egész egy hülyeség volt! És sajnálom, mindent megtettem,

hogy túllépjünk rajta, de neked nem megy. Rendben. De jó, ha tudod, hogy nekem is lenne okom

haragudni. Azért, amiket leírtam. Te mikor kértél tőlem bocsánatot? De tudod, mit, nem is várom el.

Mert igazából sose haragudtam rád Nem tudtam – töröltem meg a szemem. Cortez pislogás nélkül

meredt rám. – Mert szeretlek – mondtam ki hirtelen, bár a fülemben annyira dobogott a vér, hogy alig

hallottam magam.

Cortez rezzenéstelen arccal nézett rám, én pedig lehajtottam a fejem, és a csizmám orrát

tanulmányoztam a sötétben, mintha csak valami érdekes lenne rajta.

– Oké – szólalt meg hirtelen. – Én erre nem tudok mit mondani – mondta halkan, én meg csak

erőtlenül bólintottam. Patakokban folytak a könnyeim. – Mennem kell – nézett megint az órájára

– Rendben – motyogtam, és annyira fájt a mellkasom, hogy úgy éreztem, összeesek.

Cortez zavartan bólintott, és megfordult, én pedig levegőért kapkodva néztem utána. Végül sarkon

fordultam, és berohantam a suliba. "

Erre gondoltál?