Mi a véleményetek a Simon és a homo sapiens lobbi című könyvről? Illetve miről szól (spoiler mentesen)?

Sokak ​szerint a tragédia ott kezdődik, amikor nem jelentkezel ki rendesen a leveleződből, és a féltve őrzött titkaid rossz kezekbe kerülnek. A tizenhat éves Simon Spierrel pontosan ez történt. Martin Addison pedig nem rest megzsarolni a fiút, hogy legyen a randiszervező csicskája, ellenkező esetben közszemlére bocsájtja a mailt a sulis Tumblren, ami köztudottan a Creekwood gimi pletykaközpontja. És akkor apu, anyu, a barátok, a tanárok és legfőképpen Blue is megtudja, hogy Simon MELEG.

Hogy kicsoda bluegreen118? Ezt még maga Simon sem tudja, bár több hete leveleznek haverokról, zenéről, oreozabálásról, vágyakról és félelmekről, no meg arról, hogy milyen ciki is ez a coming out-ügy. Blue valódi kiléte azonban teljes rejtély…

Simonnak fel kell vállalnia az érzéseit, még akkor is, ha az egész suli ezzel szekálja majd, vagy ha otthon kitagadják, hiszen Blue létezik, egy srác, aki csak rá vár, akiért érdemes…

Tipikus tini szenvedős, trendi témés hülyeség. Jó, ha azt szeretnéd eljétszani, hogy mennyire szociálisan érzékeny kis virászál vagy, aki annyira rohadt elfogadó és senki nem érti meg, hogy milyen bátor vagy.

Esküszöm, ezek a YA írócskák annyira jók abban, hogy hogyan keressenek giccses klisé gyűjteményekkel pénz az érzelmileg gyermeteg embereken. Félelmetes.

Szórakoztatónak találtam, könnyen olvasható és magával ragadó. Persze nem szabad elfelejteni, hogy ízig-vérig szórakoztató irodalomnak szánt regény, és ettől többet nem is nagyon nyújt. Egy-két érdekes gondolat is meglapul benne, de ha olyan írást keresel, amine elgondolkodhatsz, nagyon hasonló az Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomában - hasonló témájú, viszont irodalmilag is magasabb színvonalú.

Ez előző válaszadó kritikáját nem egészen értem, bár inkább az olvasótábornak szól, mint magának a könyvnek, de ha érdekel a téma, szerintem nyugodtan olvasd el. Vannak ettől sokkal rosszabb regények is, amikre szánhatnád az időd.

Egyszerűen nem bírom elviselni, mikor egy író érzelmileg próbál manipulálni, főleg mikor kisebbségeket használnak fel. Olcsó, giccses, csöpögős. Az angol nyelvben van erre egy kifejezés, "purse puppy". Tudod, az a cuki kutyus, aki magában semmire nem jó, de te cipeled magaddal a kis táskádban, mert érzelmeket vált ki.

Benne van az is, hogy egyszerűen a tapasztalatlan emberek szerint minden sokkal érzelmileg felfokozottabb, ha valami "érdekes, trendi" kisebbségről van szó. Írsz egy gány történetet, tényleg buta, de teszel bele pár meleget meg mondjuk négert és mindjárt nagy szám, miközben ezek annyira kis szeletei egy ember mibenlétének, hogy önmagukban semmit nem jelentenek.

De 2017-ben a "diversity" meg az "inclusivity" a trendi, még akkor is, ha baromira lebutítja a karaktereket és kétdimenziós karton babákat csinál belőlük.