Szerintetek ki a legjobb magyar író, és miért?

Hozzám Szerb Antal áll a legközelebb. Imádom a humorát (A Pendragon legenda), és azt, ahogyan nagyon komoly mondanivalót csomagol a humor köntösébe. A felelősségvállalás és a felnövés, útkeresés problémái számomra is ismerősek (Utas és holdvilág, VII. Olivér).

Direkt fogalmaztam úgy, hogy kerüljem a legjobb kifejezést, mert én igencsak személyes indokokat hoztam fel, plusz sok elismert magyar írótól még nem olvastam semmit (pl. Szabó Magda).

Krúdy és Böszörményi (elhunyt, elő)

Mindkettőnek a stílusa valahogy közel áll hozzám és eszméletlenül viccesnek, mégis komolynak, elgondolkodtatónak tartom őket.

Es mennyire örültem amikor Böszörményi az Ambrózy báró esetei című kötetben bevette Krúdyt is szereplőnek ;)

Lackfi János, Varró Dániel, Nógrádi Gábor, Romhányi József, Balázs Ágnes.

A kedvencem még is Romhányi.

Lackfi humorosan érint nehéz témákat, főleg vagy kisebbeknek vagy felnőtteknek ír. Szereti kicsit kifigurázni az elhunyt költők verseit. Vannak nagyon komoly hangvételű versei, de a könyveit inkább a kisebb korosztálynak írja. Szereti a szóvicceket, de némileg vallásos. A stílusa itt-ott a verseiben szleng, de még nem kifogásolható. Jó témákat talál, a gyerekek szeretik a könyveit.

[link] [link]

Varró Dani jó érzéssel ír néha ideg borzoló témákról, de még is humorosan. Ő is főleg gyerekeknek ír, de kamaszoknak szól egy-egy műve. De ha egyszer megpróbálkozik a felnőtt versel… ajjaj! Ott aztán lesz szleng, de csak módjával, a saját bájával. Szinte gyerekké válik újra, ahogy beleéli magát egy gyerekek életébe. Ezt egyes szülők zokon veszik/vették, de jól helyre lettek téve :)

[link]

[link]

Nógráditól rengeteg könyvet olvastam. A 7-10 évesekről szóló könyvei nagyon jók, viccesek, de amit már pl. 12 évesekről írt, azok KISSÉ eltérnek a valóságtól. Van egy egyedi, humoros stílusa, de bőkezűen osztogatja a beszólásokat és a szlenget a könyveiben. Ami nagyobbakról szól, azt tényleg csak a nagyobbak olvassák, mert csak ők értik meg, de ha a szülő látja, hogy a gyereke OLVAS!!! és ráadásul „KLASSZIKUST!!!”, és a borítón az áll: NÓGRÁDI GÁBOR, megnyugodva mennek vissza telefonálni, lekvárt főzni, focit nézni vagy éppen ami a keze ügyébe akadt.

[link]

[link]

Balázs Ágnes Lufi történetei az utolsó 2-őt kivéve, mind nagyon szívhez szólók, kalandosak és kedvesek voltak. Bele tudtam magam élni Lufi szerepébe, egészen addig, amíg agyament kamasszá nem vált. Én is ez a korosztály vagyok, de ez kicsit már túlzás! Aranyos, kedves könyvei vannak, de még is sok benne az izgalom, az iskolai hétköznapok, és a meglepő összefüggések. A fiúk nem élvezhetik annyira, mert szelíd, bájos stílusa van, de ha valamelyikük még is kíváncsi a lányok, dilis, ügyes-bajos világára, akkor nyugodtan olvasson bele, amíg be nem történik a baj: belefájdul a feje.

[link]

[link]

És a kedvencem:

Romhányi!!! Róla nem írok sokat, csak olvassatok el néhány állatos verset, nézzetek meg egy Mézga vagy egy Doktor Bubó epizódot és minden világossá válik. Igazi szó zsonglőr, nem tudom mikor született ilyen előtte vagy utána valaha! (Talán csak Pajor Tamás)

[link]

[link]

Egyébként nincs olyan, hogy legjobb író. Mindenki egy bizonyos stílust szeret, és minden írónak, költőnek saját stílusa van.