Túl sok "Az Élet iskolája". Mi legyen a könyvem címe helyette?

Habár elsőre nem keltette fel különösebben az érdeklődésemet, és bántotta a szemem a helyesírás, én nem szólnám le.

Még nem voltam 13, amikor írni kezdtem ugyan, de a helyesírásom nekem is egy borzalom volt. A fogalmazási képességem elbújhatott volna a vastagon kiemelt nulla mögé, arról nem is beszélve, hogy milyen formában írtam... Azóta eltelt öt év, megkomolyodtam, megtanultam fogalmazni, helyesen írni, és jobb ötleteket is találtam ki, mint anno. Mai fejjel visszaolvasva az akkori irományomat, szinte ég a fejem, annyira zavarban vagyok. Mindennek ellenére akkoriban azt gondoltam, jó író vagyok.

Épp ezért, szerintem nem kéne ilyen durvának lennetek vele - mindenki kezdte valahol. Igaz, van még mit fejlődnie, de ettől függetlenül ne vegyük el a kedvét az írástól: amíg nem a megélhetést, hanem a szórakozást keresi (és találja) benne, semmi gond nincs a dologgal. Idővel majd ő is egyre jobb és jobb lesz, ki tudja, lehet, hogy negyven év múlva bestsellert ad ki.

Viszont, kérdező, ahhoz elengedhetetlen, hogy hallgass másokra, és ne csak a pozitív, de a negatív véleményt is felvedd. Nem a bántást, hanem a tanácsot.

Tényleg ügyelj a helyesírásodra, színezd a történetet, fogalmazz változatosan. A legjobb író még a legunalmasabb történetet is elő tudja adni úgy, hogy az érdekes legyen, ezért nem árt megfogadnod, amit mások mondanak neked. :)

A címhez visszatérve - nem hiszem, hogy bárki új címet tudna adni a történetednek, addig nem, amíg nem ismerjük a történetet. Ehhez pedig egy rövid ismertető nem elég. Olvasd el figyelmesen, és gondolkozz el; van-e visszatérő motívum? Van valami, ami leírja az egész történetet? Történik-e benne lényeges cselekmény? Mire akarsz kilyukadni, mi lenne a cél, a végpont?

Ha ezeket, és hasonló kérdéseket teszel fel magadnak, találhatsz egy jellemző címet. A címed lehet elvont, csak ne távolodj el túlságosan a lényegtől. Az a legjobb, ha felkelti a figyelmem (Az Élet iskolája nem különösebben kelti fel az enyém), ha valamennyit elárul a történetről (lehet ez egy kulcsszó, vagy kulcsmotívum), de mást nem árul el, ezért a kíváncsiságtól vezérelve rákényszerülök a tartalom elolvasására, ami frappáns és érdekes, ezzel meggyőz, hogy elolvassam a könyvet. Az egésznek ez a lényege. :)

Hogy mondjak egy konkrét példát arról, amikor a fent említett esemény történt velem:

Franck Thilliez: GATACA

A cím a világon semmit nem árult el nekem elsőre, és ez fogott meg - mégis mi a fene lehet ez a könyv? (Mellesleg a borítója is felkeltette a figyelmemet). Továbbléptem a cselekményleírásra (beillesztem)

Az evolúció a kivétel.

A szabály a pusztulás.

Egy evolúcióval foglalkozó fiatal tudósnőt holtan találnak. Egy csimpánz végzett vele.

Tizenegy férfi a rács mögött. Ami közös bennük: mindannyian brutális gyilkosságért ülnek és… mindannyian balkezesek.

Egy évezredek óta elzárt barlangban rábukkannak egy neandervölgyi családra, amelyet egy cro-magnoni ember mészárolt le.

Mi a kapcsolat a fentebb említett esetek és egy harmincezer évvel ezelőtt elkövetett gyilkosság között?

A válasz a következő néhány betűben rejlik: GATACA…

Az E-szindróma sikere után Franck Thilliez új regényében ismét a jól ismert, elválaszthatatlan nyomozópáros, Lucie Henebelle és Franck Sharko kalandjait követhetjük. Ezzel a regénnyel zárul az erőszak gyökereit, természetét kutató lenyűgöző kétrészes történet, amelyet immár tíz nyelvre fordítottak le.

Ahogy olvashatod, leírja, mi történik, mi a dolgok alapja, méghozzá úgy, hogy fogalmam se legyen, mégis mi az összefüggés a három eset között. Arról pedig végképp nincs fogalmam, hogy akkor mi is ez a "GATACA". Mivel nem tudom, érdekel. Mivel érdekel, meg szeretném tudni. Mivel meg szeretném tudni, el kell olvasnom a könyvet.

És el is érkeztünk a célhoz: El kell olvasnom a könyvet, mert tudni akarom. Mindez honnan indult ki? Onnan, hogy a cím habár felkeltette az érdeklődésem, semmit se mondott el. A tartalom tovább csigázta a kíváncsiságom, de még mindig nem tudok semmit, de mocskos mód érdekel.

Erre kéne neked is törekedned. Sok sikert. :)

Előre beszúrt utóirat.: Szóval mindenkinek igazán köszönöm a támogatást és/vagy kritikát! :)

-- A fentebb linkelt blog halott --

.......................................................

Noss kedves, drága múltbeli énem!

(Igen ezt én írtam, pár évvel ezelőtt! Csak új profilt csináltam, hogy egy kicsit letisztulhasson ... Jujj)

(Mellesleg nem is értem, hogy miért nem tiltottak ki innen 13 évesen, mikor ezt egy évvel később minden finomkodás nélkül megkaptam) #korhatár

Egyetértek az utolsóval. Most visszaolvasva korábbi irományaimat és fejedelmi stílusú észosztásaimat, őszintén nem hiszem el, hogyan gondolhattam magam bestseller írónak?! Őszintén még a hivatalos elnevezését sem tudtam...

Nagyon rövid időn belül rengeteget lehet fejlődni, ha az ember nyitott, és nem gondol minden tanácsadót nyáladzó, buborékozón, habzó szájú, vadembernek, aki megpróbálja lehúzni és lekicsinyli az ő csodálatra méltó talentumait!

Szerintem ez idő alatt rengeteget sikerült fejlődnöm, ámdebár még csak nem adtam ki semmit, de ez így nem is baj. A könyv ebben a formájában, (fent) inkább csak valami haragos, nagy-önkifejező írásocska óhajtott lenni, egy kisiskolástól aki haragszik az egész világra és az iskolájára, esténként sírva esik haza és igazán, nem is tudja mit kezdjen a helyzettel, csak inkább leül, oszt faragatlan, jó parasztos írói stílusban fújja a kürtöt a zavaros írásjeleknek, majd ki áll a nagyközönség elé, és attrakcióként mutatja be a vad fekete tintával összemázolt, elmosódott betű cirkuszát, szeretet remélve. Vadidegenektől.

A könyv (sorozat?) egyébként végül a Diákcsemege címet kapta, sokszínűsége miatt. Jórészt átírásra került, és a sablonra épült történetet illetve karaktereket, kidolgozásra ítéltem. Ma már egészen másként fest.

Igaz, igaz most pont félre tettem pihentetni, hogy mint a tészta teleszívja magát ezernyi meg ezernyi értékes dologgal és később visszaolvasva, még több, újabb hibát találjak benne és új, friss fejjel újra és újra csak kijavítsam, míg a végén meg nem születik valami, apró kis csoda, valami kezdetleges kis valóság, amit ifjonc emberkék kis csoportjai olvasnak szívesen, képes lehet kihúzni a depresszió mély gödréből, de új gondolatokat ébreszt, és hirtelen az ember egy egészen rövid pillanatig egészben láthatja a világot.

És most ez egy kis ideig mindegy is. Most egészen más projekteken dolgozom, [...] de ha majd el jön az ideje, előkotrom az Eszkimó a mocsárban trilógiája, és még más történelmi regénykék, A szívlámpás, vagy a kisebb tucat gyermekkönyv körül, és ha készen áll, de tényleg, és igazán: kireptetem a kezeim közül, had szálljon csak a saját, apró, pelyhes szárnyain

Szia kérdező! A #13 vagyok :)

Örülök, hogy ennyit sikerült fejlődnöd! Már csak a korábbi hozzászólásodból is lerí, hogy mennyit fejlődtél. Amit korábban kerek-perec leírtál, most szóvirágokkal helyettesíted. Nagyon kíváncsi lennék a szóban forgó, immár átírt könyvre, elvégre magam is átestem az említett dolgokon, megtapasztaltam a szli szarabbik felét is. Ha valaha is tesztolvasót keresel, szívesen lennék én is egy. :)

Mellesleg nem tudom, tudsz-e belőle profitálni, ha valaki mástól is hallod mit élt át a suli alatt, hogy élte túl a bántást mind az osztályától mind a tanáraitól, de ha szerinted hasznodra válna egy teljesen idegen ember nézőpontjából is meglátni a dolgokat, akkor írj nyugodtan :)

Mindenesetre örülök, hogy hírt adtál magadról!

Ui.: Bocsi, ha “érdekes” volt egy-két helyen a fogalmazásmódom. Egy szemhunyásnyit sem aludtam az éjjel, az agyam sztrájkol - minden ellen.

#13

Wao, köszönöm, hogy válaszoltál, nem gondoltam volna, hogy valaki még visszatér, de köszönöm!

Majd kicsit később lehet, hogy írok külön üzenetet is, addig is pihend ki magad! :D