Feltétlen fontos, hogy legyen min.1 karakter bármely sztoriban, akivel azonosulni lehet?

Jaj, te is olvastál vagy három könyvet, és most meg akarod váltani a világot? Nem te találtad ki, hogy nem csak a bejáratott módokon lehet történeteket mesélni. Akármilyen könyvet lehet írni. Csak ha sikeres akarsz lenni, akkor tudatosan kell csinálni.

Szóval: nem kell, hogy legyen minimum 1 karakter akivel azonosulni lehet. Nem kell a jó oldalon állnia. Nem kell jó oldal se. Nem kellenek oldalak se. Lehet olyan könyvet írni, aminek csak egy szereplője van. Most olvastam egy ilyet. De szereplők se kellenek, ha neked van valami jobb ötleted. Csak nem csapkodós tini módjára kell csinálni, hanem tudatosan. Tudd, hogy milyen elemeket hagysz ki, milyen elemeket fordítasz ki önmagukból, és ennek milyen vonzata van.

Itt inkább arról van szó, hogy az olvasó maga is szeretne azonosulni, és ha nincs eléje rakva egy ilyen főszereplő, akkor majd kiszolgálja magát a repertoárból. Így is előfordul, hogy nem azzal szimpatizál, akit az író szánt neki. Ez egyfajta kihívás: íróként hogyan lehet elhatárolódni a szereplőktől? Esetleg legyen mindenki egyformán ѕzаrkеvеrő? Ha mindenki túl egyforma, azért fullad be, ha meg nem egyforma, valaki még mindig kevésbé lesz ellenszenves mint a másik. Vagy legyen két (esetleg több) egymással összeegyeztethetetlen, de a maga szemszögéből pozitív hős (eltérő kultúra, vallás)? Itt lehet azonosulni mindegyikkel, és az benne a drámai, hogy ők egymással nem tudnak (tehát ez nem az "egyikkel sem azonosulok" esete, ugyanakkor szintén rezeg a léc, hogy valamelyik ne váljon pozitívvá a másikkal szemben, mert ha meg túl egyforma, azért törik meg a harmónia).

A negatív főhős esete ugyancsak kihívás, mivel végső soron azt akarjuk, hogy az olvasó megértse magát a karaktert (azonosulás), ugyanakkor ne értsen egyet a tetteivel, szándékaival (negatív). És hát ő is konfliktusban áll valakivel/valakikkel, ezért egyúttal azt is el kell érni, hogy az olvasó ne pártoljon át hozzájuk (ők lesznek a főhősök), ugyanakkor ne váljanak negatívvá sem (ők lesznek a még negatívabbak, így átveszik az antihős szerepkört).

Szóval a kérdésre a válasz: nem fontos, csak nehéz másképpen megoldani. De nem lehetetlen. Megeshet, hogy az antagonistának van igaza és a protagonista téved - a tények makacs jószágok, ez egy átlátható, drámai szituációt képez. Az írónak vezetnie kell az olvasót, különben minek a könyv (fantáziálgatni anélkül is lehet). A vezetés legáltalánosabb eszköze a protagonista. Lehet, hogy ezt nem egy karakter valósítja meg, hanem több, méghozzá úgy, hogy külön-külön nem lennének rá képesek. Minél emberibben viselkednek a karakterek, és a jellemeik nem határolódnak el a morális jó/rossz irányába, annál nehezebb megmondani, ki a pozitív és ki a negatív.