Mit gondoltok? Ez az első írásom, érdemes lenne folytatnom? Ötletek, tanácsok?

1.

Különös, émelyítő szag áramlott a levegőben. Tisztítószerre emlékeztette, de mégsem. Enyhén maró szaga elárulta, ez valami veszélyes vegyszer lehet. A kómából ébredezve szóra nyitotta a párás levegőtől száraz ajkait, de csak egy alig hallható hörgést tudott kipréselni magából. Lassan szemeit is kinyitotta és rálelt a szag forrására. Egy lány talpig védőruhában térdelt és serényen dörzsölte a padlót az előbb említett vegyszerrel. Hátranézett, mintha olvasott volna a gondolataiban és elővett egy kis flakont. Levette a kupakját és ekkor már tudta, hogy minden kezdődik előröl. A lány felállt és lassú, de határozott léptekkel végigszántott a vegyszeres padlón, majd megállt előtte. Megrázta a flakont és egy határozott mozdulattal egyenest az arcába fújta. Egy másodpercre elfogta a hányinger és a köhögés kettős érzete, de még mielőtt bármit is reagálhatott volna a sötétség magával rántotta.

2.

Ismét kezdett magához térni. Még maga sem tudta eldönteni, hogy visszaesik-e a mély gödörbe, vagy sem. Lassan kinyitotta előbb az egyik, majd a másik szemét. A lány még mindig (vagy talán ismét) a padlót takarítja. Hogy miért az rejtély. Viszont az erősen maró szagú szer titkára rájött. A flakonja a sarokban állt egy szivacs és egy vödörnyi víz társaságában. A lány most nem vette észre, de a biztonság kedvéért néma csöndben feküdt tovább. Viszont ez nem jelentette azt, hogy nem is nézhet szét. A fejét oldalra billentve látta, hogy mit is takarít a lány. A padló és a falak feketék voltak, csak egy kis részen látszódott, hogy a szoba fala bézs színű, a padló pedig sötétbarna fából készült. Szép szoba volna, ha nem borította volna el a fekete 'dolog'. Valaki biztosan lakhatott itt. Talán a lány, talán ő. Nem tudta, mivel semmire sem emlékezett. A lány felállt, alkarjával letörölte az izzadságcseppeket a homlokáról és kisétált. Az ajtót (amelyet ő eddig észre sem vett) nem zárta be, csak behajtotta.

- Ébren van. De nem fog emlékezni semmire. - mondta a lány, majd sietős léptekkel elment.

Egy fiú lépett be a szobába.

- Üdv, Clarissa. - köszönt.

Kétségeit és félelmeit egy kedves mosoly mögé rejtette. De ő ennek ellenére is tudta, hogy itt valami nincs rendjén.

3.

A fiú végigmérte a lányt, majd előre lépett egyet és megállt. Szótlanul elemezte a falat, mintha pusztán a nézésével képes lenne megtisztítani azokat.

- Jó ízlésed van. - mondta.

A hangja határozott, de mégis lágy volt.

- Köszönöm. - suttogta Clarissa szinte alig hallhatóan.

Clarissa. Igen, ez volt a neve. Már emlékezett.

- Clarissa... - suttogta ismét. - Ez vagyok én.

- Pontosan. - mondta a fiú.

- És te ki vagy? -kérdezte.

A fiú ránézett és szótlanul kisétált. Clarissa szeme könnybe lábadt. Hol vagyok? Mi lesz velem ezután? Túl fogom élni? Egyáltalán mi folyik itt? Egy halk nesz törte meg belső monológját.

- Mi az hogy csak a nevére emlékszik? Hihetetlen vagy! Hát ezért hoztalak én ide? Hittem benned! - hallotta a lány hangját.

- Rissa kérlek én.. -mondta a fiú.

- Ne nevezz Rissának érted? Majd ha kicsikarsz belőle bármit is, na akkor nevezhetsz Rissának! Felfogtad? Szóval most nagyon gyorsan szedd össze a gondolataid, már ha vannak, és intézd el nekem, hogy legalább a körülményekre emlékezzen! - kiabált a lány.

Rissa... szóval Rissának hívják. Viszont a fiú neve még mindig ismeretlen.

- De én nem tehetek semmit! - most már a fiú is felemelte a hangját.

Rissa válaszul egy jókora pofont adott a fiúnak. Legalábbis a hangjából ítélve mindkettejüknek eléggé fájhatott.

- Akkor majd elintézem én. - mondta Rissa.

- Ne, ne, ne! Majd megoldom valahogy! Ígérem. - hadarta a fiú.

- Rendben. - sóhajtott Rissa. - De ne felejtsd el, amit mondtam! A kezedben van az élete.

A lány léptei egyre halkultak. Már messze járhatott, jó néhány perc eltelt mire a fiú benyitott a szobába egy szék társaságában.

- Na figyelj. - mondta és leült a székre, közvetlen elém. - Mire emlékszel?

Semmire. Az égvilágon semmire. Viszont te biztosan tudsz mindent szóval gyerünk csak, fütyülj madárkám. Semmi kedvem itt lenni, szóval jobb ha igyekszel. Szóra nyitotta a száját, viszont a válasz helyett csak hörgés jött ki a torán, majd köhögési rohammá torkollott. A fiú figyelmesen nézte ahogyan szenved.

- El fog múlni. - mondta. - Természetes, hogy nem tudsz beszélni. Ha nem próbálkozol, nem fogsz köhögni. Egy idő múltán vissza fog jönni a hangod, de még nem ma.

Bólintott, majd nagyot nyelve erőt vett magán. A köhögése pár perc alatt abbamaradt, csak a kaparó érzés maradt meg a torkában. A fiú oldalra nézett, ahol a kicsiny tiszta terület volt. Ő is odanézett és látta, hogy egy kicsit szélesebb lett, mint az előbb.