Mondanátok olyan könyvet, amiben a főszereplő autista/pszichopata, és azzal tölti az életét, hogy megpróbál "normális" lenni?

"Ezek a rendellenességek pont arról szólnak, hogy teljesen normálisnak tartják magukat ezek az emberek, illetve nincsenek tudatában annak, hogy fejlődni, változni kéne érzelmileg."

Ez nem igaz. Autista vagyok, de pontosan tudom, miben vagyok más, mint a többi ember, egyáltalán nem tartom magam olyannak, mint ők. És tudom, hogy ha másmilyen lennék, ha megváltoznék, akkor könnyebb lenne az életem, de ez olyan, mintha egy vak embernek mondanád, hogy ha látna, akkor könnyebb lenne az élete. Mire megy vele? Semmire. Megváltozni nem lehet, mert ilyennek születtem, ez van. Fejlődni lehet. Ha egyáltalán nem fejlődtem volna soha semmiben, akkor most nem tudnék beszélni, nem lenne diplomám, nem lenne állásom, nem tudnám ellátni magamat, állandó felügyelet kellene mellém. Merthogy gyerekkoromban ilyesmit jósoltak az orvosok a szüleimnek.