Melyik az a könyv, amit nem olvastál végig? Mi nem tetszett benne?

Legutóbbi, amire emlékszem:

Szergej Lukjanyenko: Éjszakai őrség

Rettenetesnek tartottam a szóhasználatát. Nem tudom, hogy fordítói hiba-e vagy az eredeti szövegben is hasonló kifejezéseket használtak, de engem nagyon idegesített. Egy idő után a történettel kapcsolatban is egyre több hiányérzetem volt, emellett nyomdahiba is akadt jócskán. Mindezek együtt eredményezték, hogy a könyvet végül kb. a 4/5-énél leraktam; bár már korábban is kedvem lett volna abbahagyni, mégis nagyon élt bennem az elhatározás, hogy márpedig kiolvasom - de nem ment.

Az interjú a vámpírral volt az első könyv amit abbahagytam és nem sok követte. Annyira lassú volt hogy a fél könyvnél még mindig nem tartottunk sehol egyszerűen nem érdekelt amiről olvastam. Azon kaptam magam hogy 3x kellett elolvasnom egy oldalt hogy tudjam mi is történt éppen.

Egy másik amire emlékszem a végzet ereklyéi 2. kötete. Túl sok volt nekem ez a húgom nem húgom megdugjam ne dugjam huzavona.

Nekem még anno a kötelezők közül az Egri csillagok volt ilyen. Szégyen, de mind a mai napig ez az egyetlen könyv, amit egész egyszerűen képtelen voltam elolvasni.

Pedig én megszállottan, folyton olvasok, de az kifogott rajtam. Amúgy is megvallom töredelmesen, hogy a kötelezők nagy részéért nem voltam oda (Jókaival is ki lehet kergetni a világból, szánom-bánom, ez van), de elolvastam őket. Még a Kalevalát is. :D Shakespeare meg kifejezetten a kedvencem, angol nyelven olvasom, pedig sokan őt sem szeretik a régies nyelvezete miatt. De Gárdonyit szegényt nem tudtam egy-két fejezetnél tovább elviselni. Sőt, még a filmet sem tudtam megnézni.

Aztán egyszer, még gyerekként elkezdtem az 1984-et, és akkor letettem, mert untam. De azt pár évvel később pótoltam, és akkor már nagyon tetszett. Meg kellett érni hozzá.

A kérdésre, hogy nekem mi nem tetszett abban, amit nem tudtam elolvasni... Hát, leginkább a nagyon terjengős leírások, illetve valamiért egész egyszerűen nem fogott meg a stílus sem és a történet sem. Sajnos - ezen lehet keseregni -, de a mai emberek nagy részének (tisztelet a kivételnek) a régi nagy "klasszikusok" már túl lassúak, megkopott stílusúnak tűnnek.

Olvastam pl. a Hajszát nemrég, és imádtam a sztoriját, de szerintem a könyv 2/3 terjedelme kb. bőven elég lett volna. Nem azt mondom, hogy ne legyen leírás, hiszen fontos az is, de a régi regényekben a maiakhoz képest megfigyelhető, hogy sokkal több volt belőlük.

Manapság minden pörgősebb; a filmek is. Egyébként pl. ilyeneket, mint Anna Karenina, Nyomorultak, Bűn és bűnhődés... olvasott valaki? Én még nem is kezdtem ezeket el, nem tudom, ilyenekhez lenne-e türelmem...

A 22-es csapdája

vagy 3x futottam neki. lehet, újra próbálkozni kellene, lehet, túl fiatal voltam hozzá...