Mit szóltok a könyv részletemhez?

Egy apokalipszis legeleje. Fiktív interjúsorozat. A kezdet egy ukrán nemzetiségű hadsereghez közel álló tudós szájából ismerszik meg az olvasóval.

A hely, ahol minden elkezdődött. A Vörös-erdő. Olyan rettenetet szabadított a világra melyre az emberiség nem volt felkészülve. A pokol ami onnan szabadult el, emberek tömegeit rántotta magával a túlvilágra. Az én történetem, Artyom Antoniw története itt kezdődött el.

Félig meddig katonának is nevezhettem volna magamat. Hivatalosan kutatóként voltam beosztva a csapatommal, de elitkatonai kiképzést is kaptunk. Különleges, titkosszolgálati feladatokat kellett ellátnunk. Tudományi ágazatban mindenről tudtam a csapattal amiről a világ nem is sejtett semmit. Azon a ködös, nyári estén is egy olyan dolog jutott el a fülemhez melyre nem számítottam volna.

Egy föld alatti kutatólétesítményben voltam elszállásolva kilenc másik társammal együtt. Mindannyiunk remek harcosnak számított, de másik öt fegyveres közkatonát is osztottak be hozzánk. Sosem lehetett tudni hogy mikor lesz szükség éles lőszerekre. Több mintagyűjtési akció alkalmával is előfordult az, hogy kénytelenek voltunk a levegőbe lőni ha egy-egy farkas vagy vaddisznó nem akart tágítani tőlünk. Gyilkolásra nem kényszerültünk, sérülésekre soha sem került sor. Attól függetlenül hogy a csernobili zónában lévő állatok sokkal szívósabbak, és valamivel agresszívebbek lettek még mindig elrettentek a puskaropogástól. Végső soron miféle lény az ami ne tette volna ezt?

A legrosszabb az volt az egészben hogy megtaláltuk…

Egy tíz méter hosszú betonból épült föld alatti folyosó volt az egész létesítményünk. Jobbról és balról nyíltak ajtók, azok voltak a hálókörleteink, volt egy fegyvertár, egy raktár, és egy kutatásra fenntartott helyiség is. Nem lehetett azt mondani rá hogy tökéletesen felszerelt volt, de a biztonságát nem lehetett megkérdőjelezni. Fél év alatt épült meg, csak azért hogy mi a zónán belül tudjunk tevékenykedni. Korszerű légszűrő berendezések, sugárvédelem, nagyrészt megfelelő felszerelés a csapatnak és a fegyveres védelmünket szolgáló katonáknak. Én a saját ággyal ellátott szobámban voltam. Az íróasztalom halvány fényű lámpájánál egy regényt olvastam mikor kopogtattak az ajtómon…

Nem szoktam hozzá hogy este kilenc után zavarnak. Alaposan meglepődtem amikor megláttam Szergejt, a kutatótársamat amint leizzadva, falfehéren támaszkodik az ajtókertnek. Megkérdeztem tőle hogy mi baja, de csak annyit mondott hogy menjek át a kutatóba – Mi csak így hívtuk a megfigyelésekre kialakított helyiséget – Azt is hozzátette hogy nézzem meg a saját szememmel.