Elkezdtem egy regényt írni. Hogy tetszik nektek? Érdekelne titeket a folytatása? Miben változtassak?
Utálom a nyarat. Fülledt meleg van, a levegőt izzadságszag és por járja át. Nos, igen, egy zenei fesztiválon vagyok.
Az embereknek két csoportja van egy fesztiválon. Az első az, akinek nem a kényelem számít, ugyanis papucsban vagy szandálban flangálnak. Nem érdekli őket, hogy elszakadhat, vagy hogy baromi kényelmetlen, a lényeg, hogy ne süljön meg benne a lábuk. A másik, akiket nem érdekli, hogy épp milyen idő van, vagy, hogy az adott lábbeli mennyire divatos vagy trendi, ők csak tornacipőt, vagy bakancsot hajlandóak a lábukra húzni. Én az utóbbiak táborát erősítem, azon belül is a bakancsosokét. A tornacipő szerintem baromi kényelmetlen, főleg egy fesztiválon,ahol az ember reggeltől estig talpon van, bár rengeteg van az emberek lábán.
Belenézek a telefonom sötét kijelzőjébe és egy szeplős, göndör és sötétbarna hajú lányt látok, nulla sminkkel az arcán. A smink nélküli,szeplős babaarcom, a zenekaros pólóm, a kedvenc farmersortom, a sáros bakancsom, a feketére lakkozott körmeim és a kb. százhatvanöt centim látványa alapján, egy tizennégy éves, lázadó tinire asszociálhatnak az emberek, ha rám néznek. Szuper.
- Sam!Samantha! Hahó!- zökkent ki a gondolataimból Ashley.
- Mi van? - hunyorgok a legjobb barátnőmre, aki nem mellesleg úgy néz ki a hosszú szőke hajával, amibe egy virágkoszorút tűzött, és a szív alakú napszemüvegével, mint egy tündér. A totális ellentétem.
- Gyere már! Kezdődik a koncert!- ordítja túl a tömeget.
- Ne már, tudod, hogy ki nem állhatom az elektronikus zenét.- nyavajgok.
- Tudom, de ez a kedvenceeem!-énekli az utolsó szót az aktuálisan fellépő dj zenéjére (?).
- Ahhj. Oké, oké, megyek.- szólok és elbúcsúzom a nehezen szerzett ülőhelyemtől az egyik asztalnál.
- Igyekezz, az első sorban akarok állni!- ripakodik rám, megfogja a kezem és elhúz a nagyszínpad felé.
- Megyek már, Ash, nyugi, ne rángass!
Mire odaérünk már több százan várják a színpad előtt a dj-t. Én megtorpanok, de Ashley az első sorban akar csápolni, ezért benyomul a tömegbe. Én viszont csak állok a tömeg szélén és iszom a sörömet.
Már több, mint négy órája volt, hogy Ashley eltűnt a tömegben, én pedig eddig a pillanatig folyamatosan őt kerestem. De most abbahagyom a keresését,mivel kezdődik a kedvenc zenekarom fellépése, amit nem fogok lekésni,hiszen emiatt az egy koncert miatt jöttem el erre az átkozott fesztiválra.
Körülbelül a tizenkettedik dalnál már elkezdenek fájni a lábaim, ugyanis végig ugráltam és énekeltem a dalszövegeket. De baromi jó. Az utolsó előtti szám közepe fele valamelyik az idióta, izomagyú, gyúrós pasik közül akik műanyag shake-es pohárból isszák még a piát is, rám önti a ki****ott sörét.
- Ezt nem hiszem el! -nyávogok, mint egy elkényeztetett liba. Mentségemre szóljon,hogy a kedvenc zenekaros pólómról van szó.
- Basszus, ne haragudj, nem figyeltem! Ha már a pólód nem egészen, azért te jól vagy?- kérdezi az izomagyú, a meglepően szexi mély hangján.
Már dühösen kezdenék ordibálni vele ,amikor felnézek és meglátom a gyönyörű, fűzöld szemeit. Aztán leakadok végre a szemeiről és meglátom az iszonyúan helyes arcát. Az arcának éles vonalai vannak, amikhez annyira illenek a zöld szemei és a sötétbarna, már majdnem fekete haja. Fel kell rá néznem, mert nálam nagyjából másfél fejjel magasabb. De nem zúghatok bele. Nem. Az nem lenne helyes.
- Öhmm..-dadogom.- Jól vagyok, nem gáz. Egy fesztiválon vagyunk nem igaz? Meg kell szokni, hogy néha leöntenek egy pohár sörrel.-hadarom. Jézusom, Samantha, totál idiótán viselkedsz. Szidom magam.
- Végül is…-mondja nevetve.- Öhmm, ha már leöntöttelek, hogyan kárpótolhatnálak?-kérdezi eszméletlenül aranyosan. Nem szabad beleesni. Emlékeztetem magam.
- Nem kell kárpótolnod, nem történt semmi olyan, amiért ki kéne engesztelned.- mondom neki komolyan.
- Dehogynem, hiszen rád borítottam egy egész pohár sört.- mondja.
- Azon kívül, hogy teljesen elázott a pólóm, nem történt semmi.
- Ó, basszus tényleg, a pólód... Csak erre az egy napra jöttél,vagy többre?- kérdezi egy kicsit elgondolkodva.
Gyors témaváltás.
- Csak erre a napra. Miért?-kérdezek vissza.
- Csak mert, én egész héten itt vagyok, szóval szívesen odaadom a pólómat, nekem van még egy tucat a sátorban.- mondja és már nyújtja is nekem a felsőjét, ezáltal elém tárul a kidolgozott felsőteste. Azt hiszem, a menyországban vagyok.
- Nem kell, tényleg nem szükséges, majd megszárad.- tiltakozom.
- De, kell. Elég hűvös van, és látom, hogy már most fázol.-mosolyog rám.
Basszus, most hogy mondja, tényleg mindjárt megfagyok.
- Biztos, hogy nem gond?
- Biztos,vedd csak fel!- utasít.
- Hát jó, de nem vagyok benne biztos,hogy ez jó ötlet.
Lerántom magamról a piszkos felsőmet, gyorsan a térdeim közé szorítom, elveszem tőle a trikóját, és felkapom. Mi az? Két öcsém van. Nem vagyok szégyenlős a fiúk előtt. Most veszem észre,hogy tátott szájjal figyeli a kis akciómat. Upsz. A felsője elég nagy, emiatt egy kicsit kilátszik a fekete melltartóm(de a legtöbb lány kb. fehérneműben van, szóval nem szégyenlősködöm) és annak ellenére, hogy ujjatlan elég meleg.
- Köszi.- motyogom.
- Nagyon szívesen.-még mindig vigyorog.
Továbbsétálunk és nagyon jól elbeszélgetünk közben. Ez a srác nagyon helyes és kedves. Nem egy izomagyú, mint amilyennek korábban képzeltem. Kiderült, hogy az ő kedvence is a Hollywood Undead és hogy ő is gyűlöli az elektronikus zenét.
- Kikötődött a bakancsod.- szól rám, miközben kortyol egyet az újonnan vett italából.
- Köszi. Ezt légyszi fogd meg!- mondom, és odaadom neki a nedves pólómat és leguggolok, hogy bekössem a cipőfűzőmet. Éppen végeztem a bakancsom cipőfűzőjének bekötésével, amikor valaki megragadja a karomat és elráncigál.
- Végre megtaláltalak! Miért nem bulizol és pasizol, ahogy mindenki más…
- Ashley!-szakítom félbe.-Éppen egy baromi helyes sráccal beszélgettem amíg te oda nem jöttél és ráncigáltál el!- mondom neki bosszúsan.
- Jól van, bocs. Mi a neve? - kíváncsiskodik.
B******.
- Öööö.
- Na ne már! Még a nevét sem tudod?- kérdezi a barátnőm teljesen elképedve.
Én már próbálnék magyarázkodni, de Ash már kiszúrta a pólót.
- Ez az ő felsője? Te...te lefeküdtél vele?- sipákol.
- Dehogy is! Mégis minek nézel te engem?- háborodok fel.
- Akkor?
És akkor most magyarázhatom el az egészet.
1.FEJEZET
- Anyaaaa! Gyere már, lekésem a buszt!- kiabálok fel az emeletre.
-Itt vagyok már szívem!-ölel meg és elkezdi magyarázni,hogy , hogyan mossam a ruháimat, hogy mindig mosogassak el magam után, és a legfontosabb, hogy minden nap írjak neki, vagy hívjam fel.
- Nyugi, anya, minden szünetben haza jövök az egyetemről.- nyugtatgatom.
- Még mindig nem értem, hogy miért nem egy közelebbi egyetemre jelentkeztél.-és megint kezdjük..
- Szóval,mindened megvan?
- Igen,anya. Mehetünk már?
- Mark! Sebastian! Mentem! Legyetek rosszak, de anyát ne borítsátok ki annyira!-ordítok fel az emeletre.
- Csá, Sam! Bulizz és igyál sokat!
- Oké, sziasztok srácok!-köszönök el.
Szóval most itt ülök egy buszon, egyedül, ami Charlotte-ból Detroit-ba tart.
A hosszú út alatt ült mellém egy öreg néni, aki elmesélte az élete sztoriját és egy punk is, aki nem zavart sok vizet.
Épp keresem azt az épületet, ahol a valószínű az albérletem lesz. Nem saját, de megteszi. Nem nehéz megtalálni,hisz egy baromi nagy épület, ahol az Állami egyetem színei is ki vannak téve, így elég nehéz eltéveszteni. Itt két hirdetést találtam. Félve csengetek be az első lakásba, hisz bömböl a Justin Bieber vagy valami hasonló. Egy full rózsaszín, márkás ruhákba öltözött csajszi nyit ajtót, aki mellett én egy csöves vagyok a fekete rövidnadrágommal, a fesztiválon megismert srác ujjatlanjában, bakancsban, sapkában és két utazótáskával a kezeimben és a tornazsákommal amit retikülként használok.
- Szia, Mary vagyok! Csak nem lakótársnak jöttél?- kérdezi nyávogós hangon.
Mögötte két ugyanolyan lány,mint Mary, sminkelnek. Az k**vára biztos, hogy én ezekkel a libákkal nem fogok együtt lakni. Ez nem én vagyok.
- Szia, Sam vagyok.-udvariasan kezet rázok vele és ránézek a csörgő karkötőimre, meg a tetoválásomra és már tudom is, hogy ide én biztos nem költözöm.- Nem, vagyis de, lakótársnak jöttem csak nem ide. Azt hiszem összetévesztettem az ajtót.
- Hát az lehet. Sőt, valószínű.- néz lesajnálóan Mary és a két csatlósa is. - Pá!- mondják, és becsapják az orrom előtt az ajtót.
Nos, úgy tűnik eggyel feljebb kell mennem. Megéri a lépcsőzés ugyanis ismerős zene szól a 18/B lakásból. Izgatottan csengetek be, hisz ez az utolsó esélyem. Ha ez sem jön be mehetek a barbibabákhoz vagy egy híd alá. Inkább az utóbbi.
Egy szőke hajú, vékony srác a szemét dörzsölgetve nyit ajtót. De amint meglát felcsillan a szeme, én pedig erre a reakcióra forgatom a sajátomat.
- Szia! Jake vagyok.-mutatkozik be és nyújtja a kezét.
- Hello! Én pedig Sam.- mondom és kezet rázok vele.- Szabad még ez a szoba?- kérdezem miközben a hirdetést mutogatom.
- Őszintén megmondom, hogy nem én döntöm el, hogy ki költözhet be,de igen szabad. A „tulaj” épp zuhanyzik.- magyarázza.- Megvárod bent?- kérdezi.
- Aha, kösz.- válaszolom,mire kitárja az ajtót, én pedig belépek rajta.
- Kérsz valamit?
- Nem,de köszi. Jófej a „tulaj”?- kérdezem,miközben idézőjelet mutatok az ujjaimmal, ahogy Jake is tette.
- Nem, egy istenverte s***fej.- válaszolja komolyan. Mire én eltátom a számat. Jake felnevet, majd folytatja: -Nyugi,csak vicceltem. Valójában a legjobb haverom. És szeretem.-az utolsó mondatot annyira drámaian mondja,hogy nevetnem kell rajta.
- Szeretsz?- kérdi egy ismerős hang a hátam mögül, ezért megfordulok. Megint eltátom a szám. Ő az. A srác a fesztiválról. Akinek jelenleg a pólójában vagyok. És aki egy szál törölközőben áll előttem. És akinek az arckifejezése ugyan olyan, mint az enyém.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!