Tudnátok tanácsokat adni a történetemmel kapcsolatban? Könyvet szeretnék írni.
Van egy történetem, amin már régóta gondolkozom. Tulajdonképpen az alapszereplői már 10 éve "léteznek" a fejemben. Ez alatt az idő alatt aztán többgenerációssá vált a dolog. Eleddig akiknek elmeséltem, közben hallgatván arról, hogy ez a sztori nem valós, hanem csak az én elmém szüleménye, az volt a reakciójuk szinte kivétel nélkül, hogy filmbe illetve könyvbeillő, és senki még csak nem is gyanakodott arra, hogy hamis lenne, pedig voltak a "meghallgatóim" között olyanok is, akiknek tulajdonképpen fogalmuk sincs a szavahihetőségemről. Szóval ezért úgy döntöttem, kezdek vele valamit. Valami komolyat.
Csakhogy fiatalemberként nem érzem magam eléggé tapasztaltnak ahhoz, hogy segítség nélkül fogjak hozzá.
Kihez fordulhatnék a kérdéseimmel?
A történetről annyit, hogy kicsit furcsa érzelmi kapcsolatokról szól. Akit érdekel, annak bővebben kifejthetem privátban.
Szerintem tudnánk. Csak szerintem te is tudnál adni nekünk tanácsot, hogy tulajdonképpen miről is adjunk tanácsot!
Mert én azt hittem, a kérdés alapján, hogy jön egy szinopszis vagy valami, de nem kapunk semmit.
Igaz elárulom falra tudok mászni az olyan írópalántáktól, akik három-négy sorban összecsapják a sztroit, és a karaktereket úgy hívják, hogy fiú meg lány és rögtön várják a véleményeket a "regényükről" aztán meg csodálkoznak, hogy vinnyogunk itt a további részletekért.
Szóval írd meg ide, hogy miről szól a történet, aztán majd kapsz válaszokat.
"Csakhogy fiatalemberként nem érzem magam eléggé tapasztaltnak ahhoz, hogy segítség nélkül fogjak hozzá."
Tizenéves kislányok naponta megteszik, nem lehet olyan nehéz... Elkezded, nem lesz jó, pofára esel, felkelsz, kezded újra.
Ha van konkrét kérdésed, tedd fel. (Nem privátban.) Ha nincs, olvass a kategória hasonló kérdései között, keress a neten, nézz írástechnikai anyagok után, nézegesd kiadók oldalát... nem tudjuk, mire lenne szükséged.
Az, hogy a sztori elmesélve reálisnak hat, jó alap, de nem több. Ha én azt mondom, találkoztam Leninnel, valószínűleg gyanakodni fogsz, hogy hazudok; de ha azt mondom, hogy dédnagyapám találkozott vele, akár igaz is lehet. (Az is.) Pedig az én szavahihetőségemről sem tudsz semmit. Ugyanez sok generációval, több szereplővel szintén elképzelhető.
Szóval a kérdés alapján nem tudjuk, mivel kapcsolatban van szükséged milyen tanácsra.
(Valójában nem, dédnagyapám sosem találkozott Leninnel. De mivel te jóindulatúan állsz hozzá, hogy az emberek nem szoktak random családi történetekben hazudni, mások is így vannak vele. Lehet, hogy a történeted "kritikus szemmel" nézve foghíjas vagy valószerűtlen, erre is készülj fel.)
Nos, a kérdés kiírása előtt nekiálltam írni egy rövid leírást, csak aztán rájöttem, hogy nem igazán sülne ki jó abból, ha, ahogy a második válaszoló is fogalmazott, három-négy sorban összecsapom a sztorit.
A hosszú leírást meg ide nem akarom kirakni, mert egyrészt túl hosszú... de ha valakit érdekel, annak privátban el tudom küldeni.
Tulajdonképpen amivel problémám van, az a térben és időben való elhelyezés. Tudom-tudom, ez valamelyest az alapja az egésznek, de a történetem eléggé univerzális, a karakterek kapcsolatai, érzelmi és nem érzelmi viszonyai, na meg az érdekes/különös élethelyzetek azok, amelyek a lényegét adják az egésznek, szóval a környezet inkább mellékes. Mivel anno kisgyerekként kezdtem kitalálni az egész alapjait, ezért például az őskarakterek külföldi neveket kaptak, sőt annak idején még egy térképet is rajzoltam arról a világról, amelyben elhelyeztem a figurákat.
Jelenleg 2 verziót tartok életképesnek:
1. Magyar környezetbe teszem az egészet, a neveket, karaktereket honosítom.
2. Maradok annál, hogy a szereplőim nemzetközi hírességek. (nem feltétlenül Amerikára kell gondolni)
Nem tudom, hogy ezt el lehet-e dönteni a történet pontos ismerete nélkül, de kíváncsi lennék rá, ti melyikre voksoltok...
(Annyit még hozzátennék, hogy nem lényeges, hogy a szereplők "sztárok legyenek", de a két őskarakter foglalkozásának szeretném megtartani a színművészetet, ezért talán mégis csak a második verzió lesz a nyertes)
Ahogy egyre inkább megismersz valakit, minden külső tulajdonsága apránként elhalványul. Már nem számít, milyen színű a haja, vagy hogy milyen magas - idővel sokkal inkább a lelkét figyeled, nem a külsejét. Ezért mondják azt, hogy igazán a másik ember belsőjébe szeretünk bele; a külseje után persze vágyakozhatunk, tetszhet nagyon a szeme vagy az izmos hasa, de ezeket csak a szemeddel szereted, nem a szíveddel! Mikor úgy igazán megismersz és megszeretsz valakit, minden külső hiányossága vagy hibája eltűnik. Ez a szeretet lényege - a tökéletlenségek mögött meglátni valakiben a szépséget.
Az élet kegyetlen. A szerelem nem is olyan tökéletes, a pasik közel sem hasonlítanak a mozifilmek romantikus hercegeire. A szeretteink gyakran cserbenhagynak, a jó ismerősök eltávoznak... de az élet viharában hatalmas kincsre lelhetsz, ha találsz egy igaz barátot.
#6
Köszönöm, de ezt biztos ide akartad?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!