Tudtok vicces táboros történeteket mondani? Többi lent.

#1: Amerikai pite :D

A táborokban általában nem történik semmi kifejezetten különös, mint a filmekben meg könyvekben. Általában hajnalig beszélgetünk, napközben elvagyunk, és megfigyeléseim szerint utolsó este mindenki összebalhézik mindenkivel (kis túlzással), de csak hülye apróságokon és reggelre mindenki kibékül. A vicces dolgok, amik történnek veled egy táborban, ugyanúgy történhetnének egy átlagos napon a suliban. Amúgy meg ha annyira könyvet akarsz írni, használd a fantáziádat! Ha nem megy, ne is próbálkozz, az írás nem neked való.

Szeretném megkérdezni, ha nem szoktál táborozni, nincsenek emlékezetes tábori élményeid és nem is tudsz magadtól kitalálni reálisakat, miért pont táborról szeretnél írni? (És miért pont regényt - "könyvet" -, vagyis hosszú terjedelemben, amihez sok esemény kell?) Köt valami, hogy táborról _kell_ írnod?

Egyszerűbbnek tűnik olyan témát feldolgozni, amihez van ötleted. Legalább annyi, hogy hol tudsz utánanézni. Mert így fordítva ülsz a lovon, és maximum két fejezet után abbahagyod az egészet.

Nem arról van szó, hogy nem tudnánk sztorikat mondani, de nem szeretjük a más tollával ékeskedőket. Írásban is átüt, ha valami nem a saját szellemi terméked, nem hiszem, hogy annyira jól írnál, hogy az ilyet simán elrejtsd (vagy ha igen, akkor eleve fel sem tetted volna a kérdést, mert lennének ötleteid, vagy tudnád, honnét gyűjtsd őket ügyesen).

De mert gyereknapon nem voltam az oldalon, tessék, pót-gyereknap:

Az első gimis táboromnál védtelen és ártatlan lélek voltam, nem álltam ki magamért, mindent odaadtam másoknak, mindent megcsináltam stb. (Csicskáztattak is rendesen, de ez nem ide tartozik.) Egyik este egy nagyobb társaság verődött össze a sátrunkban, és elhatároztuk, hogy kártyázni fogunk. Először csak gyufa, keksz, ropi volt a tét (ulti, kanaszta, semmi póker, akkor nem volt olyan népszerű), majd mikor belejöttünk, előkerült az apró, végül papírpénz is. Éjfél körül zártuk a bulit tanári nyomásra, addigra ötezer forinttal, két zacskó csipsszel és másfél liter kólával lettem gazdagabb, mert egy rohadt hamiskártyás sunyi dög vagyok, de ezt az osztálytársaim akkor még nem tudták. Utána három évvel a jelenet egy másik táborban megismétlődött, de addigra elfelejtették az elsőt. Rá egy évvel sajnos nem, ellenben senki nem olvasott Rejtőt, és nem ismerték a (hazárd) makaó szabályait. (Utána mindig mindent szétosztottam, a pénzt is. És továbbra is csicskáztattak.)