Ki utálja még rajtam kívül a Szent Johanna gimit?

Általában az emberek (főleg a fiatalok) sok elég olyan dolgot kapnak fel, amit alapvetően nem kéne. Lásd pl. zenében a Gangnam style. Azt se értem, miért imádták évekig az emberek.

Sokaknak van egy ilyen kora, ennyi. Bár az engem tébyleg fel tud idegesíteni, ha egy fiatal lány ismerettségei csak az Szjg-ig vagy a Hűvösvölgyi suli-ig terjed. De addig is legalább olvasnak.

Csak hát, magának Leiner Laurának is maga az alap kategóriája az ez. Mármimt, ezeknek a tipikus tinilány könyveknek annyi az értelme, hogy játszák a tipikus gimnazistai hülyeségeket, hogy ki menő, ki nem, aztán hirtelen megszerzi a világ legügyetlenebb lánya a pasit, akiért mindenki a nyálát csorgatja.

Nem hiszem, hogy akkora hibát vétettek volna benne. Hű maradt a kategóriájához. Ponyva.

Az túlzás, hogy utálom, de nem szeretem. Az osztályban én voltam az egyetlen lány, aki nem olvasta. (A Gyűrűk urát olvastam akkor :D). Szerintem is nagyon sablonos a történet.

Engem már akkor zavart, hogy nincs irodalmi nyelvezete. Na, nem mintha én jobbat tudnék írni, de nem tetszett.

A lányok, akik olvasták a SzJG-t, egytől egyig azt mondták, hogy akkor jó szórakozás volt, de nem maradtak semmivel.

De azért azt gobdolom, hogy még mindig jobb, hogy ezt olvassák, mint, hogy hülyeségekkel töltsék az idejüket. Engem az húz fel nagyon, amikor irodalmároknak hiszik , agukat, mert elolvastak pár ponyvát.

15/l

Én talán 12 éves voltam, amikor olvastam az SzJG-t.

Még mielőtt olvastam volna, nem voltam oda érte, de végül rámerőszakolták az első kötetet, és elolvastam. Azonnal beleszerettem, és két héttel később már az egész sorozatot végigolvastam.

Az SzJG előtt nem nagyon olvastam, csak a kötelezőket olvastam el, és nem nyúltam könyvhöz azokon kívül. Na most, miután kiolvastam az SzJG-t, bementem a sulikönyvtárba, és megkérdeztem a könyvtárost, hogy milyen jó, hosszú könyvsorozatot tud nekem ajánlani. Így kaptam a kezembe a Harry Potter szériát.

Azóta több, mint 160 könyvet olvastam el.

Nem is olyan régen újra levettem a polcomról az SzJG-t, hogy pontosítsak, az 5. kötetet, ami a kedvencem volt anno. Na igen. Egy oldalt olvastam el belőle, aztán fogtam, és visszaraktam a helyére, mondván "hagyjuk meg a régi szép emlékeket". Ugyanis, miután egy csomó remek-/kevésbé remekvűvet elolvastam, a régi kedvenc könyvet elővéve rájöttem, hogy nem egy... hm. Műalkotás? Valami ilyesmi.

Túlzás azt mondani, hogy utálom. Meg úgy általánosságban is, hogy könyvet/filmet/stb UTÁLNI hülyeség, túl erős szó. Legfeljebb viszolygunk tőle, vagy nem vagyunk oda érte, de utálni... az túl erős.

Szóval, hogy a lényeget elmondjam a sok rizsa után, nem kell utálni az SzJG-t. Pesze, szeretni sem kell, de azt be kell látnod, hogy amire való, arra jó: fiatalokat szórakoztat, legtöbbször olyanokat, akik nem nagyon olvasnak, így nem látják a színvonalbeli különbséget más könyvekhez képest. De van, aki pont ennek a sorozatnak köszönheti, hogy már "olvasottnak" mondhatja magát, például én, és ezért hálás vagyok Leiner Laurának. :)