Miért lett menő a káromkodás az ifjúsági könyvekben?
Szeretek könyvet olvasni. Illetve szerettem.
Különösen odavagyok az izgalmas helyzetekért a könyvekben.
Egy ideje észrevettem, hogy a legtöbb ifjúsági regény, ha nem is teljesen tele, de azért majdnemhogy tömve van a csúnya szavakkal. A ,,xar'' szócska még elmegy, de miért kell egy jó könyvet elcseszni a káromkodásokkal? Nem úgy akarok könyvet olvasni/venni, hogy majd szégyenkezve adjam oda az unkokámnak. És még ki sem cenzúrázzák őket. Nem ettől káromkodnak, de ez még elősegíti a mai tiniket hogy ,,csodásabban'' beszéljenek...
Kérdező, olvastad a Winnetou-t? Emlékszel Sam Hawkinsra, a vadnyugati vadászra, akinek a legdurvább káromkodása az volt, hogy "a kakas csípje meg"? Na, ez a cenzúrázott finomkodás engem még jobban zavart, mintha állandóan a lóval történő párosodásra hívta volna fel a többieket, mert teljesen hiteltelen volt.
Ha a karakter szabadszájú, miért ne lehetne leírni? Ha az emberek egy része így beszél, miért ne lehetne ezt ábrázolni? A cenzúrázást (pl. a k---a anyját) megint csak nevetségesnek tartom. Ha így van leírva, úgyis tudod, mi van kitakarva és az unokád is tudni fogja. Az, hogy egy szereplő káromkodik, nem a káromkodás reklámozása, nem útmutató. Az arra fogékonyak könyvek nélkül is káromkodni fognak, mert még ezer helyről hallják, a többiek pedig a könyvek hatására sem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!