Valaki letudná írni a Rejtő Jenő: Az ellopott futár címü könyv tartalmát?!

Amikor a világ „rosszasága” túlcsordul a lélektani határon, jólesik valami teljesen agyament, ámokfutó nevetéskényszeres laza olvasmány. Na Rejtő ilyen. Anyukám ajánlgatta mindig az „Ellopott futárt”, de mint amolyan minden ellen lázadó kamasz, évekig elkerültem. Aztán amikor kézbe vettem, vagy százszor elolvastam az első fejezetet, végül a szerencsétlen könyvet száműztem valamelyik polc legsötétebb zugába. Ismerkedtem inkább a „Bradley Tamás visszaüt”, és a „Piszkos Fred a kapitány című örökbecsű komédiákkal. Majd sorban a többivel. Az „Ellopott futár a legvégére kerül csak elő, és mint oly sok mindenben, anyukámnak ebben is igaza volt. A kedvencemmé lett. Bár ez első fejezetet továbbra is borzalomnak tartom, de legalább rövid.

A regény nyelvezete olyan kackiás, hogy az ember csak kapkodja a fejét. Véleményem szerint alig akad pár olyan mondat, mely egyszerű. Veretes magyarázószövegei teli vannak ordas humorral. Rejtő legfeljebb a romantikus szálak szövésében nevezhető finomnak, történetvezetése nyaktörően meredek, a leírások és ábrázolások hullámzóan íveltek nagy magasságoktól a szűkebb mélységekig. A történet cselekménye bonyolult teli van diplomáciai csavarokkal és kikötői anekdotákkal, ráadásul sodró lendületű, nem túl magyarázott. A fáradt elmét nem pihenteti.

Irodalmilag talán nem állítható piedesztálra, de kit érdekel ez a féktelen röhögés közben. Szereplői egytől egyig kifogásolható jelleműek, ugyannakkor szintén kivétel nélkül kedvelhetőek. Főleg Prücsök, a mesékből szalajtott Hamupipőke, és Szivar a komor keresztapa.

A kedvenc képem a történetben az, amint százötven martalóc kinézetű egyén feltűnés nélkül követ egy báli ruhás kislányt. De van még sok hasonló. Summa summarum Rejtő ellopott futára jó gyógyír a világ bántalmaira, érdemes tehát időről időre előszedni.