Mitől lesz jó és letehetetlen egy könyv?

Heló!

A legrosszabb mód akarsz hozzákezdeni egy könyvhöz.

Így csak halogatni fogsz, és rossz hatással lesz a munkádra. Ha msot jön 150 válasz, a kkor a végén az lenne, hogy írsz egy köynvet, amiben egy cirkuszi ork nyomoz egy sikátorban Miami közepén, miközben a szerelmi életét próbálja meg helyrehozni, amti bonyolíta távkapcsolata az...

Ebből kb. ez jönne ki.

Ülj le, írd le ami eszedbe jut, aztán amikor eljön az idő, ovlasd át, javítsd, írd át... Ennyi, nem kell smemi olyan, mint a fenti, ülj le és csináld, mret ez - még jó hogy - a Te könyved.

Szerintem sokmindentől függ, hogy egy könyv egy adott egyén számára letehetetlen legyen. De ami mindig egyezik, hogy az információ olyan befogadóra lel, aki egy húron pendül az adott könyv világával.

Például nekem anno letehetetlen volt és egy ültő helyemben kiolvastam a Harc a Csendes óceánon című könyvet, ami egy hadtörténeti dokumentumkönyv, nem regény vagy ilyesmi, tehát dokumentarista, nem szépirodalmi, de engem érdekelt a csendes óceáni háború története.

De ugyanilyen kategória volt számomra a Metro2033 című regény. Mivel én eleve imádom Moszkva városát, ezért nekem mint befogadónak már volt egy pont a könyvben, ami megfogott. Moszkva városa, ahol a történet játszódik. Ennél a regénynél maradva, én például nagyon szeretem az olyan regényeket, ahol komplex világot kapok, itt az atomháború utáni megmaradt emberiség egy része a moszkvai metróban próbálja elodázni az elkerülhetetlen végét.

De nekem például az Utolsó Mohikán is ilyen könyv. Eléd tárja Észak-Amerika gyarmati világát, az indiánháborúkat, a gyarmati harcokat, és magát az akkori világot, ami ráadásul úgy van megírva, hogy érzed a fák illatát.

Tehát nekem fontos, hogy egy kész világot kapjak. Egy olyan világot, amibe belepasszol a cselekmény. Én például nem szeretem a krimi könyveket.

A fordulat, azt hiszem minden regényben fontos, mert ha egy kiszámítható íven halad a cselekmény, akkor semmi nem sarkallja arra az olvasót, hogy tovább olvassa, mert meg lehet mondani mi lesz 20 oldal múlva.

A világ, történet, szereplők azok egységet kell alkossanak, hogy élvezhető legyen a végeredmény. Mert például hiába alkotsz meg egy nagyon jó világot, ha a világ szereplői sótlan, unalmas karakterek.

Nekem ez nem tetszett a Beavatott című regényben. Még a film előtt olvastam és számomra tipikusan kiszámítható volt.

Az 5. oldalon már tudtam, hogy a bátrakhoz tartozni akaró csaj azt a csoportot fogja választani. Mert már az elején le lett lőve a poén a sorok között. Amikor a főhőst konfliktus érte, tudtam honnét fog jönni mielőtt megtörtént volna a cselekményben. A világ, meg összecsapott lett. Tehát ha van egy apokalipszis, akkor nekem senki ne mondja már hogy van egy olyan politikai rendszer ami hivatalból termel ki csóró hajléktalanokat, és van egy külön az ő istápolásukra szakosodott kaszt. Ez logikátlan a posztapokaliptika dolgaival. Mert ha történik valami nagy gubanc, amiben sokan meghalnak, akkor ahhoz hogy élet lehessen ahhoz minden munkára alkalmas embert be kell vetni a fennmaradás érdekében.

Mint pl a Metro 2033. Sokkal jobban elhiszem a Metro2033 posztapokaliptikus voltát (még akkor is, ha egy kicsit túlzásba lettek víve a különféle mutáns szörnyetegek, mert azért 20 év alatt ilyen mértékű evolúció nem tud végbemenni, de felfogtam annak, hogy ez adalékot ad ahhoz a világhoz, amiben a szereplők léteznek.)

Tehát nem gond, ha van benne túlzás, nem kell mindennek ultra realisztikusnak lennie, de mértékkel. Olyanok mint a mesék. Csak másmilyen mesék.

Vagy az Éhezők Viadala 3. kötete. Én végigolvastam. És ha sorba állítom a 3 kötet történetét, az Éhezők viadala világa lépésről-lépésre lett tönkretéve. Tehát a 3 kötetben az az úgynevezett "háború" (ami minden csak háború nem) egy logikátlan, kusza bohózatba fullad.

Itt jön ki az hogy túlzás. Ha valaki nem annyira a végletekig, erőnek erejével húzott, csűrt csavart műfeszültséget keresi, annak ez nem annyira élvezetes.

Egy példa (spoiler): Katniss és hős csapata mindenféle, az utcai harcra teljesen alkalmatlan fegyverzettel felszerelve csapdákat kerülget. Ebben mi a poén? Meg ezek a csapdák is olyanok, hogy néha nevettem rajta. Nem azt mondom hogy legyen olyan hű de valósághű, de ha már egy háborút próbálsz az olvasó elé tárni, akkor legyenek meg benne magának a háborúnak a jegyei.

Például józan gondolkodással is felfogható, hogy sokkal olcsóbb egy bombát tenni az ajtóba, ami felrobban ha kinyitják, mint valami forró szurokféle anyagot locsolni hektoliter számra.

Ezzel azt mondom, hogyha emberi világot alkotunk, ahol emberek a főszereplők, akkor a világuk, legyen bármennyire is fantasy, kitalált, stb, rendelkezzen emberi vonásokkal.