Gólyakalifához hasonló könyv, amiben a főszereplő nem tudja megkülönböztetni az álmot a valóságtól, szerintetek, hogyan lenne jobb?

Attól függ, mire helyezed a hangsúlyt. Ha narrátorként beleéled magad a főszereplő látomásaiba, akkor szerintem túl katonás a fejezetes felosztás. Pont az a lényeg, hogy a kettő keveredik, akár egy mondaton belül sem egyértelmű, hogy melyiket tapasztaljuk. Ha narrátorként teljesen kívül maradsz, akkor működhet ez is, az is. De szerintem ne agyalj ezen, kezdj el írni, akár fejezetekre osztás nélkül, és akkor majd elválik, hol a legszerencsésebb meghúzni a fejezeteket.