Valakinek lenne kedve közösen írni egy könyvet?

"a fantasyn kívül"

Engem érdekelt a dolog, de itt elvesztettél.

Nem értek egyet. Az emberek (és az amatőr írók) 99.9%-a egyszerűen nem látja át az írás technikai, esetleg kevésbé csillogó-villogó részét. Azt hiszik, hogy mindenki lehet író, ha nekiáll pötyögni a Wordben, mert az írás folyamata nem látványos. Egy sportoló edzésen izzad, izmos lesz, stb., míg egy írónál maximum annyit lehet látni, hogy írogat napi x órán keresztül.

Nagyon kevesen hajlandóak elfogadni, hogy ebben kell lennie tudatos munkának, kritikus, objektív szemléletnek. Már ott elakad a dolog, hogy sok írói törekvésekkel bíró ember szart sem tud az irodalomról. Próbálj meg elbeszélgetni velük mondjuk a kedvenc könyveikről. Alig találsz olyat, aki konkrét elemekről tud véleményt formálni.

Ezzel főleg az a bajom, hogy azt hiszik, az írás az csak úgy jön, nincs semmi nehézség benne, mert ez valami mágikus dolog. Nem. Nem az. Főleg nem az "igazi", kiadott regény műfaj.

(Személyes véleményem Tolkienről az, hogy bár értem az irodalom történetében elfoglalt szerepét, ettől függetlenül nem tartom a legjobb, legélvezhetőbb fantasy írónak. Nekem pl. túl fekete-fehérek a karakterei. Azt is értem, hogy neki a botanika nagy szerelme volt, de a tájelírásai borzasztó elnyújtottak.

Új ötletekre van szükség, ilyen szempontból "új Tolkien" jöhet, de konkrétan az ő írásaira támaszkodni már nem feltétlenül van értelme szerintem.)

Ez mind szép és igaz, amit leírtál, csak azt nem tudtam eddig, hogy erről állítólag a legtöbb kiskezdő nem tud. Nekem ez az egész, amit leírtál, alapvető gondolatmenet évek óta, amikor először alsó tagozatban elkezdtem papírra firkálni. Az önkritika, a tudatos munkamenet, a szövegszerkesztés. Mai napig rendszeresen írom a fióknak a kisebb-nagyobb skicceimet, és csak nagyon ritkán, mikor úgy érzem, hogy előreléptem a legutóbbi komolyabb írásom óta, mutatom meg másnak is. Nem tartom magam egy jó írónak, amatőr vagyok, ettől mint kiderült, van aki már alapból szkeptikusan tekint rám és valóban nagyon nagyon keveset tudok az irodalomról. De szeretnék tanulni, folyamatosan rajta vagyok hogy bővítsem a tudásomat és fejlesszem az írásomat.

Tolkienre rátérve pedig megint igaz amit leírtál, de ez csak ízlés kérdése. A fantasynak abban az ágában, amit ő képviselt, szerintem éppen az a lényeg, hogy elrugaszkodjon a valóságtól, nemcsak olyan értelemben, hogy "varázslás és sárkányok", de morális kérdésekben is. Így előjönnek a végletek, a gonosz menthetetlenül gonosz, a jó pedig megkérdőjelezhetetlenül jó. Szerintem épp ez az, ami olyan sok embert megfogott a Gyűrűk ura világában, csak éppen neked nem jött be. Hát van ilyen.

Szóval akkor ez a "Tolkien reinkarnáció" te magad lennél? :) Egyszerűen nem látom az értelmét annak, hogy eljátsszam, mekkora ősthetségekkel van tele az amatőr írói világ, mikor az írás is olyan, mint minden más; az a kivétel, aki tényleg jó is. Még akkor is, ha valakinek tényleg ez az élete értelme, akkor sem tuti, hogy tényleg tehetséges, vagy elég tehetséges a sikerhez. Művészi pályán ezzel együtt kell élni, én meg nem vagyok híve a rózsaszín ködös álmodozásnak. Aki ír, legyen kész arra, hogy soha nem lesz belőle semmi.

A valóságtól elrugaszkodás nekem nem az emberi természet (mert láthatóan egy hobbit is ember-szerű lény) teljes lecsupaszítása gyakorlatilag irracionális szintekig. Nyilván lehet szórakoztató, de ennél sokkal árnyaltabbakat lehet alkotni, főleg most, mikor a fantasy műfaj alapjainak kidolgozása már kész. Tolkiennél nyilván hatalmas hűha faktor volt maga a fantasy műfaj. De mostmár ennél több kell.

Ez olyan, mint a sport. Pár száz éve egy síelőnek még nem volt saját dietetikusa, franc tudja milyen hipermodern szénszálas vacakból készült léce, sportorvosa vérvizsgálattól az EKG-n át a fene tudja miig. A régi eredmények ma már nem elegek.

Mégegyszer, Tolkien a saját korában érdekes koncepciókat alkotott, de nem érzem, hogy az ő művészetének az imádatával ás másolásával kellene limitálnunk magunkat irodalmilag.

Írtam, hogy nem tartom jó írónak magam és keveset tudok az irodalomról, így nem, nem én vagyok az a Tolkien reinkarnáció. Azt a korábbi megjegyzésemet csak arra írtam, hogy a szeméttengerben könnyen elvesznek az ékkövek, ez csak egy általános hasonlat volt. Mert szinte biztos vagyok benne, hogy a ma élő legnagyobb írói koponya valahol mélyszegénységben tengődik és örül, ha az anyja emlékszik a nevére, nemhogy elismert író legyen a világban.

Nem kell eljátszani, hogy őstehetségekkel vagyunk körülvéve, mert egyértelmű, hogy ez nem igaz. De viszont én a helyedben nem zárkóznék el az amatőrök elől, mert egyszer mindenki volt az, és lehetetlen megjósolni, hogy kiből lesz igazi író. Amennyire értem, ahhoz hogy elnyerjem a tetszésedet, át kellene ugranom ezt a szárnypróbálgató szakaszt, és egyből tehetségről kellene tanúbizonyságot tennem, egy komplett mű megírásával. Ne sértődj meg, de ez szerintem nem egy jó szemlélet, mert ez az emberek 99%-a számára lehetetlen és nem így működik. Igaz, hogy az íráshoz tehetség kell, de attól még lehet gyakorolni és tanulni is, és teljesen lehetséges, hogy egy mai amatőrből tíz év múlva elismert író lesz.

És hogy félre ne értsd, megint általános értelemben beszélek. Nem konkrétan magamra gondolok.. de a kategóriába beleszámítom magamat is. Gondolom kitaláltad már, hogy én viszont nagyon is rajongója vagyok a rózsaszín ködös álmodozásnak, ez a fő hajtóerőm az íráshoz. Szerencsére az élet többi része már megtanított elfogadni a csalódást, így minden papíromat úgy írom tele, hogy ebből valószínűleg semmi nem lesz, így nem is idegeskedem rajta, ha nem sikerül... de élvezem csinálni, úgyhogy ha egyszer késznek ítélem egy munkámat, ugyan miért ne keresnék meg vele egy kiadót?

Bocsánat, ha beleszólók a vitába. Szerintem egyből látszik valakin, hogy tehetséges, még ha az írása adott pillanatban nincs is olyan szinten, ami kiadásra való.

Mondhatom, hogy sokat mozgok amatőr körökben, és a legtöbb írás sajnos elszomorító. A másik az, hogy pont azok vannak eltelve maguktól és ringatnak nagy álmokat, akiknek erre a legkisebb esélyük sincs.

Ha ránézel egy amatőr írásra, egyből lehet érezni, hogy gyakorlással-tanulással lehet-e az illetőből valami, vagy sem. És sajnos leggyakrabban az utóbbi a válasz.

De ez nem is baj, hiszen nem lehet mindenkiből író, az igazi nagy tehetség ritka dolog. Csak ne éljük bele magunkat olyasmibe, aminek nincs reális alapja.