Saját könyvet írok fantasy kategóriában. Mennyire megkapó a prológusom hozzá? ( Bemásolva lentebb)
Szóval szívesen olvasnátok tovább? Vagy jó-jó, de azért annyira nem, avagy teljes mértékben felejtős a dolgot erőltetnem? ( A "könyv" egyébként már sok száz oldalas eddig )
"Prológus
„ Egy király sosem kér… Egy király mindig elveszi ami neki jár, fiam. Csak kinyújtja érte a kezét. „
„ Vedd el…Vedd el!” Suttogták a torz hangok mindenhonnan és sehonnan egyszerre. Újabb rémálom gyötörte az ifjú herceget, ki hideg verejtékében fürödve forrón, lázasan riadt fel születésnapjának éjjelén. Az asztalon égő gyertya fénye tompa derengéssel mozgó árnyakat festett a szoba falára, némelyik, mint hórihorgas kísértet görnyedt az ágya fölé.
Aludj, herceg… Aludj.
Corvus visszahanyatlott a párnák közé, s az ablakon keresztül a hold vékony sarlójára meredve nyomta el újból az álom. Napok óta gyötörte a kórság, melyre a legtapasztaltabb orvosok sem találtak megfelelő gyógyírt. Még maga a király sem hitt abban, hogy fia túlélheti az éjszakát, ám valami csoda folytán és egy bolond vajákos segedelmével kapott egy esélyt, hogy férfivá érhessen. Sápadt, szürke szemű fiú volt, gyengébb a korabelieknél, de azt mondták eszesebb is valamennyinél. Dravorys nagy gondot fordított neveltetésére, noha személyesen ritkán foglalkozott vele, mert uralkodói teendőit mindig előbbrevalónak ítélte. Corvus apja az északi tartományok királya kegyetlen zsarnok hírében állt. Rettegésben tartotta a saját területén kívül eső, sereggel nem rendelkező provinciákat és meghódította egész Velgrothsot, mikor életét vette az akkor még ifjú Mindragor hercegnek, saját koronázásának napján. Ám Dravorysnak avagy a Szürke Medvének, ahogy ellenségei hívták még ez sem volt elég. Hatalmának megszilárdítása érdekében még több hűbéresre vágyott, hogy császárrá koronáztathassa magát, azonban sosem adatott meg, hogy beteljesítse vágyait, mert egy éjjelen… "
... Meggyilkolják az apját a saját emberei. Az első fejezet végig erről szól, ez alatt Corvus még ifjú. A második fejezetben már a felnőtt, érett Corvussal találkozunk, aki nem akarja a trónt, mégis sok minden történik majd vele és sok emberrel találkozik még...
A véleményeket, kritikákat legyen az pozitív vagy negatív, nagyon köszönöm! :) (Az utálkozó válaszokat figyelmen kívül hagyom.)
Az első pár mondat felkeltette a figyelmemet. A vége unalmasabb. Olyan háborús hadsereges. Nekem hiányzik egy olyan titokzatosság. Az a "nagy titok" amire fény derül majd.
Ha a könyvtárba mennék és nem lenne mit kivegyek ezt a könyvet venném ki olyan "remélem jó unaloműző lesz" kedvvel.
Prológusnak talán túl ismeretlen név, és világkép - Velgroths - van benne. Ugye semmit sem tudunk senkiről,meg a világról.
Vagy prológus = első fejezet? Ha igen, akkor egy olyan középszintűnek mondanám ez alapján. Ahogy az első is írta unaloműzőnek elmehet.
"Egy király sosem kér… Egy király mindig elveszi ami neki jár"
Ez a mondat nagyon tetszett. Elgondolkodtató..a vége viszont unalmasabb lett.
"De elolvasnám hátha akadna benne az elsőhöz hasonlítható bölcsesség"
1. válaszoló
"A vége unalmasabb. Olyan háborús hadsereges. Nekem hiányzik egy olyan titokzatosság. Az a "nagy titok" amire fény derül majd."
ízlések és pofonok. semmi baj ha "háborús hadsereges" könyvet írsz. vannak akiknek ez tetszik. én is az ilyen jellegű könyveket szeretem. de az se baj ha olyan "titokzatosat" írsz. olyan könyvet soha nem fogsz tudni készíteni ami mindenkinek tetszik. válassz belátásod szerint.
a prológusról az a véleményem, hogy az eleje tényleg jó. a vége sem olyan rossz de hiányzik belőle a leírás. hogy milyen királyságban vannak, hogy ki is az apja, az ottani világról. elég pár mondat is. pl.: "Az apja már 13 éve uralkodik Entaron országán, de még mindig nem sikerült neki tartós békét teremtenie. A szomszéd kisebb királyságok folytonosan kisebb támadásokat indítanak a határ menti erődök ellen" vagy valami ilyesmi. rád bízom.
Nekem is tetszik. A kezdeti megfogalmazás brilliáns. Ilyenkor kezdem úgy érezni, van igazság abban, hogy az első pár mondat meghatározó.
Ugyanakkor, szerintem a prológusod a vége felé túl akarod bonyolítani, túl sok eseményt próbálsz kis tartományba sűríteni. Mint előttem is írták, a terület leírására egy árva jelző sincs, így olyan hatást kelt, mintha egy sötét tájképet bámulnék, amiből igazán semmit sem lehet kivenni. Ez frusztráló, nem sejtelmes.
Nehéz fenntartani az efajta, régies stílust - főleg a dialógusokban van kiemelt jelentősége -, s ha neked ez többszáz oldalon át hasonlóan igényesen megy, (persze, egy jó történettel és kidolgozott karakterekkel, a személyiségük fejlődésével együtt), bizony elolvasnám. Viszont a prológus jelenlegi formájában hazavágja a reményeimet, hogy az első két fejezet végére nem laposodik el és válik unalmassá az egész.
Néhány vesszőhiba előfordul, ezekre figyelj jobban.
Ezektől eltekintve, még mindig messze az egyik legigényesebb részlet, amit ezen az oldalon olvastam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!