Melyik könyv "főszereplője" idegesített titeket eddig a legjobban? És miért?

Sorstalanság - iszonyatosan nagy katasztrófa élmény volt a számomra, nem csak maga a főszereplő, de még maga a történet, stílus, a kivitelezés meg minden teljesen rossz volt az én szememben. Nem igazán élveztem azt a könyvet és nem is fejeztem be, azóta sem olvastam. Egy könyv sem okozott még ekkora csalódást az életemben, holott erre tényleg sokan mondják azt, hogy érdemes elolvasni, holott nem egy nagy szám. Középszerű, de annak a kategóriának is inkább az alsó határának az alját súrolja. Unalmas, kissé logikátlan. A főszereplő pedig egyszerűen idegesítő...

Rodney Stone - magával a könyvvel és a főszereplővel semmi baj. Az egyetlen hibája ennek a - Sir Arthur Conan Doyle által írt - regénynek, hogy a "főszereplője", akinek a nevét a regény is magán hordja, egyáltalán nem főszereplő. Ő csak elbeszélő, de a cselekményszálak főpontjában Rodney barátja van, aki nem más, mint Jim. Miért nem róla nevezte el a könyvet az angol szerző?

Mony Bebascu - (Apollinaire: Tizenegyezer vessző) nem értem a főszereplő motivációit. Oké, hogy ez egy hatalmas nagy polgárpukkasztás, meg minden, de azért mégiscsak lehetett volna valami nagyobb mozgatórugója az egész történetnek annál, mint hogy Mony mindenkit meg szeretett volna du_ni. Ennek ellenére a könyv az jó volt, csak lehetett volna egy ici-pici hitelesség az egészben...

Milos Tapicka - (Hrabal: Szigorúan ellenőrzött vonatok) szerelmes volt egy nőbe, akivel nem tudott lefeküdni (kicsit beijedt a szüzessége miatt), majd öngyilkos akart lenni, de megmenekült, erre egy másik nővel vesztette el a szüzességét. Ezt követően bátran megy a halálba, mikor felrobbant egy német vonatot... (?)

Kopjáss István - (Móricz Zsigmond: Rokonok) mi a francért nem küldte el ez a fickó az idegesítő "rokonjait" a fran_ba, amikor tőle csak pénzt kunyeráltak, és miért nem mondott le arról a hül_e tisztségről? Ha ezt megteszi, akkor nem csalja meg az asszonyt sem, ráadásul nem is lesz öngyilkos sem...

Azt hiszem, hogy nagyjából ennyi volt az egész. Sajnálom, hogy kissé ismeretlenebb könyves példákat hoztam fel, de nem nagyon szoktam olyanokat olvasni, mint az SZJG, meg ilyenek.

Légy jó mindhalálig fizikailag szenvedtem től, legszivesebben megfojtattam volna és ráadásul kötelző volt muszáj volt végig olvasni...

Amugy Reni enge m is idegesítet, hasonlóan a neveletelen hercegnő napjóban Miahoz.

Mind3 föszereplőben a bénaság idegesített, ahogy elbaltázzák a helyzetet.

Neveletlen hercegnő-Mia

SzJG-Reni

Twilight-Bella

Azt hiszem, egyiket sem kell megmagyaráznom, miért. :D

Sorstalanság

Twilight

Szürke 50 árnyalata

Néhány Stephen King novella (Popsy, Dedication, Lunch at the Gotham Café)

Gyűrűk Ura

Szent Johannából Reni, ehhez én sem fűznék semmit, szerintem mindenki érti, miért.

A Tizenhárom okom volt... c. könyvből Hannah, szerény véleményem szerint egy hisztis pitscha. Ilyen dolgok miatt egy épeszű lány nem lesz öngyilkos, és pláne nem hibáztat 13 embert. Ezek csak ürügyek, nem okok.

A Cseresznyepiros nyárból Emely is nagyon idegesített, talán még Rentaitól is jobban... ő csak örlődik két pasi között, és maga sem tudja, mit akar, Reni legalább csak Cortezért volt oda.

Szerelmi leckékből az apa, fú, ott majdnem a sofőrhöz vágtam a könyvet! Diktátor, makacs, önző d.ög

Nem tudom, mennyire számít főszereplőnek, de szintén Leiner Laura könyvi szereplő Nagy Márk (Késtél), na, őt is nagyon tudtam utálni, ahogy a Viharhegy c. könyvből Rolf-ot, bár ő sem főszereplő. És akkor ott van még imádott könyvem, Szűcs Vandától az Egy ikerpár titkos naplója, nos, ehhez sem fűznék semmit, 13 éves kis rbancokról szóló mű, egy szintén 13 éves kis rbanc tollából...

Reni engem is nagyon idegesített, bár leginkább csak azután, hogy összejött Cortezzel. Az addigi "szenvedései" még egészen tűrhetőek voltak, de legalább egy viszonylag normális, kis stréber lányka volt. Ezután azonban nagyon rossz irányban eltolta a drága írónő, tipikus beképzelt tini liba lett, aki kreálja magának a "hatalmas" álproblémákat.

De Reni még hagyján, ha Leiner Lauránál tartunk, akkor a Késtél főszereplője (a nevére már nem is emlékszem) a világ legkatasztrofálisabb karaktere, ha ismernék ilyet személyesen, saját kézzel fojtanám meg. Nagyon nem szeretem az írónőt, mert olyan rossz fényben tünteti fel a mostani fiatal lányokat, hogy az szégyen. Igen, vannak ilyen kis idióta libák, akik képesek szakítani egy semmiség miatt és utána még magukat sajnáltatják, végül kihisztizi magának, hogy minden úgy alakuljon ahogy ő akarja, de nem ez az átlag (legalábbis én ezzel nyugtatom magam, bár sajnos nem ezt tapasztalom).

Ezen kívül engem a Büszkeség és balítélet Elisabeth-je bosszantott nagyon, valahogy egyáltalán nem tudtam azonosulni ezzel a karakterrel, okosnak és bölcsnek képzeli magát, az meg hogy valójában nem is lesz szerelmes Darcy-ba, csak hab a tortán. Darcy a könyv igazi hőse, és imádkoztam magamban, mikor először elolvastam, hogy egy ilyen nőt el tudjon viselni feleségnek :D