Van itt olyan, aki nem szereti a Végzet Ereklyéi könyvsorozatot? Ha igen, akkor lerínátok, hogy mi az, amit nem szerettek benne?

Az elsőt olvastam talán a feléig, angol nyelven. Egyszerűen gyerekes és igénytelen volt az egész. A főszereplő csaj idegesített, a srác egy egoista paraszt volt (jajj, csak séééérült a lelke, a szerelem ereje majd meggyógyítja), a nevetséges, erőltetett vitatkozásuk életszerűtlen és béna volt. Mindenki egyből megtalálta a szívszerelmét és két jelenet után tudni lehetett, hogy majd 4398553 könyv után összejönnek. Érezhető volt, hogy összelopkopodott karakterekkel és ötletekkel van tele az egész. Akkor dobta le az agyam az ékszíjat az az volt, mikor a főszereplő két nappal a találkozás után lazán megkérdezte az egyik csajt, hogy a testvére nem meleg-e , aztán szépen elbeszélgettek róla. Ezek mind ólban nőttek fel? Nekem ugyan csak lány testvérem van, de nem fogom a szexuális életét kiteregetni egy vadidegennek.

Az írónő hasonlataitól a falra másztam. Egyszerűen gyerekesen ír, minden pillanat erőltetett, természetellenes és esetlen. Nem vártam Dosztojevkijt, de a hölgy sikeresen alulmúlta a várakozásaimat. A stylusa is hullámzó volt, egyszer láthatóan nagyot akart mondani, aztán meg beszúrt egy kis óvodás veszekedést nagyon "kemény" beszólásokkal.

Összességében értékelhetetlen és még mindig nem fogom fel, hogy hogyan lehet eladni egy ennyire béna fércművet.

Én nem utálom kifejezetten, mert végül is élvezhető, csak nagyon középszerű, nincs benne semmi, ami kiemelné a többi hasonló könyv közül.

Ahogy az első válaszoló is írta, a főszereplőkkel van a legnagyobb baj. A csaj egyszerűen idegesítő, a fiú pedig az a tipikus nagyképű, bunkó srác, akit kötelezően szeretni kell, mert lehet tudni, hogy "jaj, csak azért ilyen, hogy elrejtse a valódi érzéseit". Ez egyes könyvekben működik, de itt legszívesebben kinyírtam volna Jace-t (azt hiszem, így hívják).

Maga a történet kiszámítható és klisés, az elejétől a végéig, de azért egyszeri kikapcsolódásnak megfelel.

Szia!

Én a Csontvárost láttam filmben, a Hamuvárost elkezdtem olvasni, de nem fejeztem be. Maga a könyv jó volt, kellemes volt olvasni, ha érted, de nekem maga a történet világa nem tetszett.

Barátnőm a legnagyobb rajongója, tényleg, sokat mesélt róla, ezért néztem meg és olvastam belőle, de meguntam. Egész jó, viszont kicsit unalmas és nem keltette fel az érdeklődésemet az egész árnyvadászosdi.

Mit lehet igazán szeretni benne?

A karakterek nevetségesen rosszul vannak kidolgozva, főleg a főszereplők, a történet ide-oda csapódik, és mi a vicc, hogy ahogy haladunk bele a sztoriba úgy lesz egyre nevetségesebb! Komolyan a főboszorkánymester bulit tart, ahol szentelvízzel lehet vámpírmotort olvasztani meg patkánnyá változtató koktélok? Az eleje még tök komoly, de mikor bejön az intézet meg a sötét konspiráció, akkor minden szétcsúszik!

A kiscsaj olyan természetességgel illeszkedik bele ebbe a démonölős világba, mintha mindig ezt tanulta volna. A fiúk meg, rosszabbnál-rosszabbak! Simon és Jace, a valóságban mind a kettőnek lekevernék egy hatalmas pofont csak más miatt. Erőltetett szerelmi szál a főbunkóval, aki attól menő mert főbunkó, áh nem is sorolom, több benne a negatív dolog mint a pozitív.

Én szerintem vagy háromszor ugrottam neki az első részének, de valahol a közepe felé mindig letette, de olyan is volt, amikor csak oldalakig jutottam el. Személy szerint borzalmasnak találtam a megfogalmazását. Aztán gondoltam egyet és belenéztem angolul, megnyugtatásként ért, hogy az sem jobb...

Aztán ott van maga a történet. Nem szeretem az írónőt sem, bocsánat mindenkitől, meg még emlékszem, hogy volt valami hiszti is körülötte, amikor Harry Potteres fanfictiönöket írt, hogy lopta más ötleteit (?) na mindegy nekem nem is ez a lényeg, de valahogy annyira érezhető rajta, hogy ilyen Draco fanficc-ből kikerekedett történetnek indult :S

Ahogy írtam, nem olvastam el, szóval nem is akarom a mellemet verve hangoztatni a véleményemet, de nem igazán értem, hogy hogyan lett ilyen népszerű...