Akik értenek ehhez, írnának egy építő jellegű kritikát a rövid novellámról?

Semmi nem történik, de költő ppróbálsz lenni, giccsesen megfogalmazva, modorosan. Arra jó, hogy magadat elszórakoztasd, de élvezeti értéke nem sok van. A "tetelyére" az bizony tetejére.

Az meg, hogy nem kell semmi drága dolog, de zongora van kicsit érdekes.

Először is túl nyakatekerten fogalmazol. Másodsorban nem egyértelmű sem a személy, sem a helyszín, az olvasó alig alig tudja magát beleképzelni, hogy most kiről szól a történet és mikor játszódik.

Romantikus művet játszik, szép emlékek fűzik hozzá, de közben egy lepukkant házban remeteként él? Nem konzisztens. Nincs magyarázat.

Ilyen estéért? Milyen estéért? Nincs a történetben semmi ami átadná az olvasónak azt, hogy vajon miért gondolja a szereplő úgy, hogy ér annyit ez a szimpla hazaérkezés, hogy ezért érdemes lenne azonnal meghalni is.

De ennek ellenére, és az életkorodra való tekintettel szerintem jobb, mint amit az átlag össze tudna hozni.

Az írás nem egyszerű mesterség.

És akkor kicsit részletesebben is:

"A főkapu köszübén átlépve, egyszercsak megcsapott a fagyos szél. Éreztem csípését az arcomon és hallottam fütyülős énekét. Lehelletem tisztán látszódott az utcai lámpák fényében a hamuként szitáló hópelyhek között."

Most akkor hol az a főkapu? Mert az utcai lámpák gyaníthatóan az utcán vannak, a főkapu egy magánterület bejárata lehet.

Tehát az utca távolabb van mint a főkapu, ergo ha környezeti leírást akarsz adni, akkor kezd távolabbról. Tehát először az utca, utána a főkapu.

"Gyors léptekkel haza felé vettem az irányt, kiélvezve az esti nyugalmat és gyönyört, amit az a téli est nyújtott."

Gyors léptekkel haladt, de közben kiélvezte az esti nyugalmat? Elég ellentétes dolgok. Gyönyör, az nem jó szó. Az olvasó nem tudja beleképzelni magát abba, hogy egy hideg esti idő, miféle gyönyört okozhat.

"Vizslatások közepette már vörösleni kezdtek ujjaim"

Mit vizslat? Nem egyértelmű, felesleges is szerintem ha nem magyarázod el, mit néz a szereplő. Vizslatni amúgy is akkor szoktak ha valamit alaposan szemügyre vesznek.

"majd tovább bámultam a környezetemet"

Itt már leírod, mit néz, a környezetét, de miért? Erre még mindig nincs magyarázat.

"Néha-néha egy pár lakóház ablakában lámpafényt véltem felfedezni"

"Véltem felfedezni" - ez arra utal, hogy nem biztos benne, de mivel mással lehetne ilyen szituációban összekeverni a benti világítást?

"mikoris elfordítani véltem a kulcsot"

Megint vélni. Nem biztos benne, hogy a kulcsot fordította el, vagy elfordította-e? Rossz szóhasználat.

"beléptemkor egyből megcsapott az otthon melege"

Ezután azt írod, a szereplő tüzet rakott, de akkor honnan a meleg? Nem konzisztens.

"ujjperceim máris felmelegedni véltek"

Megint, véltek.

"majd a nappaliba tértem"

"térni" épületen belül már nem jó szóhasználat.

"ahol a házikedvencem nagy örömmel fogadott"

Itt már adhattál volna a házi kedvenc fajára némi leírást, továbbá nagy örömmel általában ember embert szokott fogadni. Örömködve fogadott, de ha megkockáztatod a dörgölőzve vagy hasonló kifejezést - amit később használsz -, ami már utalhat a kedvenc fajára akkor máris megspórolsz egy egész mondatot.

"Mire ezt a műveletet elvégeztem"

Egy tűzrakáshoz nem feltétlenül illik a "művelet" szó.

"A szobát már bejárta a tűz ropogása"

A tűz ropogása nem járja be a szobát, maximum a melege. A hang azonnal hallatszik. Rossz megfogalmazás.

"Macskám is elhelyezkedett a zongora tetején és figyelemmel kísérte cselekedetemet"

Ezt is lehet szebben írni. Macskám - (nevet is lehet neki adni, személyesebbnek hat)- elkényelmesedve, a zongora tetejéről...

"majd finoman lenyomtam egy pár billentyűt a klaviatúrán"

Nem kell a klaviatúra. Mindenki számára világos már, hogy a szereplő a zongora előtt ül. Finoman, hmmm, lágyan inkább.

"A zongora hangja a lelkemig hatolt"

Ide sem kell a zongora explicit meghatározása. Mindenki tudja már.

"majd folytattam a játszmát"

Rossz szóhasználat. Játszma, nem, inkább játék.

"Beethoven egyik legromantikusabb művét játszottam azon az éjszakán"

Felesleges. Mindenki tudja, hogy az akkori jelenben játszódik, nem kell külön kiemelni, hogy azon az éjszakán, tudja mindenki hogy éjszaka van, korábban tettél rá utalást.

"Rengeteg jó emlék fűződik, ahhoz a remekműhöz, bármikor eljátszom bárkinek"

Belekezdesz egy kibontásba, miért is azt játssza a főszereplő és közben jön egy zavart információ, bármikor bárkinek. A személyességből személytelenséget csinálsz egy mondaton belül, nem szerencsés.

"ahogyan a szél durván mozgatja a fák csupasz ágait"

Durván, nem szerencsés szóhasználat, ezen kívül a szél azért mozgatja a fák ágait, mert lomb van rajta. Csupasz ág nem hajladozik a szélben, vagy ritkán. A légellenállás túl kicsi. Életszerűtlen leírás.

"Lassan behúnytam szemeimet"

Szemét nem hunyja be az ember lassan.

Illetve sok a helyesírási hibád.