Szerintetek milyen lesz?
A történet annyiból áll össze röviden, hogy néhány kollégista puszta poénból kipróbálnak egy interneten talált hát nem is tudom minek nevezzem... Átkot, amihez kell összesen tíz ember, egy papír valamint egyetlen darab gyertya. Ha mindent jól csináltak, akkor sikeresen megidéznek egy gyilkos szellemét, aki összesen tíz darab diákot mészárolt le, és annak áldozatait. Ez a 11 darab szellem a kollégium összes tanulóját megölik vagy az őrületbe kergetik őket.
A halálesetek között lesznek balesetek (például befejeli a körfűrészt), öngyilkosságok (felköti magát), vagy a szellemek jelennek meg és ölik meg őket, és persze lesz olyan, hogy a bekattant diákok végeznek egymással.
A főszereplő egy srác lesz, aki sokszor fog kínos helyzetekbe kerülni, főleg amiatt, hogy a szobatársa egy félreértés miatt egy lány. A történetbe minél több váratlan fordulatot és kínos helyzetet akarok beilleszteni, de persze a brutalitás sem fog elmaradni. De úgy akarom megoldani, hogy ne az öldöklés irányítsa az egész történetet.
Már a 6. oldalon és második fejezetnél tartok.
A regényt E/1-be írom.
Kíváncsi vagyok a véleményetekre, előre is köszönöm a válaszokat! :D
Köszönöm a válaszokat! :D
Örülök, hogy tetszik nektek. Mivel a második kommentelő mondta, hogy szívesen beleolvasna, ezért egy kis részletet kimásolok nektek. :)
Ha ezt a pár mondatos részletet elolvassátok, akkor kérlek írjatok véleményt is róla! :)
Elérkeztem az igazgatóihoz s bekopogtattam a krémszínű faajtón, minek közepén egy domború üveg ékeskedett. Pár másodperc elteltével kikiáltott a diri.
- Bejöhetsz! – hangja hurutos és eléggé agg volt. Óvatosan kinyitottam a nyílászárót, beléptem az irodába s becsuktam magam mögött az ajtót. Odafordultam az igazgató úr felé s köszöntem.
- Jó reggelt, Sensei. – leraktam a holmimat magam mellé s meghajoltam az új igazgatóm előtt, aztán kezembe vettem ismét a táskákat és kiegyenesedtem. A Sensei elmosolyodott aztán megszólalt.
- Neked is, Yukito-san. – a bajszos úriember felkelt a fekete, gurulós székéből s kihúzta magát. Kivette világosbarna zakójának zsebéből az óráját s rápillantott, morcosan összeráncolta a szemöldökét és rám nézett. – Késtél! – szólalt meg.
- Elnézést kérek. A metrón nem volt több hely, ezért meg kellett várnom a következőt… - az igazgató visszarakta zsebébe az órát s rátekintett az asztala elé helyezett két fotelre.
- Nem nagy ügy, no foglalj helyet. – a kövérkés férfi visszazuhant székébe s várta hogy leüljek az egyik karosszékbe.
- Rendben, köszönöm. – lassan elindultam a két fotelhez s helyet foglaltam abba, ami nekem jobb kézre esett. Lepakoltam a másikba holmijaim s ránéztem az igazgatóra.
- Nos, már egyszer elmondtam neked a szabályokat, gondolom, hogy sikerült megjegyezned őket. – bólintottam.
Mielőtt akárki is kérdezné a koromat, 14 éves vagyok.
Igen, jól sejted. Ilyenre akarom csinálni. :D
Amúgy örülök, hogy tetszik. És majd ha elkészül (ami minimum egy és fél év lesz. Mivel jó munkához, ugyebár idő kell.) akkor készítek egyet, ahova fel fogom rakni. :D
Nos, akkor mindenkinek további jó éjszakát, és mivel ennyi embernek tetszik, ezért még nagyobb lelkesedéssel fogom folytatni! :3
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!