Ma már miért nincsenek "igényes" írók, akikről akár az iskolákban is lehetne tanulni?

Kedves kérdező!

Jómagam is írok novellákat es verseket. Szereny véleményem szerint azért, mert egyre kevesebb ember olvasottabb és ezért nehezrbb is írni. Elterjedtek a médiák és inkább filmet nézünk ahelyett, hogy valamit olvasnánk. A gyerekeknek is egyre kevesebben olvasnak, ezért a fantáziaviláguk is más.

Az emberek szeretik a felshínesebb témákat.

Mert van egy csomó sznob, akinek tényleg csak az értékes, aminek az írója még a XIX. században vagy azelőtt elhunyt. Meg ugye sokan nem ismernek újabb könyveket, ezért csak a pár népszerűbbről tudják, hogy létezik, s azokat ítélik el.

No meg a magyar kötelezőknél már szinte teljesen a szó szerinti tartalomra álltak át, abból van dolgozat, hogy milyen színű volt a fal meg hasonlók. Párszor jártam külföldön, s megdöbbentett, hogy ott tartalmi elemzés a divat, miért tette, mi vezetett a problémához, mit tettetek volna, volt-e helyes döntés stb. Szvsz már elég sok tanár sem tudná átfogóan látni a regényeket, értelmezni a mondanivalóját. Ha nem a régi elemzéseket olvassák, akkor meg vannak lőve, már a diákokat is leszoktatják a gondolkodásról, tanuld meg, amit diktálok róla és kész. Ilyen helyzetben nehéz újítani.

Vicces azt állítani, hogy csak régen írtak igényes könyveket, mert a klasszikusok sem klasszikusként kezdték. Volt, amit a maga korában csak nehezen jelentettek meg, volt, ami akkor kifejezetten rossz kritikákat kapott, vagy nagyon nem olyan műfaj volt, amit komolynak és értékesnek tekintettek.

Lesznek még olyan könyvek, amik klasszikussá válnak, nyugodj meg. Nehéz megítélni most, hogy mondjuk 100 év múlva mit fognak meghatározónak tartani az irodalommal foglalkozó emberek, de igenis akadnak manapság is jó írók és jó történetek. Legyünk őszinték. Rengeteg klasszikus nem az élvezhetősége miatt az, ami, hanem mert az irodalom történetében jelentős a szerepe. Honnan tudhatták volna azok az írók, hogy ők mondjuk műfajt teremtettek éppen? Nem tudom elképzelni, hogy bármelyikük úgy ült le írni, hogy "nnnah, én most megalkotom a sci-fi műfaját".

Angol nyelven van egy olyan műfaj, aminek az a neve, hogy literary fiction, ami elméletileg olyan fikció, aminek valakik (irodalmárok? franc tudja) szerint irodalmi értéke van. Engem viszont nem érdekel mások véleménye. Butaság azért szeretni valamit, mert attól baromi intellektuálisnak tűnik az ember, legyen az Jane Austen, Jókai Mór vagy Ishiguro Kazuo. Én azért olvasok, mert szórakoztat. Ha engem egy steampunk kalózos könyv szórakoztat, akkor nem fog érdekelni, hogy pár sznob nagyokos szerint én egy buta paraszt vagyok miatta.

Nincs igazuk. Nekem kötlező olvasmányok voltak: jacqueline Wilson: a kofferes kislány, Lois Lowry: Emlékek őre, Varró Dániel: Túl a Maszat-hegyen.

Amik szerintem jók volnának kötelezőknek a viszonylag kortárs irodalomból:

(ezek ifjúsági regények)

Lois Lowry: Számláld meg a csillagokat

Michael Ende: Momo

Michal Ende: A végtelen történet (NEM az az iszonyatos filmfeldolgozás!!)

Harry Potter 5. része, mert véleményem szerint arról lehet igazán sokat beszélgetni, csak persze ez necces, mert lehet, hogy valaki nem olvasta az előzményeket, sorozatot feladni nem kellemes

Louis sachar: Bradley, az osztály réme

Muriel Barbery: A sündisznó eleganciája

Jacqueline Wilson: Komisz lányok

Idősebbeknek kevés jut eszembe, de például:

Kleinbaum: Holt Költők Társasága

Salinger: Zabhegyező (Rozsban a fogó új fordításban)

Umberto Eco: A rózsa neve

Illene mondani magyarokat is, de a kortárs magyarból inkább költőket tudok. Viszont Eszterházyt eléggé dicsérik, meg még több más embert.