Segítség, könyvet írok? Sziasztok! Elkezdtem írni egy könyvet, és egész jól haladok, de nem tudom, hogy a jó, vagy a rossz irányba. Kivágtam belőle egy részletet, és szeretném, ha kritizálnátok. Köszönöm. Minden jog fenntartva.

X makacs volt, vagyis inkább bátor, ahogyan azt az apja kérte tőle. - Jó napot! – szólt hozzá x. - Ki maga? - Üdvöz legyetek! – köszönt az öreg. -Ki maga? – kérdezte hangosabban. - Én m pap vagyok, Kalkadorból! - Mit keres itt, az erdő közepén? És miért imádkozik? Hirtelen megeredt a nyelve, talán csak tisztán hallotta x szavait: - Feladatom van, és eljött az idő, hogy befejezzem! Meg kell találnom egy kincsesládát, ami itt van elrejtve, az erdőben! A ládában van valami, ami hasznomra válna, és a tietekre is! Segítsetek nekem! - Miért tennénk? – szólt y. - Hisz nem is ismerjük magát! Nem bízhatunk meg az erdő jött-ment lényeiben, és már ígyis túl sokat beszéltem! - Az lehet, de csak én tudom, merre ment u! Vagy nem őt keresitek? Néma csend lett. X és y megdöbbenten néztek egymásra, s csodálkoztak: honnan tud róla ez a szerzetesféle? -Ismeri? – kérdezte meg végül x, megszakítva a csendet. De az öreg rá se hederített, csak folytatta tovább az imádkozást. Mindketten tudták, hogy az öreg még nem járt a falvukban, mert arról biztosan hallottak volna. De hát akkor honnan tud u-ról? Talán beszélt vele? Egyre kíváncsibbak lettek, de biztosat nem tudtak. Abban egyetértettek, hogy segítenek megkeresni azt a ládát, hátha tényleg tud segíteni nekik. - Miről lenne szó? – szólt y. - Helyes! – szólt az öreg s azzal elővett egy poros, szakadt térképet a zsebéből. Széthajtotta, átfutotta szemével. – Itt van! Ezzel megtaláljátok, de én sajnos nem tarthatok veletek, öreg vagyok én már ehhez, és fáradt is. Itt várlak titeket! X és y eltette a térképet, s arréb mentek, hogy végre nyugtuk lehessen az öreg motyogásától. Ők nem voltak vallásosak, de tiszteletben tartották az öreg szokásait. Elővették a térképet, s újra megnézték. - Egyszerűnek tűnik! - szólt első ránézésre. A térképen csak a tó, néhány fa körülötte, s egy különös jel volt, ami a ládika helyét jelölte. Nem tudták, merre induljanak, hiszen az a pár fa akárhol is lehetett volna, de.