El lehetne hitetni a társadalommal, hogy meghaltam, miközben tovább élek? (részletesen lent)
Szóval egy regényt írok, amelynek a főszereplője egy depressziós pszichiáter, aki írt egy regényt a saját életéről, ami egy katasztrófa volt, és úgy szeretné reklámozni a könyvét, hogy miután megírta, fejbe lövi magát. Ugyanis így az emberek jobban megveszik a könyvet, mert hitelesnek tartják a benne leírtakat, ami egy mély lélekelemzés egy pszichológus tollából, és ugyanakkor kemény önéletrajzi regény is. Ezért mindenki kíváncsi, hogy mi vezetett el idáig, hogy megölje magát.
Viszont a főhősöm annyira hiú, hogy látni szeretné, milyen sikere van a könyvének, ezért csak megrendezi a saját öngyilkosságát, mégpedig úgy, hogy keres egy magához hasonló korú és kinézetű embert a saját páciensei közül :D, és felbiztatja, hogy legyen öngyilkos.
A páciense meg is öli magát, és a főhős ráveszi a testvérét, hogy úgy azonosítsa ezt a férfit, mintha ő lenne az.
(A főhősnek csak a testvére az egyetlen élő rokona).
Ezután a főhős egyszerűen belebújik a "páciense" bőrébe, és mivel hasonlítanak, senkinek nem tűnik fel, hogy az igazolványképeken nem ő van. Letelepedik egy teljesen más városban és az öngyilkos ember személyiségével él tovább, miközben az öngyilkos embert úgy temették el, mintha ő lett volna az :D
A regény végén pedig lelkiismerete lesz, hogy mégiscsak orvosként rávett egy embert, hogy az ölje meg magát. Bár a másik ember "bőrébe bújva" ő már nem is pszichiáter, hiszen a halálával a végzettsége is elúszott, be kell érnie a "páciense" végzettségével, akinek csak valamilyen szakmája van. A pszichiáter tehát dolgozik ebben a szakmában, számára alantas fizikai munkát, és azzal áltatja magát, hogy ő végülis már nem is pszichiáter, ezért nem szegte meg az orvosi esküt, hiszen diplomája sincs :D
Végülis az lenne a regény kicsengése, hogy csak papír a személyiségünk, egy személyi igazolvány vagy egy diploma az, ami meghatározza, hogy kik vagyunk, vagy van ezeknél valami mélyebb? Kik vagyunk mi valójában?
De a lényeg, hogy meg lehetne oldani ezt a "cserét" pl. Magyarországon? Szóval, ha a főhős egyetlen élő rokona, a testvére egy másik embert azonosít a rokonának, ez elegendő arra, hogy úgy temessék el a másik embert, mintha a pszichiáter lenne?
Remélem, érthető a kérdés :)
De az a lényeg, hogy egy ilyen dolog előfordulhatna a valóságban?
válasza:régen sokszor megtették azt, hogy ténylegesen fejbelötték magukat, de attól a könyv még gyenge, így többnyire nem lett további következménye a dolognak:)
hogyismondjam: egy ilyen könyvet biztos nem olvasnék el
válasza:Csak a fióknak szoktam írogatni, ezért nem is az a lényeg, hogy elolvasnád-e. És ezért sem lényeg, hogy megosztottam a sztori alapötletét, mert úgysem fogja elolvasni soha senki. :)
Csak eszembe jutott, hogy tényleg lehetséges lenne-e a valóságban is egy ilyen személycsere, ezért tettem fel a kérdést.
Úgyhogy a kérdésre válaszoljatok, légyszi!
válasza:manapság nem olyan egyszerű egy személycsere
mindenki nagyon be van ágyazva a társadalomba
válasza:Meglehet csinálni de nagyon nehéz és súlyos hatósági következményei lennének!
Gondoljunk bele:Pszihiáterként ráveszi az egyik páciensét arra,hogy öngyilkos legyen mindössze annyiért,hogy az ő könyvét többen megvegyék.Na meg a testvére is(még akkor is ha ő az egyetlen élő rokona)ilyenbe belemegy akkor ő is szép ember lehet.Na meg azt nem értem,hogy oké,hogy hasonlítanak egymásra de akkor is senki sem vette észre,hogy teljesen más a stílusa,beszéde és a munkáját sem úgy végzi mint ahogy az eredeti személy.
Szerintem nem Pszihiáter hanem pszhiopata!
Ez az én véleményem nem kell velem egyetérteni.
Amúgy igazad van :D Tényleg pszichopata.
A testvérét még nem tudom, ezt még nem dolgoztam ki, hogy mivel veszi rá.
Ami még gáz, az a depis ember családja, mert gondolom ők csak észreveszik már, hogy nem is lett öngyilkos, és hogy egy másik ember használja a nevét... Őket még nem tudom, hogy iktatom ki. Talán mindannyian meghaltak évekkel korábban egy autóbalesetben, és ezért került pszichiátriára a csávó... A pszichiáter pedig ezért lesz ő olyan jó választás felbújtani az öngyilkosságra, hiszen nincs senkije... És a bőrébe bújva ezért megy teljesen más városba, hogy ne ismerjenek rá.
válasza:Hatóság megtévesztése? És a testvér nemhogy belemegy, de nem is törik meg, simán végigviszi a játékot? Na, ott a testvérnek is elkéne egy pszichiáteri vizsgálat.
Pszichiáternek, orvosnak azért a leírtak kicsit durvák. Úgy értem, oké, vihet magánpraxist, és akkor nincs kolléga, aki kiszúrta volna, hogy nem százas a főszereplő, de ez akkor is sok, elvileg depressziós, de ez látszik rajta a legkevésbé.
A másik, hogy személycsere igen nehezen vitelezhető ki - még ha el is költözik, honnét tudja a személyes adatait a páciensnek? "Kérem, a szorongásos depressziójából csak úgy gyógyíthatom ki, ha maximálisan megbízik bennem. Ezért most árulja el a telefonja PIN-kódját, a bankkártyája PIN-kódját, a számlaszámát, banki ügyintézője nevét, minden egykori kalandját, az email címét és jelszavát, Facebook jelszavát, milyen oldalakat látogat rendszeresen, hol él, mi a szakmája, milyen káros szenvedélyei vannak, milyen fertőző és súlyos betegségeken esett át, illetve mi a kedvenc alsónadrág-márkája." A banki adatok a legneccesebb. (Ugye a saját bankkártyáját már nem használhatja, a páciensét kell.) Illetve valószínűleg nagy port kavarna az eset (bestseller, meg miegymás), ha nem a kórboncnok, akkor később egy ügyes oknyomozó újságíró eljutna addig, hogy összevesse, a halottnál megállapítható betegségek összevágnak-e a pszichiáter betegségeivel. Vagy ha van valami gyanús elem a halál körül.
Igazából az a rész, ahol a lelkiismeretét akarod megszólaltatni, erősen demagóg, tehát egyelőre van egy ritka unszimaptikus főhősöd, és olyan kérdéseket akarsz vele feltetetni, amik totálisan irrelevánsak az adott helyzetben. Én inkább a rablógyilkosság miatt problémáznék (mert ez az), vagy gyanakodnék, hogy a pszichiáter még személyiségzavaros is.
A fő kérdésre válaszolva: elvileg a tanúvédelmi program lehetővé tesz ilyet. Nem lenne jobb egy ilyen megoldáshoz folyamodni?
válasza: válasza:Miért akarod beleerőltetni az áldozat életébe? Nem lenne egyszerűbb, ha vesz egy hamis személyazonosságot, és azzal él tovább? Nem kellenek adatok, nem kell hasonlítania, tudnai bármit, magyarázkodni. Felesleges bonyolítás, hogy mindenképp az áldozat bőrébe akar bújni.
Azt már egyszerűbb elintézni, hogy hamisan azonosítsák, de akkor a roncsolódásnak pl. elég nagynak kell lennie, hogy ne ismerjék fel. Hiszen nem csak a rokonai ismerhetik, voltak betegei, szomszédja, postása, stb. Azt viszont nem tudom, hogy egy öngyilkosságnál mennyire mennek bele a részletekbe (dns, fogminta, stb). Feltételezem, hogy ha arcról nem lehet felismerni, megpróbálnák máshogy azonosítani. Annyira két egyforma embert lehetetlen találni, hogy elhiggyék, ő a hulla.
A másik kérdés az lenne, hogy már kiadta a könyvet? Addig nem érdekelt senkit, most meg hirtelen felkapják csak azért, mert meghalt? Itt inog kicsit a történet, hacsak nem volt az illető ismert, és érdekli az embereket, hogy mi lett vele. Akkor viszont az azonosítás résznél rezeg a léc.
Harmadrészt kevésnek érzem ezt a történést egy egész regényhez. Hogy tartod fenn az érdeklődést azután, hogy "meghalt" a pszichiáter? Onnantól csak pakolja a téglát és figyeli, hogy hányan veszik a könyvét? Illetve marcangolja magát, hogy mégsem kellett volna ezt tennie?
Ezt a lelkiismeret kérdést nem tartom reálisnak. Egy pszichopatának ritkán lesz lelkiismeret-furdalása.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!