Hogyan írhatnám meg a kevésbé mozgalmas részeket is?

"Viszont nem sok kedvem van ahhoz, hogy megírjam az összekötő részeket" - márpedig ha enélkül írod meg, az olyan lesz az olvasónak, mintha behunyt szemmel nézne filmet. Valami biztos átjön, de a teljes élményről lemarad.

A szereplők bármikor leülhetnek beszélgetni, ahol megismerhetik egymást, eszükbe juthat egy emlék vagy egyszerűen csak bambulhatnak maguk elé valami kis hülyeségen gondolkodva. Pl. két katona megy a kihalt városban, elmennek egy szétvert játékbolt előtt, az egyik meglát egy olyan játékot, amelyiket gyerekként nagyon meg szeretett volna kapni, erről eszébe jut, hogy ha lenne fia, most elvihetné neki, de nincs, mert a munkája olyan... erről eszébe jut, hogy ő jobb apa lenne, mint amilyen az ő apja volt... erről eszébe jut, hogy az apja talán azért volt olyan, mert amikor gyerek volt, történt vele valami stb... máris egy csomó mindent megtudtunk az emberről, a családjáról, a vágyairól, a családi viszonyairól stb. Fél oldal az egész és máris van egy szerethető figuránk.

De néha elég egy mondat is. Pl. valaki bunkó módon viselkedik, a másik odaszól neki: na ezért nincs senkid az életben, mert ilyen vagy. Máris tudunk róla egy fontos dolgot, amiről később kiderülhet, hogy nem is igaz, egyúttal tehát megvan a jellemfejlődés is :)