Valaki leírná nekem az Ábel a rengetegben című regény 4. fejezetének tartalmát?

4. fejezet

A szomorú tél hoz hideget és meleget is a hősünknek. Pozitívum az, hogy az apja megérkezik és vele is marad, a szörnyen fájó viszont az, hogy a fiú anyja meghal. Aztán egyik éjjel megjelenik a két román tolvaj, de furfangos székelyhez méltón leitatják őket. Ezután a bankigazgató segítségét kérik, de az hasztalan. Mikor Ábel a szerzeteseknél jár, megtudja, hogy Márkusnak súlyos problémái vannak a tüdejével, ezért felviszi a fiatalt a Hargitára. Sajnos a Márcus meghal, de utolsó napjaiban megtéríti Fuszulánt és Surgyélánt, akik belátják bűneiket. Tavasszal Ábel édesapja visszamegy Csíkcsicsóra. Ábel egy nap rátalál Bolhára, ezen események átélése után a mi Ábelünk elhatározza: új életet kezd...

„Bolhával elmentem az édesanyám sírjához, s ott a sírhantnál megfogadtam, hogy a szegények és elnyomottak zászlaját fogom örökké hordozni, bármerre vezéreljen is az utam.”