Kb 2 éve elkezdtem írni egy könyvet (közben elég csalódott voltam) és most megtaláltam. Szerintetek milyen mentális problémákkal küzdhettem? :D

itt a könyv: Az én világom

Bevezetés

Mitől Isten Isten? Az én véleményem szerint attól, hogy teremtett egy világot. Ebből, kifolyólag ha írok, egy könyvet, azaz létrehozok, egy világot akkor bizonyos értelemben Istenné teszem magam (habár csak számukra (még)) Ezért mondá az Úr (azaz én): Teremtek egy világot!

1.

Kellemes napsütötte délutánra ébredt Helmut, a madarak halk csipogására keltette fel. Úgy tizennégy óra lehetett. Arra gondolt, hogy mennyire jó lenne, ma egész nap otthon maradni és csak sütetni a hasát. Hiszen olyan szép nyári délután volt, már éppen kezdett vissza aludni, amikor hirtelen belecsapott egy villám és meghalt.

Meghalt. Megöltem, mert megtehetem. Meggyilkoltam, mert vicces volt. Megtehettem. Ilyen egyszerű. Most pedig gondoljátok végig, hogy a mi „Istenünk” is lehet, hogy ekkora állat mint én. Lehet csak poénból öli meg naponta az emberek tömegeit. Én nem sajnáltam Helmutot, mert én teremtettem jogom volt hozzá. De szerintem ti se sajnáltátok annyira. Nem is ismertétek, nem tett semmit, hogy szimpátiát érezzetek iránta. Legfeljebb kicsit meglepett titeket a dolog, de semmi több.

Egyébként ugyan ilyen alapon Isten is megölhet minket, mert minket meg ő teremtett. Lehet, hogy ez a világ csak az én fejemben létezik, de lehet, hogy mi meg csak „Isten” fejében létezünk. Sőt az is lehet, hogy van egy kör: A mi „Istenünk” megteremtett minket, én megteremtettem az enyéim az enyéim közül valaki megteremtett megint valakiket bla bla bla ez így megy egy darabig aztáán valaki a legalján az egésznek valaki megteremti azt a világot, amiben a mi „Istenünk” él. Szóval szívesen mindenkinek, hogy létrehoztam a világom, mert különben ti se lennétek…De térjünk vissza az én általam kreált világba. Mondjuk csütörtök éjjel a hideg esős éjszakában szülte meg gyermekét Luca, akit Dezsőnek hívtak. Mind a ketten belehaltak a szülésbe. Na, jó ez egy kicsit tényleg durva volt.(habár megtehetném) de helyre hozom, hogy ne legyetek mérgesek. És mondá az Úr (még mindig én): Éljetek tovább! És láss csodát, visszajöttek a halálból! (Ez volt az első csodám remélem tetszett!) Szóval az anya és fia visszatértek a halálból, habár a fiú Down-kór os lett. Neem csak vicceltem lehet durva volt bocsi. Igazából rákos volt. De egy év múlva, amikor már a csecsemő a halálán volt az Úr (még mindig én és ezt többször nem írom le, figyeljetek oda!) Meggyógyította! Na, ez már a második csoda pár mondaton belül. Azért ez nem rossz nem igaz? Habár ez így túl gejl. Ezt se szeretitek. Akkor mondjuk: de még aznap meghalt kínok között az anyja. De most el ne kezdjetek nyavalyogni nekem, hogy mekkora szemét vagyok, mert ti nem is ismertétek az anyját. Pedig az anyja egy beteg pszichopata sorozat gyilkos állat volt! Na, jó eddig nem, de mivel én vagyok, az Isten visszamenőlegesen megváltoztatom a múltat és egy beteg pszichopata sorozat gyilkos állattá teszem!

Azért így már nem is olyan szomorú, hogy meghalt nincs igazam? De viszont így se lesz jó, megint elszúrtam. Most így az első csodám nem is csoda, hanem inkább csapás volt, hiszen szerintem a többi ember nem értékeli olyan pozitívan, hogy visszahoztam egy beteg pszichopata sorozat gyilkos állatot az életbe. Egy év alatt vajon hány embert ölt, kínzott meg az a beteg állat??? Ezt egy kicsit eltoltam. De ha most megint megváltoztatom a múltat az gáz… hogy hozzam helyre? Na, jól van, inkább megyek, kipihenem ezt az istenkedést… 1. fejezet vége