Valaki letudná írni december 20-át Cotez szemszögéből? (ha lehet részletesen)

December 20.

Hát jó..

Amikor kiléptem az ajtón megcsapott (ha most végtelenül nyálas akarnék lenni azt mondanám, hogy a meghittség illata, de nem vagyok ezért ezt mondom) a -5 fok, úgyhogy visszamentem a dzsekimért a házba.

Amikor újra kijöttem sokkal jobb volt, szóval elővettem a fülest és Ramonest hallgatva mentem le a lejtőn. Megálltam az iskola előtt és szokás szerint én voltam az első. Egy idő után megjött Zsolti akivel egy ideig ácsorogtunk, de aztán bementünk a suliba. Máday megint leordította a fejünket, de azt, hogy mit mondott nem értettem, mert a füles még bent volt.

Felmentünk a terembe ahova folyamatosan jöttek be a többiek, míg végül Reniék is bejöttek. Annak ellenére, hogy haragszom rá még most is el kell mosolyodnom amikor leül és szokás szerint olvasni kezd. Más mint a többi..és ép ezért nekem sem olyan mint a többi..

Nem!! Én most haragszom rá! Haller bejött a terembe és rendre intett minket (próbált). Ránéztem az órára és rájöttem, hogy húznom kéne.

-Tanár úr - tettem fel a kezem - mennem kéne.

- Rendben Cortez, Boldog Karácsonyt - biccentett Haller.

Kivettem a táskámból Reni ajándékát és próbáltam minél közömbösebb arcot vágni miközben odarakom a padjára. Ő a kezembe nyomta az enyémet és már tűztem is ki a suliból. Amikor hazaértem ledobtam a táskámat a szobámban és minden cuccom bedobáltam a bőröndömbe. Röpke 10 perc alatt kész voltam. 4 óra volt és csak 9 megy a gép. Ránéztem a táskámra és eszembe jutott az ajándék. Kikaptam a táskából. Persze egy könyv, mi más lenne, de portugálul szóval majd elolvasom. Ami érdekesebb egy boríték amire először azt hittem üdvözlőlap, de ahhoz túl kicsi és vastag volt szóval megnéztem. 18 oldal amiben Reni, leolt, szemrehányást tesz és ami a legfontosabb szerelmet vall..

6-kor kezdődik a karácsonyi buli. Oda kell mennem. Elköszöntem a nagyiéktól és mondtam, hogy 7-re mindenképp itthon leszek ne izguljanak.

Sétáltam egy csomót, leültem egy padra és agyaltam. Vajon komolyan gondolta? Nem hiszem, hogy 18 oldalt lekamuzna..bár ott van Jérôme... nem..ezt tuti nem kamuzza. Ki kell derítenem.

Felkeltem a padról és a suliig rohantam. A többiek még nem voltak ott, de egész sokan gyülekeztek a suli előtt, egy csomóan csevegni próbáltak, de nekem most ehhez valahogy nem volt hangulatom.

Aztán megláttam a dombon Ricsiéket , könnyű volt őket felismerni Virág Ricsire és Renire világító idétlen díszeket aggatott.

Vettem egy nagy levegőt készen álltam.

- Cortez? Hogyhogy itt vagy? -rohant oda hozzám Ricsi amikor megláttam, hogy itt vagyok.

Kezet fogtunk és megvontam a vállam. - Még van egy kis időm.

Szépen lassan megjöttek a többiek is, amikor megszólalt Dave, hogy be kéne menni. Mindenki elindult én meg sóhajtottam egy nagyot.

-Reni te ne - szóltam utána.

Reni zavartan megállt, mire kérdőn néztem rá.

-Mi volt ez a levél? - kérdeztem bevezetés nélkül.

-Milyen levél? - kérdezte mintha semmiről sem tudna.

- Hát ez - vettem ki a zsebemből a borítékot.

Reni a szájához kapott és elképedve állt.

- Az honnan van? - kérdezte remegő hangon.

- Te adtad - röhögtem el magam.

- Én biztosan nem - tette fel a kezeit.

- Benne volt az ajándékodba - röhögtem.

-Virág - sütötte le a szemét - ööö..felejtsd el azt az egészet.

- Az nehéz lesz - röhögtem továbbra is - de megpróbálom.

- Tudod mit? Ne felejtsd el! - kezdte és ami utána következett nem tudtam felfogni. 10 mondatban kifejtette, hogy szeret és, hogy mennyire szar ez az egész. Amikor a végére ért megráztam a fejem.

- Jó. Én erre nem tudok mit mondani - mondtam és lesütöttem a szemem.

Reni bement, de láttam rajta, hogy pillanatokon belül sírvafakad. Már ép hazaindultam volna, de leejtettem a borítékot és kicsúszott belőle egy lap. Az első sorban szerepelt az, hogy Szeptember 8. Ezt a dátumot említi annak a napnak amikor belémszeretett. Idegesen Kirontottam az udvarra mire mindenki megfordult. Ricsi komor pillantást vetett rám mire én alig láthatóan bólintottam.

- Melyik szeptember 8? - kérdeztem kiváncsian.

- Még kilencedikben - válaszolt folytott hangon.

Elmosolyodtam és megindultam felé. Ő is közelebb jött és alig fél méterre állhatott tőlem amikor megragadtam a kezét és megcsókoltam.

Sokkal jobb volt ez a csók mint a szilveszteri. Ezt ki kellett szenvednünk. És őszintén szólva megérte. Nem tudom meddig álltunk ott, de észbekaptam.

-Mennem kell - mondtam halkan.

- Tudom - mondta remegő hangon.

- Megvársz? - kérdeztem.

- Két és fél éve mást sem csinálok - mondta mire újra megcsókoltam.

Gyorsan rápillantottam Ricsire aki elismerően nézett rám. Tudtam, hogy ezt akarta és őszintén szólva mostmár biztosan tudom, hogy én is..

Én ezt a Facebookon találtam, remélem megfelel. Másnak a sikere... :)