Egy regényben mennyire elfogadott a káromkodás?
Regényt írok, és azt szeretném kérdezni, mennyire káromkodhat egy főhős, mennyi fér bele? 29 oldal alatt van két "franc", és egy "rohadt élet". Nem tervezek többet, a "rohadt élet" is azért van, mert összetalálkozott azzal az emberrel, akit a világon legjobban gyűlöl.
A főhős nő, és elég fiatal (16).
Liliomlelkű emberekről írsz az angol romantika jegyében? Mert akkor semennyire.
Egyébként annyira, amennyire a főhős lelki alkata megengedi. Ha ő ennyi idősen egy ilyen helyzetben mindössze ennyit enged meg magának, akkor ez van, ne húzd ki csak azért, mert káromkodás. (Annak sem egy durva valami.) Te nem tennél ilyet az ő helyzetében?
Nem, egyáltalán nem liliomlelkű, csak éppen nem az a nagyon nyitott jellem, ezért kételkedem.
De, amúgy én sajnos elég sokat szoktam káromkodni, és hellyel-közzel egyidős vagyok vele.
A célközönségedtől függ, hogy kiknek szánod az írást. Egy ifjúsági regényben például kerülném. Hiába mondanak ilyeneket már 10-12 évesen, attól még nem kell ezt propagálni. :)
De ha felnőtteknek szánod, akkor belefér, ha van célja és megvan a helye, funkciója. A cél nélküli káromkodás kerülendő.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!