Akik olvasták! Mit gondoltok Philip Pullman Arany iránytű című könyvéről?

A teljes trilógiára gondolsz? Mert gyakran az első kötetet is szokták -a szerintem rosszul sikerült- filmnek hála ilyen néven emlegetni.

Nos ez a könyvtrilógia elsősorban felnőtteknek szól, csak ifjúsági könyvnek van becsomagolva, az sokat elmond róla, hogy Pullmant John Milton Elveszett paradicsom című, nem éppen gyerekeknek szóló műve inspirálta a megírására.

A könyvsorozat egy nagyon durva kirohanás az egyház és az istenhit ellen, és ezt meg is értem, Pullman nem szimplán ateista, hanem militáns ateista, aki erőszakkal kvázi terjeszti az egyház, vallás és Isten ellenességet. Ennek utána is járhatsz, ő ugyanis gyakran szerepel ateizmusról szóló vitaműsorokban, az egyház és állam erőszakos szétválasztása melletti kiállásokkor, de egyike volt azon angol értelmiségieknek, akik tiltakoztak Benedek pápa angliai látogatása ellen. Tehát nem "kispályázik" ha ateizmusról van szó.

Épp emiatt pedig a szememben ez a könyvsorozata fájdalmas erőlködés a témában, tele metafizikai utalásokkal, amit csak szakavatott olvasók értenek meg, nem tudom én hagynám az olvasót dönteni, az ilyen kérdésekben, Pullman azt mondja, hogy NEM! Isten nincs, a vallás rossz, és két gyerek szexuális aktusa menti meg az univerzumot a megsemmisüléstől! A POR az igazi természetfeletti, abból származik minden, az egy kvázi kvantálható "isten", amire vigyázni kell, és megőrizni. De az igazán durva, hogy mint megtudjuk van túlvilág! De ott is a már halott papok uralkodnak a lelkeken, és a könyv végére még ezt is elpusztítják!

Örök élet egy kellemetlen túlvilágon, fenéket legyél öngyilkos! Tudod náci koncentrációs táborokban sok fogoly a lassú halál helyett inkább nekifutott az elektromos kerítésnek, na pont ilyenné teszi Will és Lyra az alvilágot, brávó!

De van itt más is, hitét megtagadó apáca, meleg angyalok, Mrs. Culter, aki elcsábítja az istenként uralkodó angyalt! Kemény, nagyon kemény dolgok ezek, én régebben szerettem ezt a könyvsorozatot, aztán elkezdtem gondolkodni is. Egyértelműen csak egy gyönge hiszti a vallások ellen.

Hát, "Arany iránytű" című könyve tudtommal nincs: "Az Úr sötét anyagai" című trilógiáról van szó, ennek az első része az "Északi fény", amiből "Az arany iránytű" címen készült film, de azért ne keverjük össze a kettőt. :)

Nem igazán értek egyet az előző válasszal. Tény, hogy vannak benne durva dolgok, és valóban átsüt a szövegen az író világnézete, de ez nem baj, ha mindezt az ifjúság számára emészthető formában tálalja. Itt ifjúsági regényről beszélhetünk, a szó legjobb értelmében: felnőtteknek is élvezetes olvasmány, nincs "lebutítva", mint sok gyerekkönyv. (Ja, és akárhogy gyötröm az agyam, nekem nem rémlik, hol van benne "két gyerek közötti szexuális aktus", vagy szexualitás egyáltalán.)

A magam részéről mindenkinek ajánlom a könyvet (függetlenül attól, hogy istenhívő vagy ateista), és nem csak ezt, hanem a folytatásait is. (Bevallom, a trilógia utolsó részétől egy kicsit többet vártam, de nem rossz könyv az sem.)

Szerinted Lyra meg a srác mit csinál a végén? Szerelmet vallanak egymásnak, és elkezdenek csókolózni, a folytatást a fantáziánkra bízza az író, de elég egyértelmű.

Jut eszembe, a daimónjaikat elválasztják tőlük, ezzel kiiktatva a problémát, ami önkéntelenül felmerül ha két "fél lélek" szaladgálna szex közben körülöttük. Nem mellékesen meg is fogják egymás daimónját, mikor előkerülnek, ami abban az univerzumban rendkívül khm. intim dolognak minősül.

De van egyéb is, Lyra fél meztelenül fürdeni, mert mi lesz, ha Will meglátja, és külön ki van hangsúlyozva, hogy korábban nem fél a "gyiptus" gyerekektől hasonló helyzetben. Mikor Mary szerelmi történetet mesél nekik előző este egy bekezdést szándékosan ki is hagytak az amerikai (és ha jól tudom magyar fordításból), mert burkoltan arra céloz benne, hogy a lány felizgult.

Ami igazán durva, hogy ez egy 12 éves lány!

Felesleges ezt itt boncolgatni, Pullman egy interjúban el is mondta, hogy a felnövésről szól a könyv, és igen ezek szerint az ő felfogásában a felnövés a szexet jelenti.

Egyébként, Lyra onnantól kezdve nem tudja leolvasni az alethiometert, miután eltölti az a napot Willel. Egyértelmű, hogy ártatlan gyerekként még értett hozzá, de mivel elvesztett "valamit", ezért már felnőtté vált, és neki is a göröngyös rögös úton kell megtanulnia a szimbólumok leolvasását.

Na látod már miért a szexről szól az utolsó könyv?

Én nem tartom magam egy túlságosa konzervatív embernek, de ez egy vallásgyalázó könyv, amit ki sem lett volna szabad adni! (a kiadó mentségére szóljon, hogy az első kötet még nem volt ilyen gusztustalan)

Lepontozhattok a fenébe a kérdező véleményt kért, tőlem kapott. :-D (második válaszoló voltam)

Nem vagyok magyartanár, de mikor még nagy rajongója voltam a könyveknek, és több angol nyelvű fórumot is végigjártam, ott bizony általánosan elfogadott konklúzió volt, hogy az bizony szex volt, és én is annak fogtam fel első olvasásra is. Márpedig ha az olvasó akként értelmezi, nos hiába hagyja az író a kérdést nyitva, akkor az szex volt.

De nem ez az egyetlen bajom a könyvsorozattal, azt végig belengte ez a fajta szexuális túlfűtöttség, úgy általában túl van erőltetve a vallásellenesség, nincs egyetlen pozitív karakter sem a Magisztérium oldalán, az ő katonáikat le lehet mészárolni lelkiismeret furdalás nélkül, a magisztériumi emberek mind gonoszak, vagy ha nem is gonoszak, akkor büdösek, műveletlenek és ápolatlanok, szóval Pullman minden téren elvetette a sulykot. Ami pedig igazán durva az egészben, hogy Pullman várta is, hogy letámadják a könyveiért, és a maga módján sérelmezte, amiért a Harry Pottert vádolták okkultizmussal, míg az ő könyveivel alig foglalkoztak. Ő konfrontációt akart, afféle elnyomott ateista mártír szeretett volna lenni, hát legalább ezt az örömöt nem adta meg neki az élet :-D.

Bár a magam részéről nem vagyok vallásos, szerintem nagyon jó, hogy születnek könyvek, amelyek a vallás mellett érvelnek (pl. a Narnia-sorozat), és olyanok, amelyek megmutatják az árnyoldalait (pl. Az Úr sötét anyagai). Én úgy látom, pontosan ez a könyvek, az olvasás lényege: több oldalról is megismerni a dolgokat. Azt viszont nem látom, hogy a "túlfűtött szexualitás végig belengte" volna a sorozatot, de végső soron igazad van, minden olvasó azt magyaráz, ill. bocsánat, olvas bele, amit akar. Ennek kapcsán hadd búcsúzzam Babits Mihály soraival:

"Megmondom a titkát, édesem a dalnak:

Önmagát hallgatja, aki dalra hallgat.

Mindenik embernek a lelkében dal van,

és a saját lelkét hallja minden dalban.

És akinek szép a lelkében az ének,

az hallja a mások énekét is szépnek."