Egy többkönyves szerző ugyanazokat a szófordulatokat használja minden könyvénél?

Egy gyengus, nem túl tehetséges író nyilván ezt csinálja, mert e kevésbé igényes olvasónak fel sem tűnik. Sok YA könyvnél látom ezt, ott még sokszor a szereplők jellene is totál ugyan az, mintha az író ugyan azt a könyvet írná meg állandóan. Mondjuk YA könyveknél az olvasóknak van annyi mentsége, hogy kamaszok és még nem kifinomult az ízlésük.

Egy olyan író, aki minőségi munkát végez és nem csak a pénz miatt erőltet ki magából évente pár könyvet (most mondjak példákat?), az azért odafigyel az ilyesmire.

Tucatregényeknél, futószalagon gyártott műveknél még a legjobbak sem fognak sokat szöszölni egy-egy munkával, valóban zavaró tud lenni az egyhangúság. Az csak a jéghegy csúcsa, ha a szófordulatok is megegyeznek, általában a történet, a fordulatok és a jellemek szoktak ismétlődni (nem fogok mutogatni, szerintem az összes felkapott magyar szerzőnél megjelenik ez).

Ahogy az első mondja, most főleg a YA irodalomban (és pont az "ipari könyvgyártás" miatt) erős ez a jelenség, de nem csak szerzői életművön belül, szerzők között is. Nem csak az epigonokról van szó, hanem annyira egysíkú a kínálat, hogy nagyon sok toposz újra és újra előjön. Most mondjon bárki elementálisan újat az "átlagos kamaszlány összejön a nem átlagos jópasival" témakörön belül!