Ti mit gondoltok Szűcs Vanda Egy ikerpár titkos naplója c. könyvéről? Íme az én véleményem:

Kedves Luca! Veled kezdem, mert te hasonlítasz mindenki közül a leginkább egy mai hetedikesre. Bár megkérnélek, hogy ne ugyanazokat olvasd, mint Reni és ne hidd magadat szellemesnek. Mert az ego benned is megvan, amikor egy ismert idézetet a te viccednek nevezel, amitől röhögőgörcsöt kapsz a barátnőiddel. A pontozásod szánalmas, a "Kedves naplóm"-ozásoddal egyetemben, de akkor még nem említettem azt a bunkó stílust, ami jellemző rád a húgoddal együtt... De még így is te vagy a családodnak legnormálisabb személye, bár olvasás közben csak a betűtípusból tudtam, hogy te írtad azokat a szánalmas tőmondatokat. Hiába különbözöl a testvéredtől, a stílusotok ugyanaz...

Kedves Zita! Mint a nővérednél említettem, a stílusotok ugyanaz... Bunkó, eoista féreg, aki azt hiszi, ő az isten. Ehhez még társul egy kevés gőg, egy kis irigység és az a viselkedésforma, amitől legszívesebben rátok köptem volna. Mert hülyék vagytok, bár a végén már veletek együtt szenvedtem, csak mindenki másért. Ti a szüleitek miatt, én meg miattatok. De hozzáfűzném, hogy ennyire elégedetlen emberrel sem találkoztam még. Hát nem tudod megbecsülni azt, amid van? Ha így is olyan gazdagok vagytok, hogy megengedhettek magatoknak egy Samsung Galaxy S III-at, a szüleid nem szólnak arra, hogy miniszoknyában kéreted magad, és hogy azt hiszed, tudod mi a szerelem... Szánalom... A szánalom és a nevetségesség magas foka. Jut eszembe. Félretéve mindent, mert te is elfelejtetted a cenzúrát a naplódban, akkor én is elfelejtem... Megemlítenék egy részletet, amit te mondtál a nővérednek: Mindenki tudja, hogy te professzor leszel én meg rajzművész... k..va... Mondom erre ezt én, mert ha így folytatod, nagy rá az esély, hogy az válik belőled, nem pedig rajzművész, te kis egoista féreg, aki örül annak, hogy elválnak a szülei, mert legalább nem figyelnek rá, a tanulásra, meg a fogyatékos pasijára, aki egyszer megbukott, így valószínű, hogy diszlexiától és diszgráfiától szenved... Ja, bocs, nem. Az menő, ha valaki megbukott... Egyébként hallgathatnál a nővéredre, mert különben hamar az utcasarokra fogsz kerülni... Te, aki rögtön irigy leszel, ha egy fiú azt mondja a testvéredre, hogy jól néz ki... Ez vagy Te, kincsem. Ez a kemény valóság. Aki menőnek hiszi magát, de valójában egy szánalomtömeg...

Kedves Vanda! Téged hagytalak utoljára, mivel ennek a borzadálynak a legfőbb oka te magad vagy. Máskor ha ikrekről szeretnél írni, kérlek, nézz utána pár alapvető dolognak, ugyanis tizenhárom évesen az ikrek már nem ugyanolyan magasak és nehezek. Könyvnek nem nevezhető ócskaságod személyes sértés volt rám nézve, mivel jómagam is egy ikerpár egyik tagját alkotom. Kezdjük az alapoknál... Mielőtt könyvet szeretnél kiadni, tanulj meg fogalmazni. Az sokat javítana az egészen. Másodszor: ha reális történetet akarsz írni, az tényleg legyen reális, ugyanis az általad megalkotott szülők valahol nagyon elrontották Zita nevelését, míg Lucánál minden tökéletesen bevált. "Könyved" hirtelen stílusváltásait pedig annak tudhatjuk be, hogy egyáltalán nincs stílusod.

Ezen kívül, a legfontosabb: ha könyv, akkor legyen terjedelme, mert kicsit drága ahhoz, hogy minden oldalon legfeljebb húsz szót lássak, azokat is idegesítően nagy méretben. Az egész érzelemmentes volt, és az ikreket nem okolhatom, bár hozzájuk is írtam pár sort. Ám egyedül te vagy a hibás, amiért belementél az egészbe. Ha megtartod kéziratként (és esetleg később adod ki, átdolgozva, kibővítve, hogy elfogadható legyen a terjedelme, ne egy két órás olvasmány, akkor) három év múlva nem akarod majd elásni magad emiatt az izé miatt. Mert ez nagyjából egy (jó esetben) száz oldalas könyv volt. ÉS talán a későbbiekben - feltéve, ha elsajátítasz egy minimális tudást az íráshoz - vihetted volna valamire.

Ugyanis a következő fog történni: egyrészt zsenge korod miatt olvasóid 99%-a nem fogja megvenni azokat a könyveket, amiket idősebb korodban fogsz írni (jól teszik!), csak azért, mert egy ilyen olvasási élmény után normális ember a könyvedet kidobja az ablakon. De lehet, hogy tüzelőnek jobb lenne. Így jártál. Kellett neked a hírnév? Megkaptad. Szűcs Vanda, a (már elnézést mindenkitől) tinir*banc, aki azt hiszi, hogy tud írni, végül kiderül, hogy nem. De ugye a pénz... Az van minden mögött.. .Ja, és még egy tipp: ne koppintsd az SzJG-t, se a Hűvösvölgyit, mert az sem a kedvencem, de ez bőven alulmúlta... És ne akard elhitetni senkivel, hogy nem olvastad, mert a cserkészek nem szoktak hazudni!

Elhiszem, hogy jó érzés volt, amikor a kiadó rábólintott arra, hogy szárnyai alá veszi ezt a cuccot, nyilván mert jó üzletnek ígérkezett (pénzes apuci mindent kifizet)... De ezzel csak magadnak ártottál. Magadnak, a fáknak, de legfőképp az olvasóknak. Azt hiszem, emlékezni fogok erre a könyvre, mint az egyik legrosszabb könyvre, amit olvastam.

És mielőtt elfelejtem! A borító és a betűtípus... A borító ronda. De tükrözi, hogy milyen a könyv. A betűtípus pedig olvashatatlan és idegesítő, hogy félpercenként kell lapoznom...

Ez a papírtömeg, ami még vázlatnak is rossz, megmondom, hova lenne a legjobb... Egy alsós tankönyvbe, "Olvasni tanulok és megtudom, hol tart a mai fiatalság" címmel...

Azt hiszem, erről többet nem lehet mondani. Mert kedves Vanda, könyved tele volt közhelyekkel, kibírhatatlan, gyűlölnivaló szereplőkkel és legfőképp azzal a semmitmondással, ami minden szóból ordított. "Legyek kész vele! Összecsapom, igaz, ha a szöveg mennyiségét nézzük, a fél könyv üres lenne, de csak azért is megcsinálom, megmutatom, mire képes a mai fiatalság!" Mert nem erre. "És szégyenfoltja leszek Magyarország tizenéveseinek." Gratulálok, elérted a célod. Az vagy. Azt hiszem, ehhez nincs hozzáfűznivalóm. Mert ez sz**r. És pont.

blogom: konyvekvilaga13.blogspot.hu