Tudtok mesélni történeteket, amiket ti (vagy szüleitek, nagyszüleitek) megéltetek/elszenvedtetek a Katonaságon?

Szerintem a többség nem tudja, vagy nem akarja ellenőrizni, hogy az apukája, nagypapája katonatörténetei mennyire szavahihetőek. :) Tehát vehetjük mindet megtörténtnek.

Én tudok párat, főlge nagypapámtól, mert ő minden évben elmondja ugyanazt (így már kívülről megy). Apukám és nagybátyám ritkábban mesél, de nekik is vannak hajmereszrő sztorijaik. Bár azért ezt nyilvánosan nem mondanám el, csak egyet, ha nem gond.

Ez apuval esett meg. Egy ezredes meghalt, őt és öt társát vezényelték ki díszőrségnek. Három díszlövést is le kellett adniuk. Sajnos a tiszt, aki alá beosztották őket, valamit félreértett a "nincs felesleges pazarlás" jelszón, mert kijelentette, hogy a három töltényhüvelynek meg kell lennie a temetés végén, kinsctári tulajdon, le kell adni.

Namármost a hüvelyt a fegyver kiveti - így készítik. Lövés közben nem kell vele törődni, nem okoz problémát. Megbeszélték, hogy ha elég ügyesek, fél kézzel el lehet kapni az éppen kivetett töltényt, de azért ez nem egyszerű mutatvány és ritka röhejes látvány. Mit volt mit tenni, lövés, hüvely elkapása... csakhogy az forró, koszos (természetesen díszegyenruhában álltak ott, fehér kesztyűvel), pattog, nem is mindig lehet kiszámítani a pályáját. Ha valaki nem tudta elkapni, akkor azonnal térdre esett és eszeveszetten kereste, nehogy messzire guruljon. A gyászoló család elég megtört volt ahhoz, hogy ez ne tűnjön fel nekik, ellenben pár magas beosztású tiszt (többek között egy alezredes) igen csúnyán nézett rájuk.

Ez nem lett volna akora gond, ha az utolsó töltényhüvelyt is el tudja kapni apu. Nem sikerült neki... de elég nagy volt a kavarodás ott, lehajolt és gyorsan elvett egyet, ami a keze ügyébe került. Nem az övé volt, a mellette álló sem kapta el a sajátját. Ő sajnos emiatt restanciában zárt, ronda büntetést is kapott kimcstári tulajdonú töltényhüvely elvesztése miatt. (Azt hiszem, egy hónapra megvonták a kimenőjét.)

dédapám, bár erre nem vagyok túl büszke, õt csak úgy összeszedték a faluban, hogy viszik a frontra az oroszok ellen, pontosan nem tudom mikor, melyik háborúban, nagyon nem vagyok történelem zseni... aztán egyik éjjel a táborban elterjedt, hogy 3km-re táboroznak az oroszok, és hajnalban várható a csihi puhi... ekkor dédnagyfater és 2 gyerekkori haverja kiosontak a táborból, fegyvereket útközben eldobták, majd feltartott kézzel besétáltak az oroszokhoz...Részben gerinctelen gyáva dolog, részben viszont tisztelem is, amiért a saját élete fontosabb volt számára, mint a "hatalmasok"politikai nézeteltérései... mázlijára beszélt valamennyit oroszul, és mivel kihallgatása alatt szimpatikus volt a tiszteknek, ezért elintézték, olyan táborba kerültek, ahol õk 3an voltak az elsõ "villalakók" :D. . így 2 ejük lettek a szakácsok, akik fõztek a rabokra, mar amikor adtak valamit, amit meg lehetett fõzni, a 3 fickó meg ilyen lótifuti mibdenes csicska lett, de az átlag rabnál neki is különb dolga volt... aztàn dédfater összejött, az egyik tiszt lányával, aki háború után segítette a szökésben, azzal az ígérettel, hogy magyarországon feleségül veszi... de dédfaterék megvárták elsõ éjszaka, míg a csaj elalszik, aztán otthagytáka francba... állítólag mert ritka ocsmány volt...

ezt nagyapám mesélte nekem sokszor,de aztán, hogy mi igaz belõle, már sosem derûl ki...

Sok itt a szomorú sztori, én egy kicsit vidámabbat mesélek, bár akivel ezt csinálták az nem hiszem hogy szép emlékeket őriz.

Apukám mesélte, hogy annak idején a barakban ahol aludtak, volt egy fingós srác, minden este fingót. tele fingta a szobát. Ezt egyszer megelégelték a társai, és mikor fingot meggyújtották. Jól odakozmált a puzónja :)